Ha van tinédzser a családban, akkor biztosan neked is ismerős a morcos elzárkózás, a szinte egész napos alvás és a végtelen lógás az okostelefonon vagy a laptopon. Gondoltál-e arra, hogy ezek hátterében a depresszió is állhat?
Nagyon súlyos társadalmi problémáról beszélünk. A depressziót a fejlett társadalmakban az emberek 15 százaléka tapasztalja meg élete során, és az első epizód nagyon sokszor serdülőkorban jelentkezik – mutatott rá a Magyar Pszichiátriai Társaság idén nyáron bemutatott tanulmánya.
A depresszió jelei
Honnan lehet tudni, hogy nem a szokásos „dilis kamasz”-jelenségről van szó, hanem súlyosabb a probléma?
Depresszióra utaló jel többek között a hirtelen hangulatváltozás, a dühkitörés, az energiahiány, az érdektelenség, az iskolai osztályzatok romlása, a fájdalom vagy emésztési problémák megjelenése, a halál vagy az öngyilkosság emlegetése. Ha ezek a tünetek két hétnél tovább tartanak, akkor komolyan gondolkozz el azon, hogy be kell avatkoznod.
Első körben beszélgess a gyerekkel, érezze, hogy mellette állsz, támogatod, nincs egyedül. Ez persze nem mindig egyszerű, hiszen ebben a pillanatban utálja az egész világot, főleg téged. Nagyon kifinomult megközelítésre van szükség, és az is csak az enyhébb esetekben válhat be. Ha súlyos a helyzet, érdemes szakember segítségét is igénybe venni.
Így kérdezz (folyamatosan)!
Találj a beszélgetéshez egy nyugodt helyet és egy olyan időpontot, amikor senki nem zavar. Ezekkel a mondatokkal próbálkozz:
„Aggódom, mert mintha többet aludnál a szokásosnál…”
„Észrevettem, hogy mostanában olyan hamar begurulsz…”
„Aggódom, mert nem teljesítesz jól az iskolában…”
A nyitott kérdésekkel is eredményt érhetsz el:
„El tudod mondani, hogy mi az, ami zavar?”
„Mitől érzed magad így?”
„Történt valami, amiért most nem találkozol a barátaiddal?”
Ha nem nyílik meg az első kísérletre, akkor se hagyd abba a próbálkozást, hiszen megtudhatsz olyan dolgokat, amik segítenek a továbblépésben. Ha ő szólalna meg, bármikor állj készen arra, hogy meghallgatod, ez sokkal fontosabb a főzésnél vagy – most az egyszer ne haragudj – a munkádnál.
Semmiképpen ne keseredj el: a depressziót nem ő választotta, nem az ő hibája, és természetesen nem is a tiéd. Ezeket az érzéseket nyugodtan ki is fejezheted.
Ezeket soha ne mondd!
A kommunikációval nemcsak javítani, hanem rontani is lehet a helyzeten. Soha ne mondd például ezeket a mondatokat:
„Ó, hát ez nem is nagy ügy.”
„Szedd már össze magad, és ne nyafogj ilyen apróságok miatt.”
„Én is így éreztem, amikor tinédzser voltam, de le tudtam győzni.”
Ezek helyett a következő mondatokkal érhetsz el jobb eredményt:
„Hú, ez nagyon rosszul hangzik, biztosan nagyon szenvedsz. De itt állok melletted, nem vagy egyedül.”
„Nagyon fárasztó lehet állandóan szomorúnak lenni. Nagyon nehéz időszakot élhetsz most át.”
Nyitókép forrása: Shutterstock / PuzzlePix
