Ritkák az olyan, hosszú távú (munka)kapcsolatok Hollywoodban, amelyeknek nem hangos sárdobálás a vége. Penélope Cruz és Pedro Almodóvar köteléke azonban kikezdhetetlennek tűnik, s szerencsére együttműködésük eredményeinek mi is időről időre részesei lehetünk a mozikban.
Penélope Cruz és Pedro Almodóvar kapcsolata olyan, mint egy utazás a forró Spanyolországba: akárhányszor megy el az ember, mindig tartogat számára valami újat. Maga Cruz is hasonlóképp gondolkodik erről: „Minden alkalommal, amikor együtt dolgozunk, valami olyasmit fedez fel bennem és mutat meg ezáltal a nézőknek, amelyről magam sem tudtam, hogy bennem van” – mondta legújabb filmjük, a Párhuzamos anyák kapcsán az Oscar-díjas színésznő mesteréről, Pedro Almodóvarról, aki lassan az ötödik évtizedét tapossa rendezői karrierjében.
A spanyol dráma atyja leginkább bonyolult, kihívásokkal teli történeteiről ismert, amelyben visszatérő az anyaság, a nőiség megfoghatatlan szerep- és témaköre. Almodóvar a ’80-as években kezdte karrierjét a Pepi, Luci, Bom című vígjátékkal, amely a női szexualitásról szólt, s mint ilyen, a szakma kétkedve fogadta. Negyvenkét évvel és több mint húsz filmmel később már a világ egyik legelismertebb rendezőjeként jegyzik az nevét, nem mellesleg a transzgenerációs történetek haladó szellemű elmesélésének a mestere. Pályafutása nem csak különleges alkotásai, hanem visszatérő szereplőgárdája miatt is ismertek, legyen szó kisebb mellék, vagy épp főszerepekről: közéjük tartozik Antonio Banderas, Carmen Maura, Cecilia Roth, Javier Bardem és persze Penélope Cruz.
Cruz, az anyaság és Pedro
„Akárhányszor vele dolgozom, a karakterem mindig vagy terhes, vagy épp szülni készül. Pedro mindig látta bennem az édesanyát, még bőven azelőtt is, hogy valójában azzá váltam” – nyilatkozta nemrég Cruz a közös munkák összegzéseként, s ezzel a két egyszerű mondattal meg is ragadta azok lényegét.
Cruz és Almodóvar eddig összesen hét filmet forgattak együtt, s valóban, mindegyik alkotásból lejön a rendező nők iránti tisztelete: karakterei részletesen kidolgozott élettörténettel és érzéki tulajdonságokkal bírnak. Így például legelső közös munkájuk, az Eleven hús című film karaktere, Isabel (Cruz) is, aki prostituáltként egy buszon szüli meg fiát, Victort (Liberto Rabal). A film és annak furcsa történetszála (Rabal karaktere, Victor beleszeret egy lányba, aki miatt börtönbe kerül. Amikor kiszabadul, rájön, hogy szerelme ahhoz a zsaruhoz ment hozzá, aki rács mögé juttatta) igazi jelöléshullámot indított el, hiszen az alkotást jelölték a Brit Független Filmdíj legjobb idegennyelvű film díjára, ezen kívül pedig egy BAFTA-jelölést is besöpört, nem beszélve az Európai Filmdíj legjobb filmje és legjobb férfi alakítása tényleges díjairól, utóbbit egyébként Javier Bardem tudhatja magáénak, aki ezúttal nem rosszfiúként, hanem a rendőrként tűnik fel a filmben.
1999-es, Mindent anyámról című közös alkotásukban Cruz ismét állapotos nőként bukkan fel: „Imádtam Rosát, hiszen rendkívül komplex karakter. A sorsán keresztül empátiát tanulhatunk azok iránt a nők iránt, akik hozzá hasonló szituációba keverednek.” S valóban: Penélope ezúttal egy HIV pozitív, terhes nővért játszik, akin keresztül Almodóvar megmutatja, hogyan képes egyre mélyebbre nyúlni egy-egy karakterben. Együttműködésüket siker koronázta, hiszen a film nemzetközileg is óriási elismeréseket zsebelt be, többek között a legjobb idegennyelvű filmért járó Golden Globe és BAFTA-díjat, emellett Almodóvar megkapta az utóbbi díjátadó legjobb rendezőjének járó elismerést is.
A kétezres évek
Cruz és Almodóvar együttműködése az ezredforduló után is zavartalan mederben folyt tovább, hiszen 2006 és 2013 között három filmet is készítettek együtt. A 2006-os, Volver című spanyol filmdráma Raimunda (Cruz) és Sole (Lola Duenas) történetét meséli el. Cruz ezalkalommal egy fiatal, keményen dolgozó és persze vonzó édesanyát alakít, aki munkanélküli férjével együtt neveli serdülőkorú lányukat, míg nővére, Sole a szöges ellentéte: félénk nő, aki egy illegális fodrászatban dolgozik. A két testvérnek meg kell küzdeniük édesanyjuk szellemével, s az élhetetlen körülményeikkel. Cruz ezúttal az Európai Filmdíj legjobb női alakításának díját zsebelhette be, s ugyancsak díjat kapott a film zenei betétje, amely Alberto Iglesias munkáját dicséri.
Ugyancsak megkapta a legjobb filmzenéért járó elismerést Iglesias a rendező 2009-es, Megtört ölelések című alkotásában, amelyben Penélope Cruz ezúttal Lena figurájaként tűnik fel Lluís Homar oldalán. A film a beteljesületlen vágyak és a nagy veszteségek mementója: Homar karaktere egy balesetben elveszíti szeme világát és élete szerelmét, Lenát is. Merőben más hangot üt meg Almodóvar a 2013-as Szeretők, utazók című filmjében, amelyben előszeretettel használ vicces, durva gegeket a három meleg légiutaskísérő szürreális drámájában. Cruz azúttal csak az első jelenetben tűnik fel, (Stan Lee-hez hasonló módon csak egy cseppnyi cameo szerepben) amikor közli a reptéren dolgozó Antonio Banderasszal, hogy terhes. Így tehát öt film után visszatértünk Cruz és Almodóvár kedvenc témájához, a várandóssághoz.
Utolsó körök, nagy dobások
A felsorolt anya szerepeket látva csak idő kérdése volt, amíg Penélope végül Almodóvar édesanyjává lép elő egy film kedvéért. „Korábban találkoztam már a mamájával, sokat beszélgettünk. Emlékszem, sírva mesélte el, hogy teljesen összetört, amikor Pedro bejelentette, hogy felmond a telefontársaságnál (ahol korábban dolgozott) és rendező lesz. Úgy érezte, hogy kockázatos dolog feladni a biztosat a bizonytalanért. Ezt aznap mesélte el nekem, amikor Pedro az egyik filmjéért épp díjat vett át. Rendkívüli pillanat volt. Ez a találkozást megadta számomra mindazt a muníciót, ami ahhoz kellett, hogy eljátszhassam a mamáját évekkel később.” A kritikusok szerint Cruz eddigi legütősebb performanszát láthattuk a 2019-es Fájdalom és dicsőségben. Alakításában egyfajta melegség és gondoskodás érzékelhető, nyilvánvaló, hogy rendkívül érzékenyen nyúlt a témához. A filmből kiderül, hogy Almodóvar ugyan szerette édesanyját, mégsem teszi őt túlvilági, szent figurává, inkább puhán realista módon ábrázolja az asszonyt, aki életet adott neki.
Míg önéletrajzi ihletésű melodrámáját nagyrészt az édesanyja iránti szeretet és melegség hatja át, addig legújabb filmjében, a 2021-ben debütált Párhuzamos anyákban meglepő ridegség jellemzi a szereplőit. Almodóvar ezúttal összekapocsolja a spanyol polgárháború borzalmait a jelenlegi generációk örökölt traumáival, mindezt persze a szokásos „miért nehéz anyának lenni” kérdéssel egybefűzve. Az alkotásban két egyedülálló nő (Cruz és partnere, Milena Smit) egy napon ad életet gyermekének, ám Smit fiatalabb karaktere ezt traumaként éli meg, míg Cruz repes az örömtől. Kettejük sorsa végérvényesen egybefonódik, azonban az éles szemű nézők inkább kritikával illették Almodóvar alkotását: a múlt polgárháborús borzalmai és az anyák jelen nyüglődésének történetszála inkább szétválik egy ponton, semmint erősítené egymást.
S talán ez a gondolat lehet Almodóvar és Cruz együttműködésének lényegi alapja: a színésznő hiába kerül hihetetlen helyzetekbe a rendező filmjeiben, valahogy mégis mindig sikerül megőriznie azt a fajta földöntúli méltóságát, hogy bármiféle karaktert alakítson is, attól még mindig ő a világ egyik legszebb és legtehetségesebb színésznője. Egy kiváló rendezővel az oldalán.
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix