Március 25-én debütált a Bridgerton című Netflix-sorozat második évada, amely újra szemet gyönyörködtető ékszerekkel és ruhákkal bűvöli el a történet szerelmeseit. Cikkünkben utánajártunk, kiknek köszönhető az egyedi látványvilág, s milyen eszközökhöz folyamodnak azok megtervezése és kivitelezése során.
A 2020-as, robbanásszerű debütálása óta lélegzetvisszafojtva várta a Netflix közönsége a Bridgerton című sorozat folytatását. Furcsa belegondolni, hogy a György korabeli népes család idősebb tagjainak párválasztási rituáléja ennyire elnyerte a nézők tetszését, ez viszont számokkal is igazolható: a Bridgerton első évada több mint 82 millió óra megtekintéssel büszkélkedhet, ezzel pedig sokáig tartotta a legnézettebb sorozatok listájának első helyét. (A Bridgertont egyébként a 2021 őszén debütáló Squid Game – magyarul Nyerd meg az életed – tudta csak kiütni a nyeregből 142 millió óra megtekintéssel.)
A Bridgerton sikere persze nemcsak az izgalmas romantikus szálak alakulásában keresendő, hiszen – ahogy az a filmkészítés kapcsán lenni szokott – sokat hozzátesz a látvány is a túlfűtött jelenetekhez. Ugyan a sorozat készítői többször is hangsúlyozták, hogy nem céljuk a korhű ábrázolás (ezzel kapcsolatban óriási viták gerjedtek a sorozat körül, hiszen a 18. századi Angliában jellemzően nem mászkáltak a királyi udvarban afroamerikai származású hercegek), mégis, a díszletek, a ruhák és igen, az ékszerek kapcsán érzékelhetők a György korabeli divat áthallásai.
Új karakterek, új lendület
Noha a sorozat készítői nem ragaszkodnak foggal-körömmel a történelmi hűséghez, kár lenne tagadni, hogy Lorenzo Mancianti, a jelmez- és gardóbrészleg vezetője bizony eredeti forrásokból meríti az ihletet. Mancianti egyébként korántsem nevezhető kezdőnek a szakmájában, hiszen olyan filmek szerepelnek a repertoárjában, mint az Arthur király: A kard legendája, a Grace: Monaco csillaga vagy a látványos Felhőatlasz. Mancianti közel 400 drágakő-készletet alkotott eddig a sorozat számára, köztük nyakláncokat, fülbevalókat, karkötőket, tiarákat és még sorolhatnánk.
Az ékszertervező (elmondása szerint) különösen a Sharma-nővérek karakterei kapcsán kapott új lendületet, hiszen a lányok (Charithra Chandran és Simone Ashley) merőben különböznek az előző évad főszereplőjétől, a Daphne-t játszó Phoebe Dynevortól. Mancianti első körben a fülbevalók kapcsán törekedett a megújulásra: gyakran láthatunk György korabeli girandole-fülbevalókat a kisasszonyok kiegészítőiként. A girandole-nak egyébként érdekes története van, mivel a francia szót eredetileg egy, a királyi palotában fellelhető csillár kapcsán használták. A világítótestek tervezői a csillárok furcsa formájával a tűzijátékok hangulatát akarták becsempészni a sokszor zord termekbe: a csepp alakú üvegek gyönyörűen visszaverték a fényt. A girandole-csillárok aztán megihlették az ékszertervezőket is, így nemsokára az összes londoni úrinő hosszú függőkkel mászkált az utcán, méginkább a társasági eseményeken. A sokszor meglehetősen nehéz fülbevalókat aztán a klipszek váltották fel néhány évtizeddel később, mindössze praktikai okokból: nem kellett hozzá kilyukasztani a fület, és könnyen viselhetők voltak. Mancianti a sorozatbeli fülbevalókat nagyrészt üvegből készíti, emellett, a fontosabb darabokat lecsiszolt strasszokkal díszíti. (Ellentétben a korabeli trenddel, amikor bizony csiszolt gyémántok alkották a fülbevalók nagy részét.)
A Sharma-nővérek kapcsán egyébként nagyrészt klasszikus, mondhatni konzervatív megoldáshoz folyamodott az ékszertervező, már ami a nyakláncaikat illeti: Mancianti gyakran a riviere-formához nyúlt vissza a két karakter kapcsán. Ezek a kiegészítők nevezetesek jellegzetes koszorú alakjukról, így tökéletes kiegészítőként mutatnak a csónak vagy épp U-alakú felsőruházatok mellett. S ha már ruhák: Sophie Canale jelmeztervező zsenialitását dicséri, hogy a második évadban gyakrabban találkozhatunk az úgynevezett spencer kabáttal. Ez a ruhadarab szintén a György korabeli Anglia egyik sajátossága: a kisasszonyok azért hordták, hogy megelőzzék az úgynevezett muszlin-betegséget. A furcsa elnevezés arra utal, hogy a muszlinból készült vékony ruhákban könnyedén megfáztak a nők, s ez a 18. században végzetes következményekkel járhatott. (Akárcsak a Kisasszonyokban.)
Történelmi hűség helyett György korabeli inspiráció
Mancianti egyébként szívesen nyúl más alapanyagokhoz is, úgy, mint a gyöngyök és strasszok. A gyöngyöket jellemzően fülbevaló és nyaklánc gyanánt használja a fiatalabb generáció tagjainál (mint például Eloise vagy Penelope karakterei), mivel a kisasszonyok kezét általában kesztyű díszítette. A gyémántként funkcionáló strasszok viszont általában az eladósorban lévő lányokat díszítik. Érdekes módon, nemcsak a tervező folyamodott némi csaláshoz a strasszokkal: a György-kori Londonban ugyanis több, tehetős család választotta társasági események során a kevésbé értékes strasszokat a valódi gyémántok helyett, hogy biztonságban tudják valódi értékeiket. Emellett felemelkedőben volt egy új trend is. Napóleon ezidőben extravagáns pompeji ásatásokat pénzelt, s az ott talált drágakövekből készíttetett ékszereket a hozzá közelállóknak. Durván lekerekítve, az ősi forrásból származó, nehezen beszerezhető, mondhatni vintage drágaköveket nagyobbra becsülték a társadalmi elit tagjai, mint a „szimpla” bányákban fellelhető anyagokat.
Az ékszerkészítő éleslátását dicséri, hogy a megtervezett kiegészítők több ponton is szorosan kapcsolódnak egy-egy történetszálhoz. Így lehet, hogy Marcianti ezúttal rengeteg fehér köves ékszert gyártott a sorozat szereplőinek abból az okból kifolyólag, mert a Bridgerton korabeli Angliában akkoriban divatba jöttek az addig felfedezetlen brazil bányákból származó fehér kövek. Ez az információ visszaköszön a sorozatban az új Lord Featherington kapcsán, aki (mint később kiderül, egyébként üres) dél-amerikai bányáihoz keres befektetőket az angol nemesek között.
Mancianti precizitását az is alátámasztja, hogy nemcsak a látványban, hanem az apró részletekben is a legszebb eredményre törekszik. Az ékszertervező kreációi létrehozása során a korabeli pendeloque-ívű csiszolást alkalmazza, amely egy, általában a gyémántok kapcsán használt kerek csiszolástípus körte alakú változata. Az ékszerkészítő főleg Daphne karaktere kapcsán nyúl vissza az olyasfajta nyakláncokhoz, amelyeket a legkülönbözőbb formájú függők díszítenek. Az ékszertervező legkedvesebb témái ezzel kapcsolatban a szív vagy virág alakú medalionok.
Ebben az esetben is gyakran nyúl az olyan, egyszerűbb megoldásokhoz, mint a gyöngyök vagy a cabochon (azaz gömbölyűre csiszolt) drágakövek. Ezek egyébként visszaköszönnek még a fejdíszeken is, hiszen a nagyobb társasági eseményeken (például esküvőkön) viselt tiarák vagy épp koronák utánozhatatlan díszek az ilyesfajta drágakövek.
Ugyan a Bridgertont sokan, több szempontból is kárhoztatták a megjelenése óta eltelt két évben, annyi bizonyos, hogy mind tartalmában, mind látványában újfajta megközelítést tanít a történelmi hűségről és megjelenítéséről. Így lehet, hogy Julia Quinn regényének sorozatadaptációja hosszú távon meghatározza majd a korhű ábrázolás újfajta irányzatát, amelyet végre nem korlátozza, hanem inkább felszabadítja az elrugaszkodás a valóságtól.
Borítókép forrása: Northfoto
