Hiába az önsegítő könyvek, és a pszichológiai témájú alkotások népszerűsége, bizonyos írók azzal adják nekünk a legtöbbet, ha rávilágítanak a saját döntéseink iránti felelősségünkre. Kepes András Két macska voltam című kötete kíméletlenül e nézőpont felé tereli az olvasót, mindezt ezernyi meta-rétegbe csomagolva. Ahogy azt Kepestől megszokhattuk.
Felnövéstörténet. Aparegény. Krimi. Kalandregény. Történelmi és társadalmi látlelet egy önmagát és döntéseit folyamatosan megkérdőjelező főhősről, akinek nemcsak múltja, de jelene sincs. De hogy lesz így jövője? Minimum ennyiféle interpretációja lehet az idén 75 éves Kepes András legújabb kötetének, a Két macska voltam című regénynek, amely nemcsak mondanivalóját, de tartalmát tekintve is a televíziós személyiség-író élete és pályafutása összegzésének tekinthető.
Két macska voltam: a történet dióhéjban
Novák György a rendszerváltás tipikus alakjainak mintapéldánya: nyomozóként és bűnügyi fotográfusként ugyan tisztában van azzal, hogy több esze van a kollégáinál és abuzáló főnökénél, mégsem azt az utat választja, hogy tehetségével tűnjön ki társai közül. Az elnyomott kis emberek- és az önmagában való folyamatos csalódás haragjától feltüzelve Gyuri úgy dönt, kezébe veszi a saját életét: postabankokat rabol szerte az országban.
Miközben megismerkedünk a pandúrból rablóvá lett Gyuri jelenével, feltárulnak előttünk gyermekkorának fontosabb jelenetei: az abuzáló apa, aki a hetvenes években egyik pillanatról a másikra elköltöztette az öttagú családját Budapestről egy vidéki tanyára, az alkoholista édesanya, aki egész életében tűrt és nyelt, de nemcsak magát, hanem gyermekeit is feláldozta a szadista férj szeretetének oltárán, a két testvér, akik nem is különbözhetnének jobban a főhősünktől és maga Gyuri, aki – képességeinél fogva – már a kezdetek kezdetén sejti, hogy „rossz családba született.” Gyuri végül választás elé kerül, mit is kezdjen a múlt hazugságival, s hogyan definiálja magát azokból újra. Története egyszerre felnövéstörténet és sorsregény egy olyan korban, amelyben egy szimpla hétköznapból is elveszni látszik az erkölcs és az emberség.
Kepes András, a két macska maga
„Kellő fantáziával a valóság is kitalálható” – kezdi a történet ismertetését Kepes András a Két macska voltam bemutatóján. Ugyan a fantázia ezúttal is óriási szerepet játszott írás közben, Kepes nem tagadja, hogy a karakterek „valóságos modellekből táplálkoznak”: azokat olykor több, létező személyből gyúrta össze és „fürösztötte meg” fantáziájában.
Elmondása szerint Gyuri figuráját két valóságos személyből hozta létre: egy korábbi interjúalanyából, aki rendőrként betöréseket hajtott végre, illetve egy olyan „modellből”, akit gyermekkorától kezdve megaláztatások és kirekesztések sora ért. Utóbbival kapcsolatban a szerző arra volt kíváncsi, milyen traumákat okoznak a felsoroltak egy emberben, s hova vezethet a gyermekkori kiközösítések sorozata, valamint a tudat, miszerint „senkinek nem vagyok fontos”.
Kepes szerint az említett traumák nemcsak a személyes fejlődés miatt érdekesek, hanem azok társadalmi vetülete miatt is: „A mai napig vannak csoportok, akik úgy érzik, nekik itt nem sikerülhet. Nem véletlen, hogy a regény egyik fő helyszíne – ahova kivonul ez a család a diktatúra elől a hetvenes években – az Ormánság (Baranya déli része), amely a mai napig Magyarország egyik legszegényebb területe. Innen az emberek jellemzően elmenekültek, mert megszűntek a munkalehetőségek, az üres házakba rengeteg roma ember költözött be, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak…” – mesél az író a kirekesztettség társadalmi vetületéről, s annak megjelenéséről a kötetben.
Kepest azonban nem csak a kidolgozott karakterekért és helyszínekért érheti dicséret, hanem a kötet különleges nézőpontjáért is: egy-egy fejezeten belül hol Gyuri-, hol egy külső szemlélő perspektívájából követhetjük nyomon a történet alakulását. Kepes elmondása szerint „ennek funkciója van”:
Ez a kétszólamú történet arról szól, hogy az ember képes-e arra, hogy egyszerre szemlélje magát belülről és kívülről.
„A »két macskaság« (amely egyébként egy Karinthy idézet, pontosan úgy szól: »azt álmodtam, hogy két macska voltam és játszottam egymással«) számomra azt jelenti, hogy mindenkiben kellene legyen egyfajta állandó bizonytalanság és kétely, hogy tényleg az-e az igazság, amit most feltételezek, tényleg az vagyok-e, amilyennek megélem magam.”
Kepes András története egy elveszett lélek, egy fiúból épp csak hogy férfivé érő ember bolyongása a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek Magyarországán, s története azt a kérdést feszegeti, vajon lehet-e jövője olyasvalakinek, akinek nincs múltja? A „bárki lehettem volna” felkiáltás úgy lebeg a főszereplő, Gyuri feje felett, mint Damoklész kardja, amely egy rossz döntés következtében azonnal elvágja a központi figurát a fejlődés lehetőségétől. Kepes minden kétséget kizáróan kizárja a sorsot, Istent és az „örökölt sorsot” Gyuri történetéből, helyette kíméletlenül az egyéni döntések felelősségére helyezi a hangsúlyt.
Kepes András Két macska voltam című kötetét bátran ajánljuk mindazoknak, akik nem félnek szembenézni a valósággal és önmagukkal, és ki vannak éhezve egy olyan, ezerféle interpretációval szolgáló történetre, amely egyszerre kalandregény, felnövéstörténet, társadalomrajz- és aparegény. Meg még sok minden, amit számunkra jelent. A Két macska voltam az Open Books Kiadó gondozásában jelent meg és 5.999 forintért vásárolható meg a könyvesboltokban.
Borítókép forrása: a szerző saját fotója
A könyvbemutatóra való meghívásért és a kötetért hálás köszönetünk az Open Books Kiadónak!