Imádjuk a thrillereket, ezért nagy reményekkel kezdtünk neki Heidi Perks Aki másnak vermet ás című regényének. Órákig nem bírtuk abbahagyni az olvasást, a végén viszont majdnem kidobtuk a könyvet az ablakon. Elmondjuk miért.
„Ördögien megírt történet” – idézik a Publishers Weekly véleményét az Aki másnak vermet ás borítóján, s emellett kiemelték a népszerű brit szerző, Lisa Jewell gondolatát is, miszerint ez „egy ravasz, lebilincselő regény”. Ez már önmagában is eléggé meggyőző volt nekünk, thriller-rajongóknak, majd miután elolvastuk a fülszöveget és belelapoztunk a könyvbe, végképp meggyőződtünk afelől, hogy ezt a könyvet nekünk írták.
Meg kell jegyeznünk, hogy tetszett még a könyv eredeti, angol címe is, a Three Perfect Liars (kb. Három tökéletes hazudozó), ami arra engedett következtetni, hogy három személy titkai körül forog majd valamiféle bonyolult, nehezen megfejthető történet.
Aki másnak vermet ás… mi pedig beleesünk
De lássuk, ki is a három hazudozó.
Laura szülési szabadsága után visszatér munkájához egy jó nevű reklámügynökségnél, de rá kell jönnie, hogy a nőnek, aki helyettesítette, esze ágában sincs visszaadni egykori pozícióját. Annak ellenére, hogy Laura nagyon közeli kapcsolatban áll a cég befolyásos vezérigazgatójával, Harry Wooddal, úgy érzi, félreállítják, miközben igyekszik megfelelni a munka és az anyaság egyformán nehéz kihívásainak.
Mia csupán egy ideiglenes alkalmazott lett volna a Morris és Woodnál, de sikerült mindenki számára nélkülözhetetlenné tennie magát. Mindenki számára, kivéve Laurát. Ha a kollégái tudnák, miért szeretné olyan kétségbeesetten megőrizni az állását, talán nem is akarnák, hogy ott maradjon.
Janie mindent feladott, hogy támogassa a férjét, Harryt és az általa vezetett, sikeres ügynökséget, de neki is megvannak a maga sérelmei és egy sötét titka, amelyet védelmez… és bármire képes lenne, hogy az igazság rejtve maradjon.
A cselekmény több szálon és több idősíkon játszódik, de ez nem zavarja az olvasót, mert tökéletesen követhető a történet. A sztori egy tűzeset után indul, ami miatt nyomoz a rendőrség: az események bemutatását a kihallgatások leírásai váltják.
Eközben kibontakozik a fent említett három ambiciózus nő története, akiknek közös pontja a Morris és Wood reklámügynökség és az, hogy az életük fenekestül felfordult az utóbbi időben. Részben mindegyiküket megértjük, részben pedig nagyon nem, miközben mohón lapozzuk a könyvet, hogy rájöjjünk, kinek milyen titkai és motivációi lehettek, s főleg: ki és miért gyújtotta fel a cég épületét.
Heidi Perks a borító ígéretéhez híven valóban ördögien ír, mert az ötszáz oldalas könyv felénél azt vettük észre, hogy hiába olvastunk buzgón, eddig még jóformán semmi lényeges dolgot nem tudtunk meg senkiről. Aztán elkezdi a szerző lassan információmorzsákkal fűszerezni a regényt, és mindig éppen csak annyi új információt adagol, hogy meg inkább felkeltse az érdeklődésünket. A könyv végéig folyamatosan bonyolódni látszanak az egyes szereplők történetei, várjuk a hatalmas csavart (legalább egyet), ami majd az összes eddig tudásunkat a sztoriról felülírja, de a váratlan fordulatok és a meglepetések sajnos elmaradnak.
Heidi Perks ugyan tökéletesen beizzította a rakétát, majdnem hatalmasat szólt a kilövés, de aztán a rakéta nem indult el. Először azt gondoltuk, hogy hibás példányt vettünk a könyvből, biztosan elnyomták, és hiányzik az utolsó néhány oldal, de aztán kénytelenek voltunk elfogadni, hogy itt a vége, ennyi volt.
Ha az Aki másnak vermet ás folytatására utazik a szerző, akkor valahol érthető a befejezés, de nem vagyunk biztosak benne, hogy megvennénk a második kötetet. Azt pedig őszintén reméljük, hogy nem készítenek belőle filmet…
Borítókép forrása: Coloré