Intimproblémája mindenkinek van, és a legszomorúbb, hogy ha ilyen kérdésről van szó, sok esetben Pató Pál úr bújik elő belőlünk: ,,ej, ráérünk arra még!” holott ez nincs így! Nagyon nem érünk rá.
Az intimprobléma nem olyasmi, amit fűvel-fával megosztunk, ám általában a legnagyobb gond az, hogy még önmagunk előtt is titkoljuk a meglétét. Vendégszerzőnk saját állítása szerint ebben nagyon jó volt: szőnyeg alá söpörte, bagatellizálta a problémát, és várta a csodát, csakhogy a csoda nem érkezett magától. Ildikó őszintén írta le a nemtörődömsége árát.
Intimprobléma? Nekem nem probléma!
Pontosan tudom, hol rontottam el. Ráadásul nem egyszer és nem kétszer. Évekig ugyanazt csináltam. Amikor először jelentkeztek a jellegzetes tünetek, mint a kisebb viszketés, enyhe égő érzés, mindig ugyanazzal nyugtattam magam: biztosan csak átmeneti! Majd holnapra elmúlik! Különben sincs időm ezzel foglalkozni!
Ismerős?
Egyébként volt, amikor valóban enyhült, máskor viszont napokkal később azért hibáztattam magam, mert nem vettem eléggé komolyan a jeleket, holott tudtam, hogy ez csak az lehet, és semmi más. Mégsem foglalkoztam vele, és legyintettem rá, pedig, ha mással történik ilyen, nem ezt tanácsoltam volna. Ha a gyerekem tüsszent egyet, már megfogom a homlokát, ha a párom köhög, teát főzök neki, ha a barátnőm panaszkodik valami tünetre, mindig azt mondom neki, hogy ,,ezt azért nézesd meg!”.
A saját problémám viszont soha nem olyan fontos, az mindig ráér, mert ugye ott a stressz, sokat ülök, mosószert váltottam, meleg van, biztos ettől vannak a tünetek, és különben is csak túlreagálom az egészet.
Aztán jön az időhúzás. Ha egy hét múlva nem múlik, elmegyek orvoshoz. Majd még egy napot és még egy napot ráhúzok. Majd megőrjít, mégsem érek rá ilyesmivel foglalkozni. A gyerek ballag, táborba megy, azt be kell fizetni, be kell szerezni mindent, majd foglalkozom magammal, ha lesz idő.
Csakhogy be kellett látnom, ez nem így működik. Most csak egy hüvelygomba, de ha indokolatlan vérzés, netán elmulaszthatatlan köhögés fog gyötörni, akkor is csak legyintek? Legyintek saját magamra?
Az intimproblémák hátránya ráadásul, hogy könnyű őket halogatni. Kívülről nem látszik, összeszorított lábbal annyira nem is érzem, a munkában csak zavar, de nem akadályoz, akkor meg csak nem lehet olyan komoly!
Sokáig abban a hitben voltam, hogy az öngondoskodás ugyanaz, mint az énidő, a wellness-hétvége, a masszázs vagy a fodrász, de rá kellett jönnöm, hogy az intimhigiénia kezelése és fenntartása is ide tartozik. Csakhogy, ha magammal foglalkozom, mindig önzőnek érzem magam. Ott vannak a gyerekek, a férjem, a munka. Semmiből nem vehetek ki szabadságot, egyiktől sem vehetek el időt. Viszont be kellett látnom, hogy az öngondoskodás alanyi jogon jár, nem önzőség! Mert, ha magamra vigyázok, azáltal a családomra is vigyázok.
Arra ismertem rá, hogy nagy szerencsénk van nekünk, nőknek a testünkkel, hiszen rendkívül sokat kibír. Amíg csak tud, alkalmazkodik, és sokáig kompenzál. Ám amikor jelez, hallgatnunk kell rá, ne várjunk tovább!
Sokat tanultam az előző hibáimból, és ma már a korai jelekre is felfigyelek. Ha várok is, legfeljebb egy-két napot, mert ennyi idő alatt kiderül, hogy mivel állok szemben. Ha hüvelygombával, csírájában fojtom el a fertőzést. Mert magammal törődni nem önzés, akkor sem, ha éppen egy kellemetlen hüvelygombáról van szó, mert az is azt támadja meg, ami hozzám tartozik. Ami pedig hozzám tartozik, az fontos. És mindig kell, hogy legyen rá időm.