A szerelem olykor fáj, leteper a földre és a mellkasodra lép. A szerelem lehet gyötrelmes. Milyen sokszor halljuk ezt.
A szerelem egy őrületes érzés, amely a földre teperés helyett inkább a magasba emel. Ebben az állapotban szeretnénk leélni az életünket. Azt érezzük, hogy különlegesek vagyunk, akik ilyen csoda megélésére lettünk kiválasztva. Ha belegondolunk, tényleg szerencsések vagyunk akkor, ha az igazi szerelmet megtapasztalhatjuk. A házasságkötés sem garancia arra, hogy annál a szerelemnél nincs magasabb fokozat. Több kapcsolattal a hátunk mögött már tudhatjuk, hogy a szerelmek milyen széles skálán mozoghatnak. Amikor boldogságtól megrészegülten szinte lebegünk a kapcsolatunkban, sosem panaszkodunk arra, hogy szenvedünk a szerelemtől.
A szerelem hiánya
Egy hosszabb ideje tartó kapcsolatban, amelyben az érzelmek kihűltek, esetleg még a szakítás gondolata is érlelődik a fejünkben, akkor szoktuk kínzónak mondani a szerelmet. Ez utóbbi állapot már nem a szerelemről szól. Annak hiányáról már sokkal inkább, mert tudjuk, hogy milyen jó volt akkor, amikor a kapcsolat az elején járt és nagy érzelmeket éltünk meg.
A ragaszkodás
A megromlott kapcsolat, az érzelmek és az intimitás hiánya az, ami miatt elfordulnak egymástól a felek és ez frusztrációt, fájdalmat okoz. Ettől még nem (feltétlenül) szállunk ki azonnal a kapcsolatból. Benne maradhatunk, mert ragaszkodunk ahhoz, amely egykor a miénk volt, átéltük. Ez különösen igaz lehet a nőkre, akik sokkal ragaszkodóbbak és megalkusznak annyival, amennyi éppen van. A ragaszkodás abban tartja az embert, amiben már maga is érzi, hogy nem jó és egyáltalán nem boldog abban, de mihez is kezdhetne az életével társa nélkül? Különösen igaz ez, ha nem fiatalon éli meg az ember az elhidegülést, az érzelmi és fizikai eltávolodást és sok éve egy párt alkotnak.
A sokévnyi közös élet bizonyára tartogatott számos remek pillanatot és eseményt, amelyre szívesen emlékszik vissza az ember. Ezek olyan összetartó erők, amelyeket nemcsak együtt éltek meg, de mindig megmarad emlékeink között. Az idő haladtával azonban a szerelem érzése csitul és szeretet veszi át a helyét. Észrevétlenül eltűnnek olyan szokásaink, amelyek azelőtt jelen voltak, de igazodva a kapcsolatunkhoz ezek átalakulhatnak, eltűnhetnek. Amikor erre rádöbben az ember, akkor szoktunk észbe kapni. Sokan úgy érzik, mintha önmagukat adták volna fel, ezért egyetlen kiútnak a kapcsolatból való kifordulást látják. Amennyiben ezen az ijedtségen mégis úrrá tudnak lenni a felek, úgy ezt a változást is kezelni tudják a közös életükben. Megkeresik annak módját, hogy mindenki érvényesülhessen a kapcsolatukban.
Identitás megbillenése
A szerelem lángolásakor teljesen biztosak vagyunk abban, hogy jó helyen vagyunk társunk mellett. Az évek múlásával, és ha nem ápolják a párok a kapcsolatukat, akkor a szelem nemcsak elmúlik, de a kapcsolat maga fájdalmassá válhat. Olyan identitásválsággal kell szembenézni, amellyel kamaszkorban sem találkoztunk. Az önismeret segíthet abban, hogy önálló személyiséggént, akár egyedül is megálljuk a helyünket a világban.