A karácsonyfa alá megérkezett Dombóvári István Félkemény című könyve, és alig vártam, hogy nekiállhassak az olvasásának. Legnagyobb bánatomra azonban egy nap alatt végeztem vele.
Decemberben a boltok polcaira került Dombóvári István legújabb kötete, a Félkemény. Ez a humorista ötödik könyve, amit a Kormos Anettel közösen írt A nagy roastkönyv, a Pisti vagyok, ments ki innen!, a Félkövér és a Netperces novellák előzött meg. Ezek közül a kedvencem a Félkövér volt, mert rengeteg erőt merítettem belőle aktuális fogyókúráimhoz. Dombi okosan felépítette az új kötet marketingjét, amivel jócskán fel is csigázott: a Facebook-oldalán rajzok formájában mutatta meg a könyv megjelenése előtt a szereplőket, így már azáltal is tudtam kötődni a történethez, hogy egy sort is olvastam volna belőle.
Ez inkább kemény, mint Félkemény!
A legnagyobb újdonság az előző kötetekhez képest az volt számomra, hogy a történetet nem Dombi hangján hallottam. Születési rendellenesség nálam, hogy a fejemben arcot és hangot társítok egy-egy szereplőhöz (a Gyűrűk ura esetében csak a szereposztás egy hetet vett igénybe…). Most először történt meg, hogy a történet és a szereplők annyira magával ragadtak, hogy egy pillanat alatt elfelejtettem, hogy a humorista kötetét tartom a kezemben.
Tényszerűen bemutatta a szereplőket, majd bele is csobbantunk a cselekménybe. A történet szerint Fecó, a nem túl ambiciózus, ám szerethető figura egy ostoba vicc folytán megbántja a feleségét, ráadásul még egy véletlen megcsalásba is belekeveredik, így barátaival arra szánják az éjszakát, hogy visszaszerezzék Fecó feleségét, aki válást lebegtet be.
A karakterek múltjáról nem sokat tudunk, jelenéről viszont annál többet, és ez pont elég ahhoz, hogy szimpatizálni tudjunk velük. Ott van Ákos, a valamelyest alkotói válságban lévő forgatókönyvíró, Gábor, aki lázasan készül gyermeke születésére, és Iván, a macsó. A szedett-vedett csapat egész éjszaka Erikát, Fecó feleségét hajkurássza, ám ez nem olyan egyszerű, mert ő éppen együtt tölti az estét álmai netovábbjával, egy amerikai rocksztárral.
A könyvet olvasva az olvasónak olyan érzése támad, mintha egy vígjátékot nézne, amikor négy jópofa fazon a városon keresztül rohan, hogy elérje a célját. Ha így érezzük, nem véletlen, ugyanis a regény nem fáraszt bennünket a környezet részletes leírásával; szinte csupán párbeszédekből áll, és pont ez teszi rendkívül pörgőssé és izgalmassá.
Külön-külön egyik szereplő sem különleges, nem bírnak szupererővel vagy utánozhatatlan tulajdonsággal, együtt mégis nagy dolgokat visznek véghez, s a regény végére mindegyikük választ kap a kérdésre, ami a leginkább foglalkoztatja őket.
És hogy sikerül-e visszaszereznie Fecónak a feleségét? A Félkeményből kiderül!
Nyitókép forrása: Karsa Tímea