Ha a magyar konyhaművészetről esik szó nemzetközi berkekben, a Gundel név mellett a Dobos is biztosan felmerül, hiszen Dobos C. József különleges édessége igazi hungarikum – és már több, mint százharminc éve velünk van.
Az 1848-as forradalom és szabadságharc előtt egy évvel született Dobos Károly József, a 19. század végének elismert szakács- és cukrászmestere. A mesterséget elsősorban édesapjától, a szintén szakács Andrástól tanulta ki, és harmincegy éves volt, amikor csemegeüzletet nyitott Budapesten a Kecskeméti utcában, melyben rengeteg saját készítésű ételt is árusított. 1881-ben jelent meg a Magyar-Franczia Szakácskönyv, melynek ő volt a fordítója.
A korábban Dobos-tortának, ma már egybeírva, dobostortának nevezett édesség 1884-ben született meg, és a következő évi, akkor elsőként megrendezett Budapesti Általános Országos Kiállításon mutatta be a nagyközönségnek. Ez volt hazánk történetében az olyan első, országosan is jelentős iparkiállítás, aminek az immáron fővárosnak számító Budapest adott otthont (hiszen a város csak 1873-ban jött létre Buda, Pest és Óbuda egyesítésével). Itt volt tehát saját pavilonja Dobosnak, ahol a császár és Sissi az elsők között kóstolhatták meg találmányát, mely egyszerűségével nagyban különbözött a kor édességeitől.
A véletlen műve
Az internetet fellelhető források egybehangzóan legendának titulálják, hogy a torta alapját képező vajas krém Dobos inasának ügyetlensége miatt született, aki vajköpülés közben a tartósítás eszközének használt só helyett süvegcukrot szórt az edénybe. Mesterének azonban ízlett az édes vaj, és ez szolgált alapjául annak a vajas krémnek, amit nemcsak a dobosban, hanem a világ minden részén előszeretettel használnak. A krém azonkívül, hogy ízbeli újdonságnak számított, a belőle alkotott tortát sokkal jobban lehetett tartósítani, mint a kor tejjel, tejhabbal és főzött krémekkel készült édességeit. Ezenkívül Dobos a piskótamasszához is olvasztott vajat kevert, így a lapok sokkal puhábbak, porhanyósabbak lettek.
A receptet évtizedeken keresztül hétpecsétes titokként őrizte a cukrász és a munkatársai is, miközben körbeutazták a kontinenst, így sokan ügyködtek azon, hogy reprodukálhassák a dobostortát. A sok próbálkozó közül egyedül Riedl Józsefnek sikerült a legközelebb kerülnie a megoldáshoz.
1906-ban Dobos C. József végül visszavonult a cukrászmesterségtől, cégét bezárta, utódot nem nevezett meg, mert boldog volt attól, hogy neve az édességének köszönhetően fennmarad. A piacot addigra elárasztó tortautánzatok pedig annyira bosszantották, hogy átadta a receptet a Fővárosi Cukrász és Mézeskalácsos Ipartestületnek. Érdekesség egyébként, hogy ha ma dobostortát kérünk egy cukrászdában, az nem az egykori recept szerint készül.
A tortát 2019 novemberében választotta be a Hungarikum Bizottság az addigi hetven érték közé.
Borítókép forrása: Youtube