Ismerős az az érzés, amikor megnézel egy sorozatot vagy filmet, és azt kívánod: bárcsak valóságos lenne! A Black Mirrort látva hálát adsz, hogy nem így van.
Sokéves kihagyás után csütörtökön debütált a Netflix antológiasorozatának új, hatodik évada, és a Fekete tükör, eredetiben Black Mirror ismét nem okozott csalódást. A 2011-ben indult sorozat különálló részei mind egy olyan világról szólnak, ahol a technológiai vívmányok sötét, félelmetes irányba terelték a mindennapokat, de ezt nem valami futurisztikus módon teszi, hanem úgy, hogy elhisszük, ez akár holnap is megtörténhet. A legutóbbi, három epizódos évad 2019-ben jelent meg, a koronavírus járvány miatt pedig a készítők idáig halasztották a következő etapot, Charlie Brooker szerint az élet épp eléggé drámai és tragikus volt akkor, a nézőknek nem volt szükség egy újabb évadnyi borzongásra.
A sci-fi antológia egyes részei külön szereplőgárdával bírnak, a főszereplők között láthattuk már Jodie Fostert, Rory Kinneart, Bryce Dallas Howardot, Miley Cyrust, Daniel Kaluuyat, Hayley Atwellt és Jon Hammet is.
Joan Is Awful
Csakúgy, mint amikor a sorozatot néztem, e sorok írása közben is hálát adok az égnek, hogy a történtek csak a képzelet szüleményei. A hatodik évad első epizódjában Joan (Annie Murphy) egy átlagos napját követhetjük végig, aki középvezetőként dolgozik egy tech cégnél. Reggel felkel, fogat mos, megeszi a vőlegénye (Avi Nash) által készített reggelit, délelőtt pedig elbocsájtja egy alkalmazottját. Munka után meglátogatja pszichológusát, titokban smsezik egy kicsit az exével (Rob Delaney), megbeszélnek egy találkozót estére, ahol a férfi vissza akarja őt kapni. Elcsattan egy csók, Joan azonban megbánja, hazarohan a párjához, akivel este leülnek a tévé elé, hogy nézzenek valamit a Streamberry-n (a Netflix sorozatbeli változata).
A felületen kiszúrnak egy újonnan felkerült drámát, amelynek címe „Joan borzalmas”, és a főhősünkre kísértetiesen hasonlító Salma Hayek játssza benne a főszereplőt. De nemcsak frizurájukban van hasonlóság, a sorozat konkrétan Joan aznapját dolgozza fel kicsit túlzó, de alapvetően valósághű módon, és itt kezdődnek a problémák. Joan vőlegénye és minden, a drámát figyelemmel követő ismerőse, barátja, családtagja számára is nyilvánvalóvá válik, hol járt és mit csinált igazából.
A sztori nem ér véget így, a sorozatbeli sorozat újabb és újabb részekkel rukkol elő, a nő minden egyes nap viszontlátja magát a felületen, miközben be sem tudja perelni a céget, mert a regisztrációkor kipipált felhasználási feltételek ezt is tartalmazzák. A közel egyórás részben tehát a kálváriáját követhetjük végig, miközben az ember pedig akaratlanul is elgondolkozik azon, hogy vajon ő maga mit tenne, ha este viszontlátná a napját a Netflixen? Kicsit túldramatizálva, de ott lenne a képernyőn minden, amit aznap tett? Kiderülnének a kamuzások, a ciki dolgok, a kegyes hazugságok?
De ha nem megyünk ilyen mélyre, akkor kicsit szórakoztató elképzelni, vajon ki játszana minket életünk filmjében? Én Emilia Clarke-ot szeretném.
Borítókép forrása: Netflix
