A Szex és New York több volt, mint csillogás és szexi cipők – generációs fordulóponttá vált a női önazonosság keresésében. Négy nő történetén keresztül tanulhattuk meg, hogy nem egyetlen „jó életút” létezik, hanem rengeteg – és mindegyik érvényes.
Amikor 1998-ban bemutatták a Szex és New York első részét, senki sem sejtette, hogy ez a sorozat nemcsak a televíziózásra, hanem egy egész generáció női gondolkodására is hatással lesz. A sorozat sokak szemében csillogás, márkás cipők és felszínes randik világa volt – de akik igazán figyeltek, látták, hogy mélyebb dolgokról is szó van. Önállóságról. Identitáskeresésről. Barátságról. És arról a kérdésről, amit rengeteg nő feltett már magának: lehet-e egyszerre erősnek és sebezhetőnek lenni?
A Szex és New York az elsők között mutatta be úgy a női karaktereket, hogy azok nem csupán „valaki feleségei” vagy „valaki anyjai” voltak. Carrie, Miranda, Charlotte és Samantha mind másképp éltek, másra vágytak, de mindegyikük a saját útját járta – és ez az, amitől a sorozat korszakalkotó lett. Négy teljesen különböző nő, akik nem versenyeztek egymással, hanem támogatták egymást. Egy olyan világban, ahol a nők gyakran egymás riválisaiként vannak beállítva, ez már önmagában felszabadító volt.
Samantha nyíltsága a szexualitással kapcsolatban akkoriban szinte példátlan volt. Ő volt az a nő, aki nemcsak megélte, de vállalta is a vágyait, és soha nem kérte mások engedélyét ahhoz, hogy boldog legyen. Ő mutatta meg, hogy a női szexualitás nem szégyellnivaló. Miranda karaktere pedig a munkába fektetett energiát, a karrierért való küzdelmet képviselte – miközben rengeteg belső dilemmával is megküzdött. Egyensúlyozott a munka, az anyaság és az önazonosság között, és ez a történet nagyon sok dolgozó nő életére rímelt.
Charlotte talán a legklasszikusabb női szerepekben gondolkodott, de az ő fejlődése is lenyűgöző volt. A „tökéletes” élet utáni vágy mögött ott volt a félelem, a bizonytalanság, és az útkeresés, amikor az élet nem az elképzelései szerint alakult. Carrie viszont mindannyiunk tükre lett: a hullámzó érzései, a döntésképtelensége, az álmodozása és a szabadságvágya mind-mind ismerős lehetett sokunknak. Az ő karaktere engedte meg, hogy nőként ne csak racionálisak, hanem érzelmileg kuszák is lehessünk – és ez teljesen rendben van.
De talán a legnagyobb üzenet nem is a pasik vagy a karrier körül forgott, hanem a barátságban rejlett. A négy nő közötti kapcsolat erősebb és mélyebb volt bármelyik románcnál. Egymás támaszai voltak, újra és újra ott voltak, amikor egyikük padlóra került. A Szex és New York ezzel azt is kimondta: a női kapcsolatok nem másodlagosak. Nem „kiegészítők”, hanem életet meghatározó, mély, sorsfordító kötelékek.
Számomra a Szex és New York mindig is arról szólt, hogy lehetünk önmagunk – bármilyenek is vagyunk. Lehetünk ambiciózusak vagy romantikusak, szexuálisan nyitottak vagy érzelmileg bizonytalanok, gyerekvállalásban gondolkodók vagy épp az ellenkezője. És mindez nem kizárja egymást, hanem részei vagyunk egy sokszínű, élő, változó női valóságnak.
Ezért is volt a sorozat valódi mérföldkő. Mert végre nem arról szólt, hogy hogyan kellene nőként élni – hanem arról, hogy minden nőnek joga van megkeresni a saját válaszait.
