Néhány nap és megérkezik a mozikba a Fekete Párduc második része. Gyönyörű megemlékezés lett Chadwick Bosemanről, de sajnos, messze nem ez a legjobb Marvel film, amit eddig láttunk. Összegeztük a véleményünket.
November 10-én érkezik a mozikba a Fekete Párduc második része, a Wakanda Forever. A filmet nagy érdeklődés övezi, ugyanis Chadwick Boseman 2020-as halála után főszereplő nélkül maradt a történet. A készítők úgy döntöttek, hogy nem pótolják a színészt T’Challa király szerepében, hanem a többi karakterre koncentrálnak.
A 2018-as eredeti jóval több mint 1 milliárd dollár bevételt hozott a Marvelnek. A folytatást azonban Boseman tragikus halálán túl a covid járvány is sújtotta. Végre azonban megérkezett a második rész, amely a Marvel Univerzum negyedik fázisának a nagy fináléja is egyben. Sajnos, azonban nem sikerült olyan jól, mint reméltük.
Chadwick Boseman tribute
A Fekete Párduc 2 jelentős része megemlékezés és tisztelgés T’Challa király, vagyis Boseman előtt. Ezek a részek nemcsak megindítóak lettek, hanem nagyon erősek is. Igazából a film legjobb pillanatai szintén az ő nevéhez köthetőek. Boseman nagyon büszke lehet magára, mert valószínűleg nincs ember a földön, aki ennyire látványos, gyönyörű megemlékezést kapott volna ilyen epikus léptékben.
A baj csak az, hogy ezzel nagyjából ki is fújt a film minden igazán jó része. Persze, a látvány gyönyörű, amit azért már elvárás a Marveltől: az európai kultúrától annyira eltérő világ még mindig lenyűgöző a szertartásaival és a megjelenésével együtt. A régi karaktereket ismerősként köszönti a néző, a szerethetőségük mit sem változott. Csak néhányukat emelném ki.
Okoye egója olyan pofont kap a filmben, ami – valljuk be – kijárt már neki, s a karaktere ettől igazán érdekes fejlődésen megy keresztül. Jó látni, amikor a védelmező szerepet választja a támadó helyett.
Danai Gurira pedig tökéletesen formálja meg a tábornokot.
Shuri, Letitia Wright messze felülmúlja önmagát, ami az alakítást illeti. Nincs könnyű dolga, Boseman után nagyjából neki kell elvinnie a hátán a filmet, amit többé-kevésbé sikerül is megugrania. Én azon kevesek közé tartoztam eddig, akik nem kedvelték túlzottan Shurit, mert úgy éreztem, hogy túljátszotta szerepét: nagyon lazának és jófejnek inkább csak tűnni akar, minthogy az lenne. Most viszont komolyan visszavett az színésznő, érezhető, hogy tudta, milyen súly nehezedik a vállára, amit igyekezett elcipelni.
Új karakterek
A filmben új szuperhős(öke)t is avatnak. Megjelent a várva várt Vasszív, azaz Riri Williams, vagyis Vasember örököse. Szintén egy tudós, aki egyetemistaként néhány hónap alatt összerak egy olyan találmányt, amit korábban senkinek se sikerült. Ririt Dominique Thorne kelti életre, most még leginkább úgy viselkedik, mint egy rajongó, aki mindenre rácsodálkozik. Biztosan viszontlátjuk több Marvel-filmben is. Elsőre kicsit kotnyeles, kicsit ideges, de szerethető szereplőnek tűnik, az viszont már egyértelmű, hogy Tony Stark, vagyis Robert Downey Jr. karizmája hiányzik belőle. Azért várjuk meg, merre viszik tovább a történetét, mielőtt ennyi után ítélnénk.
Sajnos, nem ő az egyetlen karakter akiből hiányzik a karizma. A főellenség, „Hermész és Poszeidón szerelemgyereke”, akire leginkább csak azért emlékszik majd a néző, mert teljesen logikátlan a pali. Namor, Atlantisz királya, aki eddig a vízi birodalmat igazgatta, most pedig hirtelen úgy döntött, hogy háborúzni szeretne. Az igazság az, hogy egy korábbi főgonosz cameója ütősebbre sikerült, mint az ő teljes játékideje, ami teljesítmény, csak éppen nem pozitív.
Nehéz róla komolyabb spoiler nélkül beszélni, de megpróbálom… Elmegy Wakandába, fenyegetőzik, kér tőlük valamit, majd mielőtt teljesíthetnék, rájuk támad. Aztán alkut ajánl, de mielőtt átgondolhatnák, rájuk támad. MI VAN? Aztán a motivációi… Szintén értelmezhetetlen, hogy miért éppen most érezte úgy, hogy neki meg kell támadni a felszíni világot, tényleg, soha korábban nem zavarta meg az emberiség a tengerek nyugalmát… Értem, a vibránium fontos, meg legyőzhetetlenné tesz, de a környezetszennyezés nem zavarja? A rengeteg szemét az óceánokban? Vagy az olajfúrók? Esetleg a feröer-szigeteki brutális bálna- és delfingyilkolási hagyomány sem szúrja a szemét?
Nem tudom, lehet velem van a baj, de az első perctől az járt a fejemben, hogy ennél erőltetettebb motivációt csak nehezen lehetett volna összehozni. Pláne, hogy én úgy értelmeztem, hogy eddig nem tudott Wakanda létezéséről, vagyis nem volt olyan ország a bolygón, ami szembeszállhatott volna vele és a népével. Az eredettörténete (ami egyébként eléggé izgalmasra sikerült, jó, hogy egy újabb kultúrát kevertek a sztoriba) miatt pedig sejthető, hogy már egy ideje nem kedveli túlzottan a felszíni embereket.
A Fekete Párduc visszatér?
A történet egyébként kiszámítható, nyilván nem marad Wakanda védelmező nélkül, azt is sejti mindenki, hogy ki fogja magára ölteni a Fekete Párduc páncélját. Meglepetést nem fog okozni a lépés. A motivációi és a karakter fejlődése szépen fel van építve.
A végkifejlet is sejthető, a plusz jelenet pedig kifejezetten elcsépeltre sikerült, bár érthető lépés a Marveltől. (Egyébként a stáblista legvégéig nem érdemes maradni, nincs újabb és újabb plusz jelenet.)
A film egyértelművé teszi, hogy Namor visszatér, de azokat, akik ismerik a Marvel-képregényeket, ez sem fogja meglepni. Ő egyébként egy eléggé bonyolult szereplő, aki néha hős, néha antihős, máskor pedig gonosztevő. Ezért is kifejezetten szomorú, hogy a karaktere most nem sikerült. Valamint megerősítik azt is, hogy nem ez volt az utolsó Fekete Párduc mozi.
A film sokszor leül, vannak igazán unalmas részek, a harcjelenteknél is láttunk már izgalmasabbakat. Bár Wakanda gyönyörű, már nem csodálkozunk rá, így azért annyira nem köt le a látványa. Lehetett volna sokkal feszesebbre vágni, jót tett volna neki a rövidebb játékidő. A készítők nagyon meg akarták mutatni, hogy Boseman és T’Challa nélkül is van Fekete Párduc, de inkább magukat kellett volna erről meggyőzni, akkor pedig talán a néző is elhiszi.
Őszintén, szerettem volna szeretni ezt a filmet több okból is, nemcsak azért mert izgalmas a történet, hanem kulturálisan is értéket hordoz. Egyszer jó volt megnézni, de túl sok gyermekbetegségtől szenved, ami nagyon szemet szúr. A Boseman-rajongóknak, akik szeretnének méltóképpen elbúcsúzni a példaképüktől, kötelező darab. Azoknak is, akik tudják, hogy a Marvelnél minden mindennel összefügg, és semmi előtt sem akarnak értetlenül állni. Egyébként ahogy az már eddig is kiderült: nem lett olyan erős, mint az első film.
Borítókép forrása: IMDb
