Batman – nálunk néha Denevérember – az a szuperhős, akit a legtöbben játszottak már el a filmvásznon, Robert Pattinson lesz sorban a kilencedik színész.
Az árva milliárdos Bruce Wayne és antihős alteregója, Batman először 1939 májusában tűnt fel a Detective Comics (később DC Comics) képregénykiadó egyik füzetének hasábjain. A karakter hamar népszerű lett, így nem volt kérdés, hogy a film- és tévéipar is hozzányúl és vászonra/képernyőre viszi őt. Ez az elmúlt több, mint hetven évben tucatnyiszor sikerült, a sötét maszkos igazságosztót középpontba helyező legújabb film március harmadikán jelenik meg, ennek kapcsán megnéztük eddigi megszemélyesítőit.
Lewis G. Wilson
Wilson nemcsak az első, hanem a legfiatalabb színész volt, aki magára öltötte a Batman-ruhát, és sajnos ő volt a legkevésbé sikeres is. Az akkor 23 éves színész 1945-ben kapta meg Bruce Wayne szerepét, hogy eljátssza őt a Columbia stúdió Batman című tévésorozatában. A kritikusok nem fogadták kitörő örömmel játékát, szerintük a fizikuma sem volt megfelelő a karakterhez, másrészt magas hangja és bostoni akcentusa is bezavart a hiteles játékba. A sorozat után Wilson karrierje megfeneklett, nem jegyzett túl sok jelentős szerepet, azonban fia többre vitte nála: Michael G. Wilson lett a James Bond-filmek producere.
Robert Lowery
A kalandok 1949-ben folytatódtak a Batman és Robin című, még mindig „csak” tévés produkcióval, ahol a főszerepben Robert Loweryt láthatták a nézők. Elődjével ellentétben Lowery tapasztalt színész volt, többek között a Kard és szerelem című Zorro-film címszereplőjeként már volt filmes tapasztalata. Bár több képregényfilmben nem kapott főszerepet, még egyszer lehetősége volt felölteni a jelmezt, amikor vendégszereplőként visszatért a Superman kalandjai sorozatban hét évvel később, ez lett az első jelenet, amikor Superman és Batman egyszerre szerepelt képernyőn.
Adam West
A leghosszabb ideig West volt Gotham városának védelmezője, hiszen nemcsak a hatvanas évek emlékezetes sorozatában alakította, hanem egy filmben is, valamint számos animációs sorozatban kölcsönözte a hangját számára. Ő volt a legelső ikonikus Batman, aki humorral fűszerezte meg az összes jelenetet, amiben csak szerepelt, és évtizedekig vele azonosították a figurát, igazi popkulturális ikonná vált. Neki még nem volt meg a jellegzetes hangtorzítása, mint utódainak, és beszédstílusa is inkább emlékeztetett egy atyáskodó figurára, mint egy félelmetes igazságosztóéra. A Family Guy-sorozatban például ő adta West polgármester hangját évadokon át, és bármilyen sorozatban tűnt is fel, az amerikaiak mindig kitörő örömmel fogadták. A 2017-ben elhunyt színész utoljára 1997-ben öltötte fel a köpenyt egy magazin címlapfotózása alkalmából.
Michael Keaton
Több, mint két évtized kellett, hogy West után egy friss arc bújjon a maszk mögé és ne egy jelmezkölcsönzőből szerzett maskarás alak szaladgáljon. Tim Burton a nyolcvanas években kezdett dolgozni egy új, immáron a mozivászonra szánt Batman-filmen, melynek címszerepére Michael Keatont választották ki. Rajta kívül azonban Mel Gibson, Kevin Costner, Charlie Sheen, Pierce Brosnan, Tom Selleck, és Bill Murray is szóba jöttek, mígnem Keaton lett a befutó. 1989-ban, majd pedig 1992-ben is ő játszotta el a Denevérembert, a mozifilmekben pedig olyan ellenségei voltak, mint Michelle Pfeiffer Macskanője, Danny Devito Pingvinje és Jack Nicholson Jokere. Burton mozijai nagy jelentőséggel bírtak a piacon, hiszen általuk ismét fellendült az érdeklődés a képregényfilmek iránt – noha ez nem tartott nagyon sokáig, de a két film sikerének köszönhetően születhettek meg más rendezők későbbi Batman-produkciói. A rendező elszakadt a vicces, kicsit gyerekes ábrázolástól, mint amit a korábban említett alkotásokban megszokhattak az emberek, és igazán groteszk, misztikus, komor hangulatot varázsolt elénk. Érdekes húzásnak bizonyult Batmant is hasonlóan pszichotikusnak ábrázolni, mint Jokert, nem volt meg az az éles jó-rossz ellentét, mint amire oly sok film épül.
Val Kilmer
Top Gun, Willow, Az Angyal, Tombstone – csak hogy Val Kilmer legismertebb filmjeit említsük. A kilencvenes évek sztárját is utolérte a képregényszerep, méghozzá 1995-ben, amikor a távozó Keatont váltva lett főszereplő a Mindörökké Batmanben. Itt a maszkos alaknak Kétarccal (Tommy Lee Jones) és Rébusszal (Jim Carrey) kellett megküzdenie, és megvédenie tőlük Gotham városát. A filmnél Tim Burton csupán produceri minőségben volt jelen, a rendezői székbe ezúttal Joel Schumacher ülhetett, aki az előző két mozinál vidámabb, a Batman-sorozat 40-es, 50-es években megjelent epizódjaira emlékeztető filmet akart alkotni. Azonban Schumacher pontosan az ilyen elképzelésbeli különbségek miatt veszítette el Michael Keatont, és kellett új főszereplő után néznie, így landolt a szerep Kilmernél. A Mindörökké Batman végül 1995 második legtöbb pénzt hozó filmje lett a Toy Story után, és három Oscarra is jelölték. De említsük meg azt is, hogy rengetegen poénkodtak Kilmer ruháján, amin valamilyen rejtélyes oknál fogva a mellbimbóknak is volt hely.
George Clooney
A sokáig örök agglegénynek címkézett szívtipró megannyi jó szerepet kapott az évtizedek során, kezdve a Vészhelyzet Ross dokijával egészen az Ocean’s-szériáig, azonban az 1997-es Batman és Robint elég sokan szeretjük eltemetni az emlékeink kupaca alá. Az ismét Joel Schumacher rendezte filmet a kritikusok a legrosszabb Batman-moziként aposztrofálják, és a rajongók sincsenek túlságosan oda érte, pedig Uma Thurman és Arnold Schwarzenegger is feltűntek benne, mint negatív szereplők. “Egy eszeveszett és esztelen film, ami túlságosan poénosra sikerült ahhoz, hogy bárki is foglalkozzon vele” – írják a Rotten Tomatoeson, ahol a szomorúan festő 12%-os értékelésre futotta. A kifejezetten komolytalanra sikerült moziért azóta bocsánatot kért nemcsak a rendező, hanem maga Clooney is minden adandó alkalommal így tesz. “Azt hittem, hogy örökre tönkretettem a franchise-t. Azt hittem, okos karrierhúzás volt a részemről – hát nem.” – mesélte a Graham Norton Showban 2015-ben.
Christian Bale
Az 1997-es bukta után majdnem tíz évig senki sem nyúlt a karakterhez, aztán jött a (z akkor még csak a) Mementóról ismert fiatal rendező, Christopher Nolan és új látásmóddal közelítette meg a sztorit. A főszerepre kiválasztott Christian Bale tehetségén kívül arról is ismert Hollywoodban, hogy szerepeire method actinggal készül, vagyis teljesen eggyé válik az eljátszandó karakterrel, és ez sokszor azt is jelenti, hogy iszonyatosan nagy súlyokat szed fel vagy épp dob le magáról. Az angol színész három ízben játszotta el az antihőst, mindhárom filmet Nolan rendezte, és ez lett a legsikeresebbnek mondott Batman-trilógia. 2005-ben a Batman: Kezdődik!-kel startolt el Nolan-trilógia, melyhez Bale több kiló izmot pakolt magára iszonyatosan rövid idő alatt, hiszen azt megelőzően A gépészben játszott el egy álmatlanságban szenvedő, csontsovány karaktert. A színész végre visszaadta Batman dicsfényét, akit Nolan azért talált pompásnak a szerepre, mert “megvolt benne a sötétség és a fény tökéletes egyensúlya, amit annyira kerestünk.” A karakter pedig az A-listás sztárok közé repítette Bale-t, akinek akkor már ott volt a “zsebében” az Amerikai Pszichó. A 2010-es A sötét lovag a képregényfilm-zsáner egyik legkiemelkedőbb alkotása lett, több, mint tíz évvel később is gyakran emlegetik, mint pozitív példát. Persze ehhez nemcsak Bale, hanem a néhai, szerepéért posztumusz Oscar-díjjal jutalmazott Heath Ledger alakítása is hozzájárult, akiről nem sokan hitték, hogy képes lesz eljátszani Jokert, aztán mégis olyat alkotott, hogy az állunkat azóta is keressük. A sötét lovag: Felemelkedéssel – ahol egyébként a szintén angol Tom Hardy volt a gonosz – szép ívet és lezárást kapott a trilógia, melyben végre sokkal realisztikusabbnak láttuk Batmant, nemcsak egy kissé furcsa álruhában szaladgáló igazságosztónak.
Ben Affleck
A 90-es és kétezres évek Hollywoodjának egyik legnépszerűbb szépfiújáról nem gondoltuk volna 2016 előtt, hogy alkalmas lehet egy ilyen szerepre, pláne mivel pont ekkor kezdett kicsit eltűnni a süllyesztőben, visszanézve azonban Zack Snyder rendező nem döntött rosszul, amikor őt kérte fel a Batman Superman ellen: Az igazság hajnala egyik főszerepére. “Ben érdekes ellensúlyt nyújt Henry (Cavill) Supermanjéhez.” – nyilatkozta Snyder 2013-ban azután, hogy kiderült, Affleck kapta meg a szerepet. “Megvannak azok a színészi képességei, amikkel többrétegűen tudja majd megformálni azt az embert, aki idősebb és bölcsebb Clark Kentnél, aki tapasztalt, sok sebhelyet szerzett, de közben megőrzi azt a varázst, amit a világ Bruce Wayne milliárdosban lát.” A 2016-os moziban aztán a rendezői elképzelések meg is valósultak, és már nem egy aranyifjút vagy épp playboyt láthattunk, mint Bale filmjeiben, hanem egy idősebb, komorabb, megtört, és egyben gátlástalanabb Wayne-t, aki nem átallott akár betörni az ellenség fejét, elég közel kerülve ekkor a “Batman nem öl”-szabály megszegéséhez. Az Igazság Ligájáról is szót kell ejteni, noha a film eredeti, a forgatás közben Joss Whedon által átvett változata halvány árnyéka volt annak, amit Snyder tervezett, azonban utóbbinak ott kellett hagynia a munkálatokat egy családi tragédia miatt. Így a film egy túl sokat közölni akaró, nagy káosz lett, a helyzeten csak az enyhített, hogy tavaly megjelent a Snyder-cutnak nevezett változat, ami még így, évekkel az eredeti Igazság Ligája után is csillapította az elégedetlen hangokat. Affleck viszont már a forgatás alatt eldöntötte, hogy nem tér vissza a Denevérember szerepében, mert nem érezte jól magát. “Nem az az élmény volt, mint amilyennek az elején tűnt”. Ezt némiképp megszegni látszik, mert idén még egyszer, utoljára láthatjuk “Batfleck”-ként, mégpedig a Flash mozifilmben, ami ősszel érkezik majd a vásznakra.
