Két hétig követni a szupermodellek étrendjét elsőre glamúros kihívásnak tűnt, a valóság azonban sokkal összetettebb volt. Bár a testem gyorsan reagált a tiszta étkezésre, végül nem a cukorhiány vagy az éhség lepett meg a legjobban, hanem az, mennyi mentális energiát emészt fel az állandó kontroll.
A közösségi média miatt néha egészen könnyű elhinni, hogy a szupermodellek valójában valami teljesen más univerzumban élnek. Reggel zöld smoothie-val indítják a napot, edzésre mennek, ragyognak, tökéletes a bőrük, és valahogy még mindig marad energiájuk egész nap mosolyogni. Egy idő után pedig óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés: tényleg ennyit számít az étrend?
Pontosan ezért döntöttem úgy, hogy két hétig kipróbálom azt az életmódot, amit a legtöbb szupermodell és wellness-influenszer követ. Nem extrém koplalásról volt szó, inkább arról a nagyon tiszta, kontrollált étkezésről, amit folyamatosan látni TikTokon és Instagramon. Rengeteg fehérje, zöldségek, minimális cukor, sok víz, semmi feldolgozott étel, és természetesen a kötelező matcha meg avokádós toast. Őszintén szólva azt hittem, a legnehezebb az lesz, hogy éhes leszek. Végül teljesen más lepett meg.
Az első napok sokkal rosszabbak voltak, mint vártam
Az első néhány nap konkrétan kijózanító élmény volt. Addig észre sem vettem, mennyire automatikusan nyúlok bizonyos dolgokhoz. Egy délutáni kávé mellé édesség, esti nassolás sorozatnézés közben, gyors péksüti rohanás közben, ezek annyira beépültek a mindennapjaimba, hogy szinte fel sem tűntek. Amikor hirtelen eltűntek, a testem eléggé látványosan tiltakozni kezdett.
A szupermodellek étrendjében a cukorhiány különösen brutális volt. A harmadik nap környékén olyan fáradtnak és ingerlékenynek éreztem magam, mintha az agyam folyamatosan valami jutalmat követelne. És közben ott volt az a furcsa érzés is, hogy bár technikailag eleget ettem, mégis hiányzott valami komfort az étkezésekből. Minden nagyon tiszta és egészséges volt, csak éppen kevésbé örömteli.
A testem viszont meglepően gyorsan reagált
Körülbelül egy hét után kezdtem érezni, hogy valami tényleg változik. Kevésbé puffadtam, könnyebbnek éreztem magam, és sokkal stabilabb lett az energiaszintem. Nem voltak azok a klasszikus délutáni bezuhanások, amikor az ember legszívesebben csak lefeküdne aludni. A bőrömön is láttam különbséget. Nem történt csoda két hét alatt, nyilván nem lettem kifutómodell, de frissebbnek és tisztábbnak tűnt az arcom. Valószínűleg a rengeteg víz, a kevesebb cukor és az, hogy sokkal több vitamindús ételt ettem, tényleg látványosan hatott a szervezetemre.
Ami viszont teljesen váratlan volt, az a reggeli energiaszintem. Sokkal könnyebben keltem fel, és nem éreztem magam folyamatosan nehéznek vagy lassúnak.
Mentálisan sokkal kimerítőbb volt, mint fizikailag
Erre tényleg nem számítottam a szupermodellek étrendjével kapcsolatban. A legnehezebb része végül nem az éhezés volt, hanem az állandó tudatosság. Folyamatosan figyelni arra, mit eszem, miből mennyit, elég tiszta-e az étel, mikor ettem utoljára, mennyi fehérjét vittem be, egy idő után azt vettem észre, hogy túl sok energiát foglal el a fejemben az étkezés. És ekkor értettem meg igazán, mennyire más úgy élni, hogy valakinek a külseje konkrétan a munkája része. Mert kívülről könnyű azt látni, hogy valaki gyönyörű és tökéletesen fitt, de mögötte rengeteg önfegyelem és kontroll van. Őszintén? Néha kifejezetten fárasztó volt.
A közösségi média nyilván nem mutat meg mindent
A két hét alatt az is nagyon világossá vált, hogy az interneten látott szupermodell életmód elképesztően idealizált. A gyönyörű reggelik, pilatesvideók és esztétikus smoothie-k mögött rengeteg lemondás van, amiről ritkán beszélnek. Mert igen, jól néz ki egy matcha latte Instagramon. De arról már kevesebb szó esik, milyen nehéz néha nemet mondani egy spontán vacsorára, egy desszertre vagy arra, hogy az ember egyszerűen csak azt egye, amihez kedve van.
Megérte kipróbálni? Azt hiszem, igen. Sokkal tudatosabb lettem azzal kapcsolatban, hogyan hat rám az étkezés, és rájöttem, mennyit számít a rendszeresség, a több víz és az, hogy az ember tényleg odafigyeljen arra, mit visz be a szervezetébe. Viszont arra is rájöttem, hogy hosszú távon nekem nem működne az ennyire kontrollált életmód. Szükségem van arra, hogy néha gondolkodás nélkül megehessek egy pizzát vagy rendeljek egy sütit anélkül, hogy rögtön bűntudatom lenne miatta.