168 éve született a zserbó névadója, Gerbeaud Emil. Ki volt ő?

Zserbó. Mindenki ismeri ezt a süteményt, és a többség szereti is. Azt is tudni véljük, hogy a budapesti Gerbeaud kávéházhoz van köze, ám valójában nem ismerjük az életét annak az embernek, aki a mára klasszikussá vált édességek atyja volt.

A svájciak Gerbeaud-ja, a mi Zserbónk

Émile Gerbeaud 1854. február 22-én született Svájcban, a ma már Genfhez tartozó Carouge-ben. Édesapja cukrász, volt, így már gyermekkorában láthatta a szakma alapjait. Felnőve egy csokoládégyáros lányát vette feleségül, így nem is volt kérdés, hogy minek szenteli az életét. A szakmát Németországban, Franciaországban és Angliában tanulta ki, majd 1879-ben megnyitotta első boltját.

Későbbi társa Kugler Henrik volt, kinek üzlete a Vörösmarty téren állt, ám akkor még Gizella térként volt ismert. A budapestiek imádták habos, csokoládés kávéját, különleges likőrjeit és bonbonjait is. Kugler tortákkal és különböző mignonokkal is szolgált, melyet először nála csomagoltak a még manapság is használatos papírtálcákra.

Kugler és Gerbeaud 1882-ben találkoztak Párizsban. A szimpátia hamar megszületett, így a svájci cukrász feleségével és öt lányával Budapestre költözött, és átvette a cukrászda vezetését. Ez különösen jól jött Kuglernek, akinek nem volt utódja, és olyanra szerette volna bízni szeretett cukrászdáját, aki továbbviszi azt.

A mai Vörösmarty tér, jobbra a mai Gerbeaud - akkor még Kugler cukrászda 1876 körül
A mai Vörösmarty tér, jobbra a mai Gerbeaud – akkor még Kugler cukrászda 1876 körül / Kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.088

Macskanyelv, konyakmeggy, zserbó

Gerbeaud nagyon hamar belejött a cukrászda vezetésébe, és 1895-re már csodájára jártak az általa bemutatott macskanyelvnek és konyakmeggynek is. Ekkora már közel 150 alkalmazottja volt, akik közül sokan kifejezetten azért dolgoztak, hogy magától Gerbeaud-tól lessék el a csokoládéművészetet.

Az 1896-os millenniumi kiállításon bepillantást engedett a csokoládégyártás módjába, mennyel hamar híre ment a világon: négy évre rá már a párizsi világkiállításon zsűrizett, ahol a francia Becsületrendet is megkapta.

1903-ban az Országos Iparegyesület cukorkagyártási szakosztályának elnöke lett, majd négy évre rá a Nemzetközi Sütő- és Cukrászipari kiállítás elnökévé választották. Csokoládégyára eközben fejlődött és terjeszkedett.

A Gerbeaud belül 1890 után
A Gerbeaud belül 1890 után / Kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.156

Az alkotást idejekorán, 65 évesen abba kellett hagynia: a Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra.

A cukrászdát felesége vitte tovább egészen 1940-es haláláig, majd nyolc évvel később a cukrászdát államosították. Ekkor Vörösmarty cukrászda névre keresztelték, és csupán 1984-ben kapta meg újra Gerbeaud Emil nevét. Ennek ellenére a köztes időszakban is ápolták a cukrász nevét és termékeit, és a szakma kézről-kézre adta a tudást és a bevált recepteket.

A Gerbeaud ma

1995-ben magántulajdonba került a cukrászda és az egész Gerbeaud-ház. Tulajdonosa Erwin Müller, a hasonló néven futó bolthálózat tulajdonosa. Müller nem sajnálta a pénzt a cukrászdától: az egy évig tartó felújítás során a legújabb technikával szerelte fel a boltot, és az egész épületet felújítatta. Ennek ellenére a cukrászda még ma is egykori pompájában tündököl, emellett pedig a régi idők nagy süteményei is az étlapon szerepelnek, így a dobostorta, az Esterházy-torta is, na meg természetesen a zserbó.

Nyitókép forrása: Youtube

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

Krasznahorkai László és Bödőcs Tibor nyerték idén a Libri irodalmi díjakat