Bármelyik cicagazdi életében adódhatnak helyzetek, amikor hirtelen nem tudja, kire bízhatná átmenetileg kedvencét. Nekik segít Nagy Teodóra cicaszitter, a Cozy Cat – Otthoni cicaszitterszolgáltatás Budapesten alapítója. Interjú.
Teodóra gyakorló macskatartó lévén tisztában van vele, hogy mekkora fejtörést okozhat egy hirtelen jött üzleti út, egy hosszabb utazás, vagy csak egy rövid hétvégi kiruccanás előtt olyasvalakit találni, aki távollétünk alatt maximális megbízhatósággal vigyáz szeretett macskánkra. A Cozy Cat csapatát olyan tapasztalt cicaszitterek alkotják, akik maximális megbízhatósággal, legjobb tudásuk szerint végzik feladatukat kedvencünk egyéni igényeinek megfelelően, saját környezetükben. Interjúnkban részletesen elmeséli a cicaszitterek mindennapjait, a munka minden örömével és nehézségével együtt.
Hogyan lesz valakiből cicaszitter?
Véleményem szerint erre születni kell, én legalábbis nem tudatosan készültem rá. A Cozy Cat elindítása előtt dolgoztam kereskedelemben, multinál és kkv-szektorban is, ezt követően pedig szabadúszó lettem divatmarketing területen. A szabadúszós munkáimnak köszönhetően sokat utazhattam, emiatt szinte mindig problémát jelentett a cicámnak gondozót találni. Általában elvittem őt a szüleimhez, vagy egy barátot kértem meg, hogy gondoskodjon róla, de ez nem volt minden esetben kivitelezhető. Illetve kényelmetlen állandóan szívességet kérni. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy jó lenne egy „macskafelvigyázós” vállalkozás. 2020. március 4-én elindult az oldal, majd március 11-e körül bejelentették a lezárásokat a járványhelyzet miatt, az emberek nem utaztak, így nem volt szükség a szolgáltatásra. A nehézségek dacára eszem ágában sem volt feladni a dolgot, helyette kihasználtam az időt a közösségimédia-felületek építésére. A korlátozások feloldása után, miután újra szabad utat kapott az utazás, mintegy varázsütésre rengeteg megkeresés érkezett. Az élet visszaigazolta az ötletet, és ma már a Cozy Cat a főállásom. Számomra ez egy szerelemprojekt, annak ellenére, hogy nem kevés áldozattal jár: a nyári és az ünnepi időszakok, illetve a hétvégék a legsűrűbbek, vagyis mi akkor dolgozunk, amikor mások pihennek.
Volt-e extrémen kezelhetetlen macska, amit rád bíztak, és hogy oldottad meg a feladatot?
Ha nagyon problémás a cica, akkor mindig megtartom a három lépés távolságot. Mindeközben nyitott maradok a közeledésére, de nyilván az ő tempójában. A lényeg, hogy mindig figyelembe kell venni a cica habitusát, és eszerint eljárni.
Hogyan hangolódsz rá a cicákra és hogy alakítod ki a bizalmi viszonyt? Ez minden macskánál ugyanúgy működik?
Minden szitterkedést megelőz egy konzultáció, melynek során megismerkedünk a cicával és gazdájával. Ekkor kikérdezzük a gazdit kedvence személyiségéről és temperamentumáról, illetve megbeszéljük az egyéni igényeket az ellátással kapcsolatban. Ez ideális alkalom arra, hogy felmérjük, hogyan viszonyul hozzánk a cica, illetve személyesen is meggyőződünk arról, hogy milyen a természete. Mindig érhetnek meglepetések. Történt már olyan eset, hogy egy, a gazdi által félénknek titulált cica megnyílt, és engedte a simogatást. Ritkán, de előfordulnak negatív meglepetések is…
Mint például?
Amikor például a konzultáció során – a gazdi jelenlétében – eltérően viselkedik a cica, mint utána a szitteléskor, amikor a gazdi már nincsen jelen. Első esetben barátságosnak mutatkozik, majd a látogatás során ellenséges habitust ölt fel.
Mennyi idő telik el a konzultáció és az első szittelés között?
Az ideális az, ha maximum két-három nap, mert ha ez kitolódik egy-két hétre, akkor elképzelhető, hogy a cica elfelejt minket a szittelés kezdetére.
Minden megkeresés hozzád fut be?
Igen, illetve koordinálom a többi szitter munkáját is. Folyamatosan tartom a kapcsolatot a gazdikkal és a besegítő munkatársakkal.
Mennyi ideig tartott a leghosszabb szittelés? Vagy mi az a maximum időintervallum, amit bevállaltok?
Legfeljebb három hét, plusz-mínusz pár nap indokolt esetben, de egy hónapnál hosszabb időt nem vállalunk. Eddig, ha jól emlékszem 24 nap volt a rekord.
Kerestek már meg extrém kéréssel? Ha igen, mi volt az?
Volt olyan megkeresésünk, hogy bevállaljuk-e a cicát két-három hónapra, illetve olyan is, hogy beköltöznénk-e a gazdihoz a felvigyázás idejére, de ezekre nincs lehetőség. Ami viszont a jövőbeni megvalósítandó feladatok között szerepel az a szolgáltatás kiterjesztése a Budapest környéki városokra is, mivel nagyon nagy igény mutatkozik rá.
Volt olyan eset, amikor valami baj történt a cicával, amit rátok bíztak, például beteg lett vagy megszökött?
Egy alkalommal kinti macskát bíztak ránk. (Ilyen esetben mindig felhívjuk a gazdi figyelmét, hogy nem tudunk százszázalékos felelősséget vállalni a kedvencéért, hiszen bármi történhet vele, ha folyamatosan kint van). A cica a második-harmadik látogatás alkalmával nem jelent meg, természetesen azonnal tájékoztattam a gazdit a történtekről. Nagyon aggódtam miatta, hogy hol lehet, mi történhetett vele? Kerestem, hívtam, hátha a hangomat meghallja…. Aztán az utolsó napon a kapuban várt rám, amikor megérkeztem. Hatalmas kő esett le a szívemről, nyomban üzentem a gazdájának, és küldtem neki a videót is előkerült bársonytalpújáról. (Ez egyébként a szolgáltatás része nálunk, hogy minden szittelés alkalmával küldünk képet és videót a gazdáknak kedvencükről.)
Gyakori, hogy kijárós cicához hívnak?
Nem, nagyon ritka. Többnyire benti macskához megyünk.
Egy cicaszitternek mennyire kell állatpszichológusnak (is) lenni?
Teljes mértékben, hiszen nem tudhatjuk, hogy a cica hogy viseli majd gazdája távollétét. Vannak lelkizős és kevésbé lelkizős macskák, előbbieknek pedig ápolgatnunk kell jobban a lelküket.
Hogyan?
A macska mindig megmutatja, hogy mire van igénye, én például mindig beszélek hozzájuk, de az érintés ugyanilyen fontos, főleg a lelkizős cicáknál, akik igénylik a simogatást. A másik véglet, amikor inkább csak játszani akarnak, és adott esetben elhúzódzkodnak az érintéstől. Én személy szerint nagyon kedvelem a lelkizős, bújós cicákat. Vannak olyan kedvencek, akikre már a Cozy Cat elindítása óta vigyázok, velük már olyan erős bizalmi viszony alakult ki, hogy mostanra szinte második gazdivá váltam.
Ha a cica sztrájkol, mert nem tetszik neki az új szitter és/vagy az egész helyzet, emiatt bosszúból nem hajlandó az almot használni, akkor mit csináltok?
Ez a szituáció épp aktuális az egyik cicánál, aki úgy áll bosszút gazdája távozása miatt, hogy minden látogatásunkkor az alom mellé piszkít. Ilyenkor sem esünk kétségbe, ez benne van a pakliban. Rendbe rakjuk a környezetet és megy tovább az élet.
Olyan volt már, hogy nektek kellett állatorvoshoz vinni a cicát?
Ezidáig még nem. Olyan előfordult már, hogy két cica összemarakodott, és az egyik kicsit megsérült, de ez pont a gazdájuk hazaérkezése előtt történt közvetlenül, így a gazdi vitte orvoshoz a cicát. Ettől függetlenül erre is van Cozy Cat protokoll. Mindig kérjük a gazdit, hogy készítse elő az oltási kiskönyvet, az állatorvos elérhetőségét, aki ismeri a cica kórtörténetét. Hogy tisztában legyünk vele, kihez tudunk fordulni probléma esetén. Illetve azt is kérjük a tulajdonostól, hogy jelezze, ha kedvencének van valamilyen egészségügyi problémája, például gyógyszeres kezelés alatt áll-e. Ha igen, akkor igény szerint ezt is beadjuk neki. Igyekszünk tehát körültekintően eljárni, és minden eshetőségre felkészülni.
Van olyan kizáró ok, amiért nem vállaltok szitterkedést?
Egy alkalommal inzulinos cicára kellett volna vigyáznunk, ami alapvetően nem probléma, be tudjuk adni, ha az állat együttműködő, de sajnos nem volt az. Pedig a konzultáció alatt elvégeztünk egy próbaszúrást a gazdi jelenlétében, ahol minden rendben ment. Ám az első látogatáskor, egyszerűen nem engedte a cica, hogy a szitter hozzányúljon, így végül a gazdinak haza kellett jönnie.
Hogyan készülsz fel az esetleges harapásokra?
Mindig van nálam fertőtlenítő és ragtapasz, de szerencsére ritkán kell használnom.
Szerinted egy macska mennyire nevelhető? Köztudott, hogy a kutyák nagyon, de a cicák nagyjából semennyire…
Erről van egy nagyon szívmelengető történetem, ami azt mutatja, hogy igenis nevelhetőek: az egyik cica, akinél már többször voltunk, és akinek az első konzultációján a gazdája megkért minket, hogy minden látogatáskor gyakoroljunk vele bizonyos vezényszavakat, amiket korábban megtanított neki. Csak ámultam és bámultam, a macska ugyanis tökéletesen végrehajtotta a parancsokat. Akár egy kutya, vezényszóra leült, kézgesztusokra pacsizott, feküdt és forgott. A „forgás” szó hallatán például hempergett egyet a földön. Korábban még sosem láttam ilyet. Persze őket is motiválni kell jutalomfalattal, de mint az említett esett is igazolja, abszolút taníthatóak, csak nagyobb türelem szükséges.
Ez fajtatiszta macska volt?
Nem, egy európai rövidszörű (alias házi) cirmos.
Melyik a legemlékezetesebb macskás élményed?
Rengeteg van. Minden cica egy egyéniség, mindegyikkel bizalmi kapcsolatba kerülünk, szóval nehéz lenne egyetlen emléket kiragadni.
Naponta hány perc macskás videót nézel? (Elnézést, ezt nem hagyhattam ki…)
Sokat 🙂 Nem csupán nézem, de készítem is a videókat, hiszen ahogy említettem, minden látogatásnál lefilmezzük, lefotózzuk a cicákat, és elküldjük a gazdiknak a tartalmakat. Amennyiben pedig engedélyezik, hogy azok kikerüljenek a közösségimédia-felületeinkre, akkor a követőink is megtekinthetik őket a Cozy Cat Facebook, Instagram vagy TikTok oldalán.
A fentiek után azt hiszem elég egyértelmű, mégis meg kell kérdeznem: mennyire képezik a macskák az életed részét?
Teljes mértékben.
Neked milyen cicád van?
Mentett cicám van, ugyanis nagyon érzékenyen érint, hogy mennyi elesett, halmozottan hátrányos helyzetű kisállat él hazánkban, emiatt az örökbefogadás híve vagyok. Imádom a fajtatiszta cicákat is, de egyszerűen nem tudok segítségnyújtás nélkül elmenni a bajba jutottak mellett. A mostani cicámat a budapesti Heros Állatotthonból adoptáltam, ő egy hat és fél év körüli vak cica. Fantasztikus személyiség, nagyon szeretem, és elképesztő, hogy milyen jól kezeli a helyzetét.
Ezt hogy érted?
Abszolút nem érzékelem rajta, hogy a vaksága zavarná. Az állatok sokkal inkább ösztönlények, nem foglalkoznak a fogyatékosságukkal. Szerintem sokat tanulhatunk tőlük, ők valóban a pillanatnak élnek.
