Sally Rooney – Baráti beszélgetések című regénye egy hibátlanul megkomponált, csalafinta humorú történet a fiatalok életének veszélyes pillanatairól, hiteles érzéseikről. A sorozatról azonban ugyanez már nem mondható el.
A 12 részes Baráti beszélgetések sorozat alapjául Sally Rooney azonos című, 2017-es regénye szolgált. Sally előző regényéből készült Normális emberek című minisorozat 2020 áprilisában debütált, és szinte pillanatok alatt a rajongók kedvence lett. De a kritikusok elismerését is kivívta magának, ugyanis jó pár Emmy- és Golden Globe-jelölést begyűjtött. Ezek után várható volt, hogy a Baráti beszélgetéseket is adaptálják a készítők, ám úgy tűnik megbénította őket a saját sikerük, a Baráti beszélgetések szerintünk ugyanis csak árnyéka a Normális embereknek.
Miről szól a Baráti beszélgetések? (És mi a baj vele?)
Sally Rooney két sikeres, a felnőtté válásról szóló regényével örökre beírta magát a világirodalom legismertebb alakjai közé. Debütáló regénye, a Baráti beszélgetések a Dublini Egyetem két diákjáról, Francesről és Bobbiról, a két legjobb barátról és egykori szeretőkről szól, akik közösen adják elő verseiket. A kívülről megdönthetetlennek tűnő kapcsolatuk azonban megváltozik, miután megismerkednek egy idősebb házaspárral, az újságíró Melissával és a színész Nickkel.
Frances és Nick titkos viszonyba kezd, Bobbi pedig egyre inkább eltávolodik Francestől, mert védeni próbálja Melissát. Mivel Frances Nick, Bobbi pedig Melissa pártját fogja, a két barát közti ellentét egyre nagyobb lesz, és végül a kapcsolatuk rovására megy. A regény és a sorozat egyaránt érinti a művészet és a költészet, a különböző társadalmi osztályok, a politikai nézetek, valamint a szexualitás témáit.
Senkit sem tántorítanánk el attól, hogy megnézze a sorozatot, hiszen amit mi kifogásoltunk, az lehet, hogy másnak tetszeni fog. Ám ami minket illet, a Baráti beszélgetések sorozatadaptációja messze elmarad a Normális emberek sikerétől. Utóbbi ugyanis tökéletesen visszaadta a könyv szereplőinek összetett személyiségét, a Baráti beszélgetésekből azonban eltűntek az aprólékosan részletezett belső és külső monológok, az identitáskeresés és a barátság szenvedélye, az apróságokra fordított idő és energia, vagyis minden, ami a könyv cselekményét hajtotta. Mi rengetegszer úgy éreztük, hogy amikor a szereplőknek meg kellett volna szólalniuk, akkor csupán fájdalmas/feszült csendet kaptunk, amitől hiányérzetünk támadt. Ám ahogy mondtuk, lehet, hogy valakinek éppen emiatt nyeri el a tetszését.
Borítókép forrása: Enda Bowe/Hulu