Sir Ridley Scott Oscar-díjra jelölt, jócskán díjazott filmrendező neve mindenki számára ismerős, aki egy kicsit is otthon van a filmek világában. Összes alkotását felsorolni nehéz lenne egy cikkben, hiszen több mint ötvenszer ült a rendezői székben, produceri minőségben pedig a százat is meghaladja munkáinak száma. Így most “csak” átlapozzunk a 85 éves géniusz pályáját.
Ridley Scottot a ma élő legnagyobb rendezők között tartják számon, és ha megnézzük, hogy a kultfilmek közül mennyit rendezett ő, ez nem is nagyon meglepő. Egyedi látásmódja olyan alkotásokkal ajándékozta meg a filmtörténelmet, mint A nyolcadik utas: a Halál, a Szárnyas fejvadász, a Gladiátor vagy a Mentőexpedíció.
Amikor elkezdtem, nem tudtam semmit, csak azt, hogy filmet akarok forgatni. De amíg nem volt forgatókönyvem, nem kaphattam kamerát. Ez az egyik legjobb csali, ha akarod azt a kamerát, menj, írj valamit.
Legelső filmjét öccsével, Tonyval forgatta huszonnyolc évesen, akkoriban odavolt James Joyce-ért, különösen a drámaíró Ulysses című művéért. Ez adta az ihletet A fiú és a kerékpár (Boy and Bicycle) című filmhez, melyet ez 16 mm-es Bolex kézikamerával rögzített. Ők ketten aztán produkciós céget alapítottak, ám Ridley negyvenéves koráig nem is forgatott többet, ekkor, 1977-ben készült el a Párbajhősök. A film Joseph Conrad novellája alapján íródott, Harvey Keitel és Keith Carradine játszották a főszerepeket, és azért volt nagy vállalás Scott részéről, mert akkoriban senki sem forgatott kosztümös darabokat. Ez nem zavarta őt, sőt, a filmnek hála elnyerte a cannes-i filmfesztivál elsőfilmes rendezőjének járó díját.
Ridley Scott csak úgy ontotta magából a kultklasszikusokat
Nekünk az egyik első női akcióhőst, Ridley Scottnak a régóta várt sikert hozta el A nyolcadik utas: a Halál (vagyis az Alien) 1979-ben. A horrort, sci-fi-t és drámát ötvöző mű egyedülálló és stílusteremtő volt, odavolt érte a szakma és a közönség is – a mellkasból kitörő xenomorph embrió a filmtörténet legemlékezetesebb jelenetei közé írta magát – és később három hivatalos folytatás és kettő kvázi-előzményfilm követte. A 14 hét alatt leforgatott Alien egyik főszerepét Sigourney Weaverre osztották, akinek karrierje ezután lőtt ki igazán.
1982-ben újabb kultklasszikus született, a jövőben (pontosabban 2019-ben) játszódó, replikánsokról szóló Szárnyas fejvadász (Blade Runner) főszerepére Harrison Fordot nyerte meg (Spielberg kis közbenjárására), aki akkor már világhírű volt, hála a Csillagok háborújának. A Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című regényének adaptációján való közös munka során a rendező és a színész kölcsönösen nem zárta szívébe a másikat. Később persze rendezték kapcsolatukat, 2006-ban Scott azt nyilatkozta, hogy Forddal volt a legnehezebb dolgoznia egész élete során.
Meg fogja bocsátani, hogy ezt mondtam, mert most kijövünk. Most már elbűvölő. De sokat tud, ez a baj. Amikor együtt dolgoztunk, az volt az első filmem, és én voltam az új gyerek. De csináltunk egy jó filmet.
Ford így mesélt Ridley Scottról 2000-ben: „Csodálom a munkáját. Volt egy rossz időszakunk, de már túl vagyok rajta.”
Míg mindkét filmet piedesztálra emelték, mégsem ezek, hanem egy 1991-es alkotása kapta meg a legjobb forgatókönyvért járó Oscar-díjat. Ez volt a Thelma és Louise, Susan Sarandon és Geena Davis párosával.
Scott egy ízben azt nyilatkozta róla, hogy nem akart egy komoly dokumentarista drámát kerekíteni a történetből, hanem sokkal inkább egy humoros, izgalmas film volt a célja, hiszen ha előbbi mellett teszi le a voksát, nem sokan mentek volna el megnézni. Az alkotást egyébként sokan túl feministának tartották, ami azért lehet, mert maga a rendező szerint is fő célja volt, hogy a “nőket meghallják és komolyan vegyék” benne.
A Thelma és Louise után jött többek között a G.I. Jane, melyben Demi Moore kopaszra borotválta a fejét, az 1492 – A Paradicsom meghódítása Vangelis csodás zenéjével és Gerard Depardieu főszereplésével, az Agyaggalamb és az ezredfordulón pedig a Gladiátor. Az 5-5 BAFTA- és Oscar-díjjal jutalmazott film forgatókönyvét Daniel P. Mannix 1958-as Those About to Die: or the Way of the Gladiator című regénye ihlette. A monumentális mozival Ridley Scott visszarakta a térképre a szandálos, történelmi témájú filmek (más szóval peplum) kategóriáját, megismertette a nagyközönséggel az akkor még fiatal Joaquin Phoenixet és persze Hans Zimmer újabb zeneszerzői munkájával is megajándékozott minket (meg több órányi Russell Crowe-val). A Proximót alakító Oliver Reed a forgatás során hunyt el, így egyes jeleneteit utólag, számítógépes technikával varázsolták a filmbe. Ridley Scott egy interjúban így mesélt a színészlegenda haláláról.
Megivott hét pint sört egy vasárnap reggel egy pubban Máltán, majd ült a kocsiban, azt mondta, hogy nem érzi jól magát, és meghalt. Van ennél sokkal rosszabb halál is.
Ridley Scottnak aztán lehetősége volt megrendezni A bárányok hallgatnak 2001-es folytatását, a Hannibalt, majd jött A Sólyom végveszélyben című amerikai háborús dráma, amelyben olyan feltörekvő színészek is kaptak szerepet, mint Josh Hartnett, Ewan McGregor, Eric Bana, Tom Hardy és Orlando Bloom. Russell Crowe-val egyébként továbbra is szívesen dolgozott együtt, hiszen a 2010-es Robin Hood címszerepét neki adta, közös munkájuk volt az Amerikai gengszter, a Hazugságok hálója, és a Bor, mámor, Provence is.
A kissé félrement Exodus: Istenek és királyok után egy évvel jött 2015-ben egy újabb könyvadaptáció, a Matt Damon főszereplésével készült Mentőexpedíció, amit részben Magyarországon is forgattak (a Bálna volt például a NASA épülete, de kiszúrhattuk a Művészetek Palotáját, mint a Kínai Nemzeti Űrügynökséget, a Hungexpo-t, és a Rákóczi-hidat is). Scott akkor ezt mesélte a film készületei kapcsán:
Sosem viszek forgatókönyvet a forgatásra, mert a fejemben készítem elő a filmet, és mire odajutok, pontosan tudom, mit akarok csinálni. A könyv humora nagyon jól át lett ültetve, és én sem akartam drámát csinálni belőle teljesen – hiszen nincs is viccesebb a krumplitermesztésnél.
A 2017 őszi MeToo-botrány kirobbanásakor forgott A világ összes pénze című drámája, melyben Kevin Spacey volt a központi karakter, azonban a színészt ért vádak miatt Scott úgy gondolta, nem engedheti meg, hogy ez továbbra is így legyen. Kockázatosnak gondolt lépés következett, ugyanis a forgatás vége felé döntött úgy, hogy lecseréli Spacey-t, mert nem akarta, hogy bukta legyen a film. “New Yorkba repültem, találkoztam Christopherrel (Plummer), még aznap este visszarepültem Burbankbe, és az úton döntöttük el, hogy teljesen újrakezdjük, viszont a premierdátumon nem változtatunk.”
Legutóbbi filmjei közé tartozik A Gucci-ház, melyben a Gucci-dinasztia életének egy részét dolgozta fel. Ezt a projektet már a kétezres évek óta tologatta, végül 2021-ben, a Covid-járvány idején sikerült tető alá hoznia, és ugyan az akcentusokat sokan kritizálták, Jared Leto és Lady Gaga színészi játékáról viszont elismerően nyilatkoztak. A szintén tavalyi megjelenésű Az utolsó párbaj viszont csúnyán elhasalt, amiért a rendező az Y generáció tagjait tette felelőssé. Szerinte a Disney jó munkát végzett a film promótálása kapcsán, a gond a fiatalokkal van, akik mobiltelefonokkal a kezükben nőttek fel, és „soha nem akarnak semmit tanulni, hacsak nem azon keresztül tanítják őket.” Nem érzi magát hibásnak, sőt, ez az egy idézet jól leírja Ridley Scott viszonyát a szakmához, filmjeihez és önmagához is:
Nem lehet mindig nyerni. Ami engem illet, soha egyetlen filmet sem bántam meg, amit valaha készítettem. Egyet sem. Nagyon korán megtanultam, hogy a saját kritikusod kell, hogy legyél. Az egyetlen dolog, amiről valóban véleményt kell alkotnod, az az, amit éppen tettél. Győződj meg róla, hogy boldog vagy. És ne nézz vissza. Ez vagyok én.
