A mentális egészség van olyan fontos, mint a fizikai – talán még fontosabb is

Az egészség szó hallatán egyből a vitaminokra, mozgásra, helyes táplálkozásra és a testi betegségek hiányára gondolunk, pedig ezt a nagyon fontos állapotot sokkal több minden alkotja. Az egyik ilyen építőkockája a mentális jóllétünk, ezzel a témával kapcsolatban szerencsére az utóbbi évtizedekben egyre többet foglalkozunk – de sosem eleget. Hiszen míg a fizikai jóllétet sporttal, megfelelő étrenddel, dietetikusi vagy orvosi segítséggel, egyszóval kézzelfogható dolgokkal érjük el, addig a mentális egészséget teljesen más oldalról kell megközelíteni. Pont emiatt sokszor nem is törődünk vele. De miről is van szó pontosan? Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) úgy fogalmazta meg, hogy ez egy “jóléti állapot, amelyben az egyén realizálja saját képességeit, képes megbirkózni az életben adódó stresszel, eredményesen dolgozik és hozzájárul valamivel a közösségéhez. “ Alapvetően szükséges ahhoz, hogy az ember egészségesen gondolkozhasson, érezhessen, másokkal kapcsolatba lépjen, dolgozhasson és élvezhesse az életet.

Mi veszélyezteti?

Ha ezt a cikket 2019-ben írom, néhány fokkal nehezebb dolgom lett volna, de bárcsak inkább ez lenne a helyzet. A koronavírus-járvány minden velejárója – a lezárások, az aggodalom, a szorongás, a betegségek, a találkozások hiánya, az emberi kapcsolatok átalakulása, a bizonytalanság szinte folytonos érzése – rányomta a bélyegét az egész világ mentális állapotára. Ki jobban, ki nehezebben viselte a szigorú szabályozások időszakát, de az bizonyos, hogy még a legintrovertáltabb személyiségek is soknak találták egy idő után az állandó bezártságot. Megint mások a családjukért, a barátaikért aggódtak, egyesek a munkahelyük elvesztése miatt kerültek lelkileg a padlóra, és még sorolhatnánk. Egymással össze nem hasonlítható veszteségek értek minket, nem csoda, hogy újra előtérbe jött a mentális egészség fontosságának témaköre. Lássuk hát, milyen faktoroktól függ a lelki épségünk, és milyen dolgok veszélyeztetik azt különösképpen – látni fogjuk, hogy a pandémia szinte mindegyiket szépen „összegyűjtötte” nekünk.

• egy ember alapvető mentális állapota, és az, hogy hogyan képes megbirkózni az élet nehézségeivel függ a családi körülményeitől, a gyermekkori élményeitől, a szüleihez való kötődéstől és az esetlegesen átélt traumáktól – ezen utólag nem tudunk változtatni, de jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy befolyásoló tényezők
• a magány (nem összekeverendő az egyedülléttel), az elszigeteltség, a kielégítő, szeretetteljes társas kapcsolatok hiánya is hatással van rá
• a gyász, a veszteség érzése – nemcsak egy szerettünk elvesztését gyászolhatjuk, hiszen például egy szerelmi kapcsolat vége is hasonló reakciót vált ki az emberekben, amennyiben őszinték voltak az érzések
• a bullying, vagyis zaklatás leginkább iskoláskorban van jelen, néha nem is kell hozzá személyes jelenlét, hiszen a közösségi médiában bárkit kipécézhetnek az illetők, ezenkívül pedig egy toxikus munkahelyi légkör is ugyanúgy megkeserítheti mindennapjainkat
• de a közösségi médiából omló rossz hírek, hamisan tökéletesnek mutatott életek sem segítenek
• a munkanélküliség, munkahely elvesztése, illetve egy nem várt életesemény negatívan befolyásolja a gondolkodásunkat
• talán eszünkbe se jut, de az alvásproblémák is okozhatnak mentális gondokat, és fordítva – ha szorongással küzdünk, nehezebben tudunk elaludni
• a túlzott alkoholfogyasztás, a kábítószerek használata sem igazán segít a helyzeten, sőt!

Mi következik ebből?

A mentális egészség problémái, csakúgy, mint a fizikai jóllété, sokfélék lehetnek. A szorongástól kezdve a pánikrohamokon, pánikbetegségen, magatartászavarokon át a depresszióig, a bipoláris zavarig, az evésproblémákig és még ennél is komolyabb betegségekig terjedhetnek. Ezek a problémák mindegyik korosztályt érintik, azonban aggasztó a statisztika arra vonatkozóan, hogy a tizennyolc éves kor alattiakat mekkora mértékben. Az UNICEF az On my Mind – A gyermekek mentális egészségének javítása, védelme és gondozása címet viselő tanulmányából kiderül, hogy a világ 10-19 éves korosztályba tartozó fiataljainak és gyerekeinek körülbelül 14-15 százaléka szenved valamilyen mentális betegségben. Ha utánaszámolunk, akkor ez bizony 166 millió embert jelent. Ezek a betegségek pedig alapjaiban nehezítik meg a mindennapi életet, és amennyiben kezeletlenül maradnak, az egyén állapota könnyen romlásnak indulhat.

Jó, de akkor mit tegyünk?

Saját magunk és mások érdekében is fontos komolyan venni a lelki egészséget, és együtt törekedhetünk arra, hogy ez ne valamilyen szégyellnivaló téma legyen.

• Aludjunk eleget, rendszeresen és megfelelő időben – nem, a nyolcórás alvás úgy nem ér, ha ez délután négy és éjfél között történik, kivéve, ha a munkahelyünk kívánja ezt meg
• Az étkezést ne hanyagoljuk el – legyen változatos, vitamindús, ha nem vagyunk benne biztosak, hogy az életkorunknak és fizikai aktivitásunknak mi a megfelelő étrend, akkor kérjük ki egy szakember véleményét
• Apropó aktivitás – mozogjunk! Nem baj, ha nincs rá idő mindennap, vagy nem futunk ötkilométeres köröket a kerületben, de sok kis séta is sokra megy.
• Nézzünk utána a stresszkezelésnek, ha úgy érezzük, sokszor hatalmasodik el rajtunk a feszültség. Tanuljunk meg néhány technikát, vagy hívjuk segítségül a fentebb említett sportolást
• Fontos az önismeret, legyünk tisztában az erősségeinkkel és gyengeségeinkkel, és úgy egyáltalán, legyünk saját magunk barátai. Figyeljünk oda a belső hangra – mármint nem az intuícióra, hanem arra, ahogyan saját magunkhoz szólunk, ha valamit elrontottunk, és törekedjünk arra, hogy ez ne legyen szidalmazó.
• Ha már úgyis a kezünkben van naphosszat az okostelefon, fordítsuk az előnyünkre, és keressünk mentális egészséggel kapcsolatos alkalmazásokat, oldalakat
• Tartsuk fenn személyes kapcsolatainkat! Beszélgessünk, pletykáljunk, panaszkodjunk, sírjunk és dühöngjünk – együtt!
• Bár itthon a legtöbb esetben tabu a pszichológushoz járás („Hát nem vagyok én dilis!”), külföldön, főleg a tengerentúlon ez szerencsére egyre elterjedtebb – egy jó terapeuta pedig segíthet megőrizni mentális jóllétünket. Nem kell az életünk minden szennyesét kiteregetni neki, de miért ne kérhetnénk segítséget egy szakképzett terapeutától olyan helyzetben, amikor úgy érezzük, egyedül nem megy?

Mivel a lelki egészség nem olyan, hogy ha nekem van belőle, más már nem is érdekel, ezért barátként, családtagként is segíthetünk például a depresszióval küzdő felnőttnek és tinédzsernek is, még akkor is, ha nem vagyunk túl tapasztaltak a témában.