Modern köntösben dolgozta fel az Örkény István Színház Molnár Ferenc Liliom című darabját. Sajnos, inkább kevesebb sikerrel, mint szerettük volna.
Az Örkény István Színház jelenleg szerintem az egyik legminőségibb előadásokat kínáló hely Budapesten. Nagyon tehetséges a társulata, az esetek jelentős többségében a darab választásaik is betalálnak. Ezért nagyon vártam a Liliomot – hozzáteszem Molnár Ferenc leghíresebb színdarabját, nem olvastam, valahogy mindig kimaradt. A nővérem azonban nagy rajongója a műnek, ezért még inkább biztosra vettem, hogy végre látni fogok egy jó előadást. Spoiler, nem így lett.
Liliom és a többiek
Amikor felmegy a függöny, akkor nyomozós sorozatban érezhetjük magunkat, egy pláza garázsában vagyunk, ahol éppen egy lövöldözés sérültjeit látják el. A sztori a végével indul, majd szépen lassan megtudjuk, hogy hogyan alakult ki ez a borzalmas végkifejlet.
A Liliomnak ez a feldolgozása át lett ültetve a mai korunkba, így a főszereplő, akit jelenleg Tasnádi Bence alakít – egyszer majd remélhetőleg visszatér Patkós Márton is -, csalogatóként dolgozik egy játékteremben. Itt ismerkedik meg Julival, akit Józsa Bettina formál meg. A kettejük játéka elmegy, de valójában a darabot a mellékszereplők viszik el a hátukon. Szandtner Anna Muskétnéje igazi felüdülés a darabban, de üde színfolt Vajda Milán Hugója is.
Modern, de minek?
Sajnos, elmondható, hogy ez az a darab, aminek nem áll jól a modernizálás. Egyrészt sokszor nagyon izzadtságszagú megoldásokkal élnek, mint az akácillat egy pláza garázsában a betonrengetegben. Látszik, hogy benne akartak hagyni dolgokat, amiket fontosnak tartottak, viszont a modern környezetbe sehogy sem sikerült belepasszintani. Másrészt az olcsó poénoktól sem riadnak vissza, mint női szerepet játszó férfi színész, vagy az alacsonyság kifigurázása. (Utóbbinál a társaságból – akikkel megnéztem a Liliomot – , volt, aki úgy értelmezte, hogy az éteri jelenést nem érzékeli a fotocellás ajtó, ebben az esetben már inkább érthető dolog, de nekem vannak kétségeim.)
Már magát a téma választást is problémásnak érzem a mai világban. Ugyanis a Liliom végül is arról szól, hogy itt ez a bántalmazó, bűnöző férfi, akit a halálával felmentünk a tettei alól, a nőnek pedig kutya kötelessége meggyászolni és megsiratni őt. Julika egyébként abszolút tipikus áldozat karakter, aki árva, szegény, kiszolgáltatott. Beleszeret a helyi nagymenőbe, akit még azután is imád, és úgy érzi, felelősség tartozik érte, hogy az lekever neki egy-két pofont. Ez a mondanivaló a mai világban szerintem már nagyon necces főleg így becsomagolva, még ha meghagyták volna, hogy az 1900-as években játszódjon a történet… Liliom valahol azért megbűnhődik, ugyanis meghal, és az is gyorsan kiderül, hogy képtelen a változásra, amit lehet úgy értelmezni, hogyha egy férfi (vagy nő, mert ez is előfordulhat) egyszer megüt, az meg fogja tenni újra. Nem szabad bízni abban, hogy megváltozik.
Ha már úgyis modernizálták a darabot, szétszabdalták és át is írták kicsit, akkor szerintem ennél komolyabban is bele lehetett volna nyúlni. Mert hiába helyezünk egy régi sztori mai környezetbe, írjuk át a nyelvezetét, ha a történet felett már eljárt az idő, akkor nem lesz modern és friss, csak felcicomáztuk kicsit, első ránézésre jól mutat, de belül nem működik.
Egyébként tudom, hogy a Liliom, most nagy sikerrel fut az Örkény István Színházban, és az is lehet, hogy rajtam kívül mindenki imádja, csak én vártam tőle túl sokat, nem tudom. Minden esetre a Molnár Ferenc-rajongóknak ajánlanám, és azoknak, akik még mindig visszasírják egy kicsit a régi világ szerepfelosztását.
Borítókép forrása: Örkény István Színház / Horváth Judit
