Évek óta minden jegy elkel a Játékszín Életrevalók című darabjára. Az előadás ugyanezt a címet viselő francia filmen alapul. Mutatjuk, érdemes-e megnézni.
Évek óta sikerrel játssza a Játékszín az Életrevalók című darabot, még 2017-ben volt a bemutató. Ugyanezt a címet viselő, 2011-es megtörtént események alapuló film ihlette.
A megható történet egy különös pár – egy kerekesszékre ítélt arisztokrata és ápolója, a külvárosi szegénynegyedben élő, börtönviselt fiatalember – őszinte barátságról, előítéletekkel leszámoló kapcsolatról szól… 2011-ben készült Életrevalók című film megtörtént eseményt dolgoz föl. Philippe Pozzo di Borgo, a nagy múltú Pommery pezsgőgyár ügyvezető igazgatója 1993-ban egy siklóernyős baleset következtében nyaktól lefelé megbénul. 42 évesen szembe kell néznie a kirekesztettség és a tehetetlenség érzésével. Ezzel szembesül a bevándorló Abdel (Driss) is, akit viszont származása, szociális helyzete miatt vet ki magából a társadalom. Talán ezért is őt választja Philippe az ápolójának a több tucat jelentkező közül. Egymásra találásukról később mindketten könyvet írnak, dokumentum- és játékfilm is készül róluk. Egymás elfogadásának tanulságos meséje ez, melynek magyar színpadi adaptációját a Játékszín közönsége láthatja először!
– szól a leírás a színház oldalán.
Milyen az Életrevalók színpadon?
Egy film színpadra adaptálása mindig nehéz feladat. Még egy film pörgős, vágásokkal, jelentváltásokkal teli, a színház lassú, kevés helyszínnel dolgozó, inkább a párbeszédekre építő forma.
Az Életrevalók olyan, mintha a filmet néznénk. Kétpercenként kezdődik új jelenet, szinte már zavaróan ugrálnak a helyszínek és a szereplők között, folyamatos a színpad átrendezése. Mivel színházi előadás készült belőle, egy kicsit érdemes lett volna belenyúlni a sztoriban. Összevonni jeleneteket, hosszabb párbeszédeket írni, kevésbé ragaszkodni a film struktúrájához.
Emellett a fekete vonalat roma kultúrára cseréltek. Ami Magyarországot nézve jó ötlet, jobban bele tudja magát képzelni az ember egy roma család mindennapjaiba. Mellette viszont furcsa, hogy a helyszínt és a neveket nem változtatták meg. Belecsempészték, hogy Drisst Magyarországról fogadták örökbe, de ennyi. Pedig ha már a roma kultúrát ilyen szinten a részévé tették a darabnak, az sem ártott volna neki, ha Magyországra költöztetik Franciaország helyett.
A sztori a filmes megoldás miatt nagyon pörgős, így nem nagyon van ideje unatkozni a nézőnek, ellenben nem is tud belemerülni egy-egy jelenetbe. Hirtling István (Philippe) lenyűgözően tud figyelni arra, hogy egy pillanatra se mozduljon meg, ami nem lehet kis feladat 2 és fél órán keresztül. Az Életrevalókban arra is figyelnek, hogy a színpad átrendezésében se segítsen soha, hogy jobb legyen az illúzió.
Borítókép forrása: Életrevalók / Játékszín
