A Disney mesék a szépség és jóság jelképei, gyerekek generációi nőttek fel a kedves történeteken. De mi történt valójában, amikor Rapunzel leengedte a haját? És mi lett Mulannal hazatérése után? Újra megnéztünk egy pár eredeti sztorit.
Bő egy hónapja jelent meg nálunk e cikk első része, melyben nagy népszerűségnek örvendő Disney mesék eredeti történeteiről rántottuk le a leplet. Megírtuk például, hogy Csipkerózsika ikrekkel lett terhes évtizedes álma alatt, hogy Hófehérke történetének gonosz királynőjét milyen kegyetlenül büntette meg a herceg, és azt is, hogy Belle és a szörnyeteg a Gabrielle-Suzanne Barbot de Villeneuve által írt eredeti történetben nem csak vacsorázgattak. De nem volt elég a borzongásból, utánajártunk négy másik Disney mese háttérsztorijának, és megnéztük, mi nem jutott át a “cenzúrán”, mi az, amit a rajzolók és meseírók kihagytak a Disney mesék végleges, gyerekbarát verzióiból.
Mulan nem akarta női szerepét beteljesíteni
A Disney-t nem egyszer, hanem kétszer is megihlette a hős női harcos története, először az 1998-as rajzfilmes adaptációban, két éve pedig a Liu Yifei főszereplésével készült élőszereplős remake-ben. Mindkét film szorosan követi az eredeti Mulan balladája című alkotást, de a mese 1695-ös változata, mely a Sui és Tan-dinasztiák románca című könyvben szerepelt, sötétebb fordulatot vesz. Amikor Mulan elfoglalja apja helyét a hadseregben, találkozik a király lányával, aki szintén harcos. A két lány elválaszthatatlanná válik, és amikor a királyt legyőzik, felajánlják, hogy meghalnak helyette. Végül megkímélik őket, de amikor Mulan hazatér, rádöbben, hogy idő közben apja meghalt, anyja pedig újraházasodott. Mivel fény derült női mivoltára, Mulan ágyasnak kell, hogy szegődjön, de ő ahelyett, hogy elfogadná sorsát, öngyilkos lesz.
A Notre Dame-i toronyőr és a szerelmi bánat
Aki olvasta Victor Hugo regényét, annak ez a bekezdés nem lesz újdonság, hiszen az 1998-as rajzfilm Hugo 1831-es könyvét vette alapul. A Notre Dame-i toronyőr minden bizonnyal a sötétebb Disney mesék közé tartozik, mégis boldogan zárul. Quasimodo megmenti Esmeraldát, elfogadja, hogy a lány mást szeret, és elhagyja a katedrálist, hogy hősként üdvözölje őt a nép, míg a lány és Phoebus kapitány egymáséi lesznek. Victor Hugo regényében azonban a történetnek sokkal szomorúbb vége van. Quasimodo gyámja, Frollo ugyanis elárulja a cigánylányt és a halálát okozza azzal, hogy a dühös párizsi csőcselék elé veti. Nevetve nézi, ahogy a lányt felakasztják, ezt látva pedig Quasimodo megöli az esperest – letaszítja a katedrális tornyából. A történet évekkel később zárul, amikor Esmeralda sírjában két ölelkező csontvázat találnak – Quasimodo belehalt a bánatba. Victor Hugo hozzáteszi, hogy Phoebus kapitánynak is szomorú vége lett: megnősült.
Aranyhaj hercegének nehezebb sorsa volt
Rapunzel a Disney Aranyhaj című meséjében egy modernkori hősnő, aki kiszökik a tornyából, hogy felfedezze a világot, és útközben sok bajba kerül. Az eredeti történetben, melyet a Grimm-fivérek 1812-ben jegyeztek fel egy európai mese alapján, még ennél is keményebb időszakon megy keresztül. Lenyírják a haját és a vadonba száműzik, amikor az őt fogva tartó boszorkány megtudja, hogy egy herceg meglátogatja őt minden éjjel. Amikor a herceg ismét eljön, a boszorkány ráveszi, hogy Rapunzel levágott hajának segítségével felmásszon a toronyba, hogy aztán felérve jól kilökje őt. A herceg egy tövisbokorba zuhanva megvakul, majd addig vándorol az erdőben, amíg újra nem találkozik Rapunzellel és a tőle született ikrekkel, mert a lány gyönyörű énekhangja visszavezeti hozzá. Rapunzel örömkönnyeket hullat, melyek visszaadják a herceg látását, és mindannyian boldogan élnek, míg meg nem halnak. A sztori egyes vonásai egyébként felfedezhetőek Babits Mihály Barackvirág című meséjében is, sőt, a történet többféle címmel is megjelent már itthon: Galambbegy (utalva a varázslatos virágra), Ligetszépe, Raponc.
A nem igazán kedves Pinokkió
Carlo Collodi 1881-ben írt Pinokkió kalandjai a világ egyik legolvasottabb könyve, idős és fiatal olvasókat egyaránt elbűvöl. Rengetegszer feldolgozták már sokféle formában, film is készült belőle és animációs verzió is.
Az egyik legismertebb 1940-ben készült és mint a Disney mesék mindegyike, ez is bővelkedik a dalokban. Ez a Pinokkió volt a cég második animációs játékfilmje, az alapjául szolgáló történetet pedig eredetileg sorozatban adták ki. A Disney sokat csiszolt a fából készült fiú személyiségén, mert az eredetiben nem igazán volt szerethető, sőt, tudálékos volt. Collodi történetében Pinokkió többek között véletlenül megölte a beszélő tücsköt, aki nem is volt olyan kedves, mint a rajzfilmbeli párja, és amikor szellemként visszatért, hogy tanácsokat adjon a fiúnak, az ignorálta őt. A Kék Tündért is a Disney találta ki, a könyvben nem szerepelt, helyette egy türkizkék hajú, sápadt bőrű kislánnyal találkozott főhősünk. A szamaraknak is nagyobb szerepük van az eredeti mesében, mint a Disney változatban, és előbbiben nem egy bálna, hanem egy cápa nyeli le Gepettót, aki már két éve ott raboskodik.
