Dombóvári Istvánt szétszedte a média: hol fogyott, hol hízott. Érthető, hogy megunta, hogy folyton erről kérdezik, így könyvben mondta el, miképp kísérte végig életét a diétázás.
Dombóvári István könyve alapmű a diétázóknak. Legalábbis személy szerint nekem. Rendkívül könnyed olvasmány, ugyanakkor megvannak benne a maga drámai elemei. Igaz történet arról, hogy Dombi miképp szembesült azzal, hogy változtatnia kellene életmódján, és hogy milyen próbákat állt ki, hogy ezt véghez vigye.
A Félkövérben a humorista elmeséli, hogy miképp tetőzött a súlya, és a történet egészen az iskolai évektől indul. Természetesen felmerülhet a kérdés, hogy ez kit érdekel. Határozottan állítom, hogy mindenkit, akinél a túlsúly egy életet végigkísérő démonként van jelen.
A kötet részletesen, egyes szám első személyben mutatja be azt a folyamatot, amin a kövér emberek végigmennek: a helyzet felismerését, a kibúvókat, a bemagyarázásokat, hogy miért jó minden úgy, ahogy van. Ezután mindig mást hibáztatunk: a hormonokat, a túletető szüleinket, a géneket. De miért tesszük ezt?
Dombi tisztán látja az önámító ember lelkét, és kendőzetlenül elmondja, hogy miért rossz döntés kifogásokat vagy felesleges magyarázatokat keresni a helyzetre. Nem titkolja, hogy ő maga hogyan élte meg a túlevést: őszintén elmondja, hogy zsíros szájjal, chips-szel a hasán ébredt. Arról értekezik, hogy vajon mi annak az oka, hogy a kövérség ma már inkább szégyen, míg régebben a jólét jele volt.
Élet félkövéren
Azok is szeretni fogják a kötetet, akik inkább a humorista, mint a téma miatt veszik kezükbe. Megtudhatják, hogy milyen volt Dombi első munkahelye, miket élt át a katonaság alatt, és hogy milyen döntéseket bánt meg az életében, majd hogyan próbált javítani a helyzeten, amibe egy-egy döntés sodorta.
Dombóvári István könyve mindenkinek szól. Azoknak, akik nem érzik magukban az erőt arra, hogy belevágjanak egy diétába, és azoknak is, akik nem értik, hogy miért olyan nehéz lefogyni, hiszen ,,mindössze” el kell hagyni a szénhidrátot.
Dombi könyvéből kiderül, hogy semmi nem ennyire egyszerű, de ez nem jelenti azt, hogy a körülmények áldozatai lennénk. Egyedül mi döntjük el, hogy kövéren, vékonyan vagy netán félkövéren éljük az életünket.
Nyitókép forrása: Karsa Tímea