Előfordul, hogy nem maga a fertőzés diagnózisa készíti ki az embert, hanem az a megannyi kellemetlenség, amit egy aprónak hitt, ám igencsak gyűlöletes gombafertőzés tud okozni. Olvasónk őszinte levelét közöljük.
Nem emlékszem már, milyen gyógyszert kaptam a hüvelygomba-fertőzésemre. Arra sem, hogy meddig tartott a kezelés és hogy hány napig éreztem a tüneteket. Viszont arra pontosan emlékszem, hogy hogyan éreztem magamat. Nem a testi tünetek szempontjából, mert arról csak halvány emlékeim vannak, leginkább a viszketésre emlékszem. Viszont azt pontosan vissza tudom idézni, hogy milyen érzésekkel teltek a napjaim. Már reggel az volt az első gondolatom, hogy gombám van, és nappal is többször eszembe jutott, még akkor is, ha épp nem viszketett. Este lefekvéskor mindig abban reménykedtem, hogy másnapra elmúlik.
Álmomban nem gondoltam volna, hogy egy láthatatlan intimprobléma ennyire megkeseríti a mindennapjaimat. Ennek ellenére azt vettem észre magamon, hogy még a döntéseimet is befolyásolja! Melyik nadrág lesz a legkényelmesebb? Mit mondjak neki, miért nem tudok átmenni hozzá aludni? Elmenjek arra a vacsorára, vagy inkább mondjam le azt is?
Kívülről semmi nem látszódott, ebben biztos vagyok. Ugyanúgy mosolyogtam, dolgoztam, beszélgettem és nevettem. Épp csak a magabiztosságom és a fesztelenségem szűnt meg. Mintha egy folytonos háttérzaj azt duruzsolta volna, hogy nem vagyok jól, éppen ezért nem is hagyott jelen lenni. Hiába nem kerültem kórházba, hiába nem volt az életemre veszélyes állapot, nem hagyott békén, és minden napomból magáévá tett egy darabot. És belőlem is. Rá figyeltem, így oda lett a türelmem és a jókedvem is. Csak utólag jöttem rá arra, hogy a testünk és a lelkiállapotunk milyen szoros kapcsolatban állnak egymással. Ha valami testi panaszunk van, legyen az bármilyen kicsi, nem úgy működik a lelkünk. Aggódik, elkalandozik, máshol jár, megoldást keres, szorong. Nehezebben koncentrálunk, hamarabb elfogy a türelmünk, és oda a magabiztosságunk. Szinte sugározzuk, hogy valami nincs rendben, még akkor is, ha nem mindenki veszi észre.
Ami megnehezíti az egészet, hogy szavakba sem tudjuk foglalni, hogy mi a bajunk. Egy kis viszketést, egy kis égő érzést ki lehet bírni, és tényleg így van, mégis mindent elront a hüvelygomba. Mert elég az, ha az ember nem érzi jól magát a saját bőrében, hiszen ez az egész napot elrontja.
Fertőzés testnek és léleknek
Ha diagnózist hallunk, mindig a testi nyűgök kapnak nevet, míg a lelkiek csak súlyos esetben. Hiába egyszerűen kezelhető egy-egy probléma, mégis napokra vagy akár hetekre megpecsételi az életünket, a mindennapjainkat. És hogy ez miért van? Azért, mert jogunk van minden nap jól érezni magunkat! Ám ha valami változik, mi is megváltozunk vele. Egészen addig, míg vissza nem tér a régi, egészséges énünk! Mert a folyamatos aggódás és kellemetlenség fárasztó. Éppen úgy, ahogy fárasztó az is, hogy kitaláljuk, milyen ruhában mehetünk munkába aznap, és hogy mivel magyarázzuk a partnerünknek, hogy ma nem tudunk vele találkozni.
Ha visszagondolok arra az időszakra, nem a fertőzés jut eszembe, hanem az érzés, hogy mennyire hiányzott a régi testemben élni. Hogy újra otthon legyek saját magamban. Mert az egészség nem csupán a betegség hiánya, hanem a felhőtlen boldogság és nevetés egy vacsorán, az, hogy élvezzük, ha elmegyünk sétálni vagy egy délutáni kávézást anélkül, hogy folyamatosan egy viszkető érzés emlékeztessen arra, hogy nincs minden rendben.