„Jó-e, hogy nem rendelkezünk a jóslás tehetségével?” – teszi fel a kérdést Roald Dahl a Henry Sugar csodálatos története című alkotásban. Wes Anderson sajátos válasszal állt elő, de nemcsak emiatt éri meg elindítani a mindössze 38 perces rövidfilmet a Netflixen.
Olykor előfordul, hogy egy ünnepelt alkotó egyik pillanatról a másikra elveszti a közönség imádatát, s helyette mémek központi figurájává válik. Dióhéjban ez történt az utóbbi években „kispadra” ültetett Wes Andersonnal is, aki hiába vonultatta fel fél Hollywoodot az Asteroid City-ben, azt ugyanolyan közönnyel fogadta a közönség, mint anno a Francia kiadást.
Anderson szerencsére időben kapcsolt, és milyen jól tette: a Roald Dahl novelláiból készített, és a Netflixen közzétett rövidfilmek ugyanis sokkal jobban állnak neki, mint az utóbbi időben bármi. A négy alkotásból (A hattyú, A patkányfogó, A méreg) egyértelműen a szeptemberben, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon debütáló Henry Sugar csodálatos története viszi a pálmát, s nemcsak azért, mert négyperces ovációval fogadták. Általa ismét megértjük, hogy nem véletlen, hogy nem „mindentudóként és látóként” éljük mindennapjainkat. Kivéve akkor, ha Henry Sugarnak teremtett minket az ég.
Henry Sugar csodálatos története: a cselekményről dióhéjban
Henry Sugar (Benedict Cumberbatch) a (régies, magyar szóval élve) dzsentri aranyifjak életét éli: két kanállal falja az élvezeteket, mindeközben nem gondol másra, csak magára. Sorsa azonban különleges fordulatot vesz, amikor tudomást szerez egy olyan módszerről, amelynek elsajátításával bármin keresztül képes átlátni. Szó szerint!
Miután Henry ellopja a tudást tartalmazó könyvet, el is sajátítja az indiai jógi (Ben Kingsley) extra képességét, amit első körben arra használ, hogy a Black Jack asztalnál átlásson a kártyalapokon. Sugar egy komplett vagyont harácsol össze újonnan kifejlesztett képességével, ám azzal nem számol, hogy nemcsak a kártyákon, hanem magán is keresztüllát. Ez pedig egyet jelent eljövendő halála pontos időpontjának és okának megjóslásával is.
Wes Anderson és a brit módi
„Kiváló szereplőgárdát válogattunk össze ehhez a filmhez” – kezdte a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál bemutatóján rövidfilmje leírását Wes Anderson. „Remélem, tudom, hogy tetszeni fog Önöknek ez a film, amelyet imádtunk elkészíteni! Nagyon szerettem Benedicht Cumberbatch-csel és a csodálatos Ben Kingsley-vel dolgozni, nem is beszélve régi barátomról, Ralph Fiennes-ról, aki ezúttal maga Roald Dahl szerepében tűnik fel” – foglalta össze a castingról gondolatait a forgatókönyvíró-rendező.
Valószínűleg senki emberfia nem tudta volna ennyire jól átadni Dahl világát: maga Anderson is közel húsz éve készült rá, mire kipattant a fejéből az „isteni szikra”: „A The Royal Tenenbaums forgatásakor találkoztam Roald Dahl özvegyével, Lindsay Dahllal, körülbelül húsz évvel ezelőtt, aki félretette nekem ezt a történetet, mert tudta, hogy szeretném megcsinálni. Miután ő meghalt, Dahl unokája kapta meg a jogokat, de az továbbra is rám várt, viszont nem igazán találtam a megfelelő megközelítést. Aztán hirtelen belém hasított a gondolat és nem eresztett többé” – mesélt a rendező a Variety-nek az alkotás nehézségeiről.
Anderson kiválóan ráérzett arra, hogy ezúttal a szereplőkre és a szövegre, és nem a grandiózus díszletekre illene helyezni a hangsúlyt, ahogy korábbi filmjeiben. (Bár Cumberbatch és Fiennes valószínűleg akkor is emlékezeteset alakítanának, ha szimpla fekete háttér előtt játszanának, ez semmit nem von le a rendező képességeiből, sőt, a castingért ezúttal emeljük kalapunkat!)
A brit szereplőgárda mellett Anderson azt is jól látta, hogy Dahl négy alkotása túl sok lenne a befogadónak egyszerre, ezért külön rövidfilmek formájában örökítette meg azokat. Érdekesség, hogy a Henry Sugar… mindössze 38 percesre sikeredett, s a rendező elmondása szerint nagyjából két hét alatt forgatták le. Az elképesztő teljesítmény különösen annak fényében értékelendő, hogy a film háttereként használt „kartonpapír díszleteket” sokszor hús-vér emberek mozgatták – akárcsak a színházban.
Ugyan Wes Anderson korábban is csipegetett már Roald Dahl életművéből (lásd A fantasztikus Róka úr című alkotást), bízunk benne, hogy nem hagyja abba az újszerű történetmesélést a rövidfilm(ek)nél. A Henry Sugar csodálatos története, s annak egyedi feldolgozása ugyanis közelebb hozhat minket az író munkásságához, egyúttal választ kínál az emberiség egyik legnagyobb kérdésére, amely szerint „Jó-e, hogy nem látjuk előre a jövőt.”
Források: Variety.com
Borítókép forrása: Matt Winkelmeyer/Getty Images