A New York-Budapest metró – Egy felejthetetlen utazás Vámos Miklóssal

Vámos Miklósnak számos (el)ismertebb könyve van A New York-Budapest metrónál, nekünk mégis ez az az abszolút kedvencünk.

Marton Gyula, a középszerű magyar színész és drámaíró, a rendszerváltás idején ösztöndíjjal kijut a tengerentúlra, ahol tíz szórakoztató fejezetben igyekszik feltalálni magát: tanít, rendez, játszik és utazik, egyszóval szerencsét próbál. Kergeti az amerikai álmot, több-kevesebb sikerrel.

A New York-Budapest Metró
Kép forrása: Coloré

Érdekesség, hogy Vámos Miklós épp ugyanakkor élt az Egyesült Államokban és nagyjából ugyanazt is csinálta, amit főhőse: 1988–1990 között ugyanis Fulbright-ösztöndíjas volt, és több egyetem (például a neves Yale School of Drama vagy a City University of New York) film- és színművészeti karán tanított.

Noha a szerző egy interjúban nemrégiben azt nyilatkozta, hogy az „az író gyerekkora, amikor csak olyan főszereplőt tud megírni, amilyen ő maga”, illetve, hogy a kezdő írókra jellemző, hogy főhősük a szerző személyéből indul ki, egyértelmű, hogy a New York-Budapest metró Marton Gyulájában is ott van a 80-as évek Magyarországáról az USÁ-ba érkezett Vámos Miklós. Hitelesen mutatja be a keleti blokkból érkezett fiatal rácsodálkozását a lehetőségek országára, valamint a sok kisebb-nagyobb akadályt, amivel hősének a nagy Amerikában szembesülnie kell.

Marton Gyula története kapcsolatain keresztül bontakozik ki, és mindegyik fejezet egy-egy ismerősi, baráti vagy szerelmi kapcsolatába enged betekintést. Először egy japán drámaíróval találkozik, majd a Yale színésziskolájában egy neves professzor óráin köt ki, ahol összeismerkedik egy csinos színinövendékkel. A fejezetek látszólag nem függenek szorosan össze, Vámos mégis elképesztő pontossággal illesztette őket össze egy zseniális kerek egésszé.

Feltűnik, hogy főhősünket majdnem minden fejezetben más néven hívják: Marton GyulaGyula MartonGyulusMr. Marton, Mr. MortonMr. Martin vagy éppen Dzsú és Dzsúla, de a hülye barom becézés előfordulási aránya is igen magas a műben. Az író többek közt ezeken a neveken keresztül mutatja meg, hogy a különféle emberek társaságában mindig más és más szerepet játszunk, ugyanakkor jól szemlélteti az idegenbe került főhős identitáskeresését is.

Kezet fogtak. Hogy vagy? – kérdezte az élő klasszikus, de nem gondolta komolyan; jól, mondta McGuire, de nem gondolta komolyan, és te hogy vagy? – kérdezte, de nem gondolta komolyan; remekül, mondta az élő klasszikus, de nem gondolta komolyan.

A mű rendkívül olvasmányos és szórakoztató, sok-sok helyzetkomikummal és keserédes humorral, amelyet lehetetlen nem élvezni. Nem véletlenül ez a kedvencünk. Nemcsak Vámos Miklóstól, hanem összességében.

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!