A rendszertelen menstruáció kamaszkorban sokak számára nem tűnik komoly problémának, mégis érdemes komolyan venni, mert súlyos szövődményei lehetnek.
Dr. Andrea Bonny, az Ohio Állami Egyetem gyermekgyógyász docense és a Nationwide Children’s Hospital serdülőgyógyászati vezetője szerint a múltban az orvosok többsége meglehetősen lazán kezelte ezt a témát, és az akkori hivatalos álláspont értelmében a menstruáció kezdetét követő első két évben minden változást normálisnak tartottak a vérzés gyakoriságát illetően.
Rendszertelen menstruáció kamaszkorban: mikor kell aggódni?
Manapság azonban úgy gondolják, hogy bár bizonyos szabálytalanságok rendben vannak, ám ha a kamasz kilencven napnál hosszabb ideig nem menstruál, az már aggályos – és orvosi vizsgálatot igényel. Hozzátette: ha valakinek két éve jött meg először a menzesze, és azóta 21 napnál rövidebb vagy 45 napnál hosszabb a ciklusa, akkor ez is kórosnak számít, különösen, ha mindez rendszeresen ismétlődik. Ha rendszertelen a menstruáció kamaszkorban – például túl sűrű, csomós a vér és/vagy szokatlanul erős görcsökkel jár – a nőgyógyász hormonkezelést ajánlhat, ami általában hormonalapú fogamzásgátló felírását jelenti.
PCOS is okozhat rendszertelen menstruációt?
PCOS-nek, azaz policisztás ovárium szindrómának nevezzük azt a jelenséget, amikor a petefészekben nagyon sok apró ciszta keletkezik. Ez nem egy betegség, inkább a petefészek olyan állapota, amelynek következményei lehetnek, mivel összetett, több szervet érintő kórképről van szó. A PCOS leggyakoribb tünete a menstruációs ciklus zavara, ami jelentheti azt is, hogy valakinek egyáltalán nincs ciklusa – azaz több mint három ciklust követően sem menstruál -, és azt is, hogy a ciklusok száma nem éri el az évi kilencet.
A PCOS előfordulását 6-8 százalékosra becsülik, így viszonylag gyakori. A panasz bármilyen életkorban jelentkezhet, ezért jogosan merülhet fel aggodalom a szülők részéről, hogy akkor ezek szerint PCOS áll a rendszertelen menstruáció hátterében? Dr. Bonny szerint ez a kérdés nem egyértelműen megválaszolható: bár az első tünetek gyakran már kamaszkorban kialakulnak, de nem elég jellegzetesek ahhoz (például bőrgyógyászati panaszok, túlsúly), hogy időben diagnosztizálják. Jellemző az is, hogy a tünetek nem egyszerre jelentkeznek, egyénenként változóak, így egyesek csak egy-két tünetet tapasztalnak a fentiek közül. Sokaknál éppen ezért csak gyermektervezés esetén, meddőségi kivizsgálás során derül fény a betegségre.
Tehát serdülőknél nem ultrahanggal állítható fel a diagnózis, ehelyett figyeljük a menstruációs ciklust és a felbukkanó tüneteket. A kiváltó ok az androgén hormon magas szintje, vagy amit általában férfi nemi hormonoknak gondolunk. A hiperandrogenizmus – amikor kamasz lányoknál a megszokottnál több tesztoszteron termelődik a vérben – gyulladt pattanásokkal és hirsutizmussal is járhat. Utóbbi fokozott szőrnövekedés, olyan kóros állapot, ami a nőkre jellemző. Hátterében több tényező is meghúzódhat, de alapvetően a tesztoszteronszint emelkedése okozza. Olyan testrészeket érint, amelyeken alapvetően csak a férfiaknak nő erőteljesebben a szőrzete: többek közt a bajusz és szakáll területén, az emlő körül, a köldökcsíknál és a hason. Az ilyen tünetekkel küzdő lányokat egyéb hormonális problémák, például pajzsmirigy-betegség szempontjából is meg kell vizsgálni.
Ahogy már írtuk, sokaknál nem veszik észre időben a betegséget, pedig a PCOS nem csupán a meddőség miatt veszélyes: olyan anyagcsere-elváltozásokkal jár, amelyek az elhízás, a cukorbetegség és a szívbetegségek kockázatának tehetik ki a nőket. A serdülőknél a tünetek kezelése a prioritás, illetve segíteni kell nekik abban, hogy megértsék az étrend és a rendszeres testmozgás fontosságát, ami valójában az első és legfontosabb megelőző módszer.
Dr. Sharon Oberfield, a Columbia Egyetem gyermekgyógyász professzora és a gyermekendokrinológia vezetője, egy, a serdülők PCOS-diagnosztizálásáról és kezeléséről szóló friss tanulmány társszerzője szerint az is fontos, hogy nem szabad rögtön a PCOS-re fogni a rendszertelen menstruációt, kivéve, ha az érintett androgén szintje legalább két éve magas az első menstruációt követően, illetve, ha a menstruáció több mint kilencven napja kimarad.
Ezért fontos, hogy beszéljünk a PCOS-ről
Dr. Oberfield szerint a diagnózis túl korai felállítása azt az érzést keltheti a lányokban, hogy elkerülhetetlenek a későbbi nőgyógyászati problémák, ami szorongáshoz, depresszióhoz, testképzavarhoz vezethet, nem beszélve a termékenységgel kapcsolatos aggályokról. A szakorvos úgy véli, hogy kamaszkorban a felvilágosítás, a korai szűrés fontossága, illetve a bizonyosság arról, hogy nincs más mögöttes egészségügyi probléma – amely az androgének túltermelését okozza – a legfontosabb, illetve hogy segítsenek nekik megérteni, mi történik a testükben.
A felvilágosítás mindemellett azért is fontos, mert a policisztás ovárium szindróma neve magyarra lefordítva annyit tesz, hogy „sok cisztás petefészek betegség”. Fontos tudni azonban, hogy ez nem azt jelenti, hogy a petefészkeken ciszták lennének, és ugyanígy, ha a nőgyógyászati leleten petefészek cisztáktól írnak, az nem a policisztás petefészek szindrómára utal.
Az életmódot is érdemes felülvizsgálni
A PCOS rendkívül változatosan jelenik meg: a jellemző elváltozások közül nem mindenkinél alakul ki mindegyik tünet. A menstruáció rendszertelensége vagy elmaradása, az elhízás, a bőrproblémák, a szőrösödés és a petefészkek jellegzetes ultrahangos képe klasszikus tünetnek számít, de emellett jellemzőek lehetnek a női hormonokban látható eltérések, illetve a cukorháztartás különböző mértékű zavaraival is gyakran találkozunk.
Mivel a test szövetei érzéketlenné válnak az inzulinra, ezért azt a szervezet egyre nagyobb mennyiségben termeli (hyperinzulaemia), ez pedig kezelés nélkül inzulinrezisztencia, idővel 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához vezethet. A cukorháztartás zavara gyakran jár együtt jelentősebb súlyfelesleggel, elsősorban hasi zsírlerakódással, és emiatt gyakran látjuk a betegek laboreredményeiben a felborult zsíranyagcsere jeleit: emelkedett LDL koleszterin, emelkedett triglicerid szintek. A PCO-szindrómás nők hajlamosabbak a magas vérnyomásra és egyéb szív- és érrendszeri megbetegedésekre is, ezekért általában a kialakult túlsúly a felelős. Mindemellett az egymást követő ovulációmentes ciklusok miatt az ösztrogénszint is folyamatosan magas, ami hosszú távon hajlamosít a méh-, illetve az emlőrák kialakulására.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
