A Valentin-napról a szerelem és a rózsacsokrok jutnak eszébe az embernek, nem pedig egy brutális támadás a chicagói alvilágból. Máig nem tudni, pontosan ki és miért rendelte el a hét emberéletet követelő mészárlást.
Az amerikai maffia egyik legvéresebb leszámolása hét ember életét követelte 1929. február 14-én, Valentin-napon, az esemény pedig a chicagói alvilági harcok és a szesztilalom jelképévé vált. A tragédia következtében a hatóságok szinte minden idejüket és emberüket arra áldozták, hogy elkapják a hírhedt gengsztert, Al Caponét.
A chicagói maffia
Az alkoholellenes pártok és keresztény szervezetek több évtizedes nyomásgyakorlásának eredményeként 1920 januárjában életbe lépett az Egyesült Államokban az az alkotmánykiegészítés, melynek értelmében tilos volt 0,5%-nál magasabb alkoholtartalommal bíró italokat behozni, forgalmazni és előállítani Amerika teljes területén. Az egészen 1933-ig érvényben lévő szesztilalmat nagy felháborodás követte és persze az akkor már virágzó alvilág ki is használta a keletkező helyzetet. Illegális szeszfőzés és -kereskedelem korszaka következett, nem egy maffiacsoport “szakosodott” alkohollal kapcsolatos ügyletek lebonyolítására, akik hamar egymás riválisaivá váltak.
Az egyik legnagyobb ellentét Chicago déli valamint északi részét uraló olasz-szicíliai és ír-zsidó bandák között robbant ki, előzőt Johnny Torrio, később Al Capone vezette (ez volt a “déli oldal”), az “északi oldalt” pedig Dion O’Banion. 1924-től kezdve mindennaposak voltak az összecsapások, gyilkosságok, magát O’Baniont például saját virágboltjában lőtték agyon. Utódja, George „Bugs” Moran nem volt olyan úriember, mint a déli oldallal való kiegyezésre törekvő előző főnök, ellenben igencsak agresszív volt, ráadásul buta is. Mindeközben pedig Al Capone célja az volt, hogy egész Chicagot uralma alá hajtsa, és jó úton haladt, hiszen valóságos személyi kultusz kezdett kiépülni körülötte a városban. Ehhez pedig ki kellett iktatnia riválisait
A Valentin-napi mészárlás
1929. február 13-án egy ismeretlen felhívta Morant azzal a fülessel, hogy egy whisky-vel telepakolt teherautó érkezett Detroitból, és megkaphatja a szállítmányt baráti áron. Moran persze igent mondott, és úgy rendelkezett, hogy Valentin-nap délelőttjén 10:30-ra egy általa kijelölt címre érkezzen a kocsi. Aznap aztán 10:50 körül egy rendőrségi autónak látszó Cadillac gurult a garázs elé, ahol a maffiavezér csempészautóit tartotta. Öt férfi pattant ki belőle, melyek közül ketten a szemtanúk emlékei szerint rendőrruhát viseltek. Berontottak a garázsba, ahonnan fegyverropogás hangzott, majd a tanúvallomások szerint két civil jött ki az ajtón kézfeltartva, mögöttük egy harmadik, majd pedig a rendőrtisztnek tűnő férfiak jelentek meg, fegyverrel a kezükben. Látszólag úgy tűnt, hogy letartóztatás történt, de aztán persze kiderült, hogy nem.
A szomszédok ugyanis a férfiak távozása után bementek a garázsba, és borzalmas látvány fogadta őket. Hat halott és egy hetedik, épp haldokló embert találtak ott (ő később elhunyt a kórházban), közülük egy kivételével Moran bandájához tartoztak. Az az egy pedig egy mezei szerelő volt, akinek semmi köze nem volt az ügyhöz, csak rosszkor volt rossz helyen. A rendőrségi iratok szerint hetvenszer lőttek rá a sorban a falhoz állított férfiakra, akiket szitává lyuggattak a lövedékek. Egyetlen túlélő volt csupán: a szerelő kutyája.
A közvélekedés szerint nyilvánvaló volt, hogy a mészárlást Al Capone rendelte el, és Moran ellen irányult a támadás, aki óriási szerencséjére később ért a helyszínre. Egy biztos, hogy ma sincsenek konkrét bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy pontosan ki állt a Valentin-napi mészárlás mögött, egyes elképzelések szerint a támadók között vegyesen voltak Al Capone bandatagjai és más megbízottak. Azonban a bűntény azt eredményezte, hogy a hatóságok figyelme a maffiavezér felé fordult, akit adóelkerülés vétségével ugyan, de 1931-ben bebörtönöztek 11 évre. Büntetésének nagyobbik részét az Alcatrazban töltötte, nyolc év után szabadult, utána viszont már csak árnyéka volt önmagának. 1947 januárjában, 48. születésnapja után nem sokkal hunyt el tüdőgyulladásban.
