Mindössze néhány éve annak, hogy globálisan bestsellerré vált a volt amerikai first lady, Michelle Obama első kötete, az Így lettem (I am becoming), s nem kellett sokáig várnunk, hogy Michelle újra írásba fogjon. A Belső fényünk (Inner light) ugyanakkor kevésbé sikerült grandiózusra, s inkább az első kötet kiegészítéseként, semmint önálló könyvként állja meg a helyét.
Olcsó poén lenne, ha azt írnánk, Michelle Obama kezd Oprah-i magasságokba emelkedni, de valahogy mégis ez érzékelhető új kötete, a Belső fényünk (Inner light) tartalma alapján. Hogy a koronavírus-járvány bezártsággal töltött napjai, a temérdek rendelkezésre álló idő, vagy a kiadó nyomása juttatta-e buddhai magasságokba a volt first ladyt, azt nehezen lehetne megmondani, ugyanakkor a sok-sok közhely puffogtatása mellett a Belső fényünk azért tartalmaz olyan tanácsokat, amelyeket érdemes lehet megfogadnunk. Már ha nyitottak vagyunk az ilyesmire.
Michelle Obama – Belső fényünk
Michelle Obama talán az első a first lady-k hosszú sorában, aki saját jogán vívta ki az amerikai, s később a nemzetközi közönség rokonszenvét: köszönhetően őszinte megnyilvánulásainak (például amikor nyíltan vallott fogantatási vagy párkapcsolati nehézségeiről), dicsérendő célkitűzéseinek (az ő nevéhez fűződik a 2010-es iskolai étkeztetési program), s az első könyve nyomán megismert, erőteljes személyiségének.
Második kötete azonban merőben más irányt vesz, mint az Így lettem: ebben főképp olyan kérdésekre reflektál, amelyeket gyakran szegeztek neki az előadásain. Hogyan emelkedjek fel úgy, hogy senki nem támogat? Mit tegyek annak érdekében, hogy változtatni tudjak a világon? Hogyan orvosoljam a párkapcsolati problémáimat? Mit tegyek, ha elveszem a rengeteg teendő között?
Mrs. Obama ezúttal megküzdési stratégiákat tár a nagyérdemű elé, mindezt persze a saját, szeretetteljes anyamaci stílusában. Nem árul zsákba macskát, hiszen már a kezdetek kezdetén leírja: attól, hogy neki az adott helyzetben működött az említett stratégia, még nem biztos, hogy másoknak is fog, de bízik abban, hogy saját példáján keresztül utat mutathat a nehéz helyzetbe került embereknek. Szó szerint, s átvitt értelemben is.
Emlékezetes történetek
Kár lenne tagadni, hogy a Belső fényünk a minket körülvevő bizonytalanságban fogant: nagy része még bőven a Trump-éra, s koronavírus-járvány alatt íródott, amikor az ex-first lady láthatóan (hosszú idő óta először) érzékelte a magány egy újfajta változatát. Szerencsére ugyanolyan optimizmussal vetette bele magát a könyvírásba, mint anno a Fehér Házbeli feladataiba, s tíz fejezeten át taglalja azokat a leckéket, amelyeket 59 éves „földi pályafutása” alatt elsajátított.
Kötetében ismét felidézi gyermekkorát, s azt a szeretetcsomagot, amelyet szüleitől és bátyjától kapott. Külön fejezetet szentel édesanyjának, Marian Shields Robinsonnak, akinek józan életbölcsességeit bárki kihelyezhetné a konyhafalra, közvetlenül a házi áldás mellé.
Hasonlóan belsőségesen értekezik a párkapcsolati kérdésekről is: könyve nyomán elgondolkodhatunk azon, vajon nem a hétköznapi tevékenységeinkben kellene-e keresnünk a boldogságot ahelyett, hogy többmilliós esküvőkre és nászútra pazaroljuk a pénzünket és energiánkat. Mrs. Obama őszintén vall a gyermeknevelés nehézségeiről is, s váltig állítja: a gyermekeket nem arra kellene nevelnünk, hogy minél inkább függjenek tőlünk, sokkal inkább arra, hogy mihamarabb függetlenné váljanak a szülői befolyástól. Lehetőleg minden téren.
Noha a Belső fényünk korántsem veheti fel a versenyt az Így lettem című alkotással, a volt first lady szavai segíthetnek átvészelni egy-egy nehezebb lélektani időszakot, mi több, gyakorlati tanácsait a hétköznapokban is kipróbálhatjuk.
Borítókép forrása: A szerző saját fotója