Február 15-én elhunyt Rachel Welch, a hatvanas, hetvenes évek egyik legmeghatározóbb, amerikai szexszimbóluma. A hírt menedzsere tette közzé: eszerint Welch rövid, súlyos betegség után hunyta le örök álomra a szemét. Ki volt ez a mindenki által istenített „latina”, s mit köszönhet neki a nőtársadalom? Ennek jártunk utána.
Fantasztikus utazás. Egymillió évvel ezelőtt. „Csak” két, azóta kultusszá vált film, amely meghozta Raquel Welchnek a globális elismerést, hiszen a második filmben alakított őskori asszonyság bőrbikinijével nemcsak a divattörténelembe, hanem a férfiak szívébe is végérvényesen beírta magát. Hollywood ugyanakkor vele sem bánt kesztyűs kézzel: a film népszerűsítése érdekében ugyanis „két lábon járó látványosságként” mutogatták a testét. Mindezt a későbbiekben úgy nyugtázta:
élő bizonyítéka vagyok annak, hogy egy kép többet mond ezer szónál
S hogy milyen igaza volt, az még számára is csak később derült ki.
Raquel Welch és az eltitkolt latin gyökerek
Manapság valószínűleg a szánk elé kapnánk a kezünket, ha kiderülne, valaki igyekszik letagadni származását, mert nem érzi azt komfortosnak – különösen nem a showbizniszben. A hatvanas években azonban merőben más „volt a leányzó fekvése”, így a Jo Raquel Tejada-ként anyakönyvezett színésznő örömmel vette fel férje, James Welch vezetéknevét 1959-es házasságkötésükkör. Frigyük azonban mindössze öt évig tartott, mert ugyan a nevét feladta, de az álmait soha: eleinte pultosként kereste a kenyerét, majd időjósként bontogatta a szárnyait a médiában.
Szexszimbólummá válni
Nem sokáig maradt a szürke zónában, hiszen ’66-ban megkapta a Fantasztikus utazás (The Fantastic Voyage) Corájának szerepét Stephen Boyd oldalán, nem sokkal később pedig (a már említett) Egymillió évvel ezelőttben láthattuk viszont. Ironikus, hogy egy három mondatos szerep miatt döglöttek utána a férfiak Amerika-szerte, s ezt valahol Welch is érezte: „Mindenki azt gondolta, hogy egy szál bikiniben kellene flangálnom az utcán, akkor is, ha kint épp havazik. A legszebb, hogy senki nem ismert volna fel felöltözve, csak akkor, ha bikini lett volna rajtam” – dohogott a kezdetek kezdetén.
Pályája vége felé azonban érzékelhetően átkeretezte már magában a felhajtást: „Az amerikaiaknak mindig is voltak szexszimbólumaik. Ez egy régi hagyomány és mázli, hogy én lehettem az egyikük. Ugyanakkor nehéz egy hosszú és gyümölcsöző karriert felépíteni, ha egyszer beskatulyáznak. Ezért büszkén állíthatom, hogy álltam a sarat, és meghaladtam önmagam.”
Tükröm, tükröm…
Persze, akárcsak pályatársa, Marilyn Monroe, úgy ő is megsínylette lelkileg a kéretlen felcímkézést: sokan azzal gyanúsították, hogy eltávolíttatta az egyik bordáját annak érdekében, hogy vékonyabb legyen a dereka. Ugyan ezt a hetvenes években cáfolta („Soha nem volt semmilyen műtétem. Rendkívül irritál, amikor az ellenkezőjét állítják”), a külsejével kapcsolatos találgatások végig elkísérték a pályáján.
Parókabirodalom
Két, említett szerepét követően „B”-kategóriás filmekben (összesen hetven alkotásban) szerepelt (a korombeliek leginkább a Doktor szösziből emlékezhetnek rá), s – miután alábbhagyott az őt körüllengő hisztéria – pályája vége felé rájött, hogy a hírnevéből valószínűleg másképp kell profitálnia. Jane Fondához hasonlóan eleinte edzés-és jógavideókat dobott a piacra, persze, óriási sikerrel:
mindenki tudni akarta, hogyan érheti el a Raquel Welch-féle, tökéletes alakot
A videókból származó bevételből, s a MAC Cosmetics-szel való együttműködéséből végül létrehozta a Hair U Wear névre keresztelt, parókák értékesítésével foglalkozó vállalkozását. (Ha visszaemlékszünk: a Szex és New Yorkban Samantha és Carrie is emlegeti Welch parókáit, miután előbbinél mellrákot diagnosztizáltak, s kemoterápia folyományaként elveszítette gyönyörű hajkoronáját.) A parókák mellett lényegében mindenbe „belenyúlt”, amely a szépséggel és szépségápolással kapcsolatos: egy időben ékszereket tervezett, de saját arcápolási termékeit is piacra dobta. Példájával megmutatta: akármilyen skatulyát húz is ránk a társadalom, sosem késő abból kitörni, s ha kell, akár fegyverként használni.
„Nem kell több férfi”
Raquel Welch összesen négyszer ment férjhez, ám nem mondhatnánk, hogy szerencsésnek bizonyult szerelmi ügyekben. 1967-ben Patrick Cutris producerrel kötötte össze az életét, akivel öt évvel később bontották fel a frigyüket.
1980-ban állt ismét oltár elé André Weinfeld oldalán: kettejüket előszeretettel froclizta a bulvár média, mivel Weinfeld teljesen kilógott Welch eddigi „reperoárjából”, s nem értették, hogy egy szexszimbólum hogyan kötheti össze az életét egy „nem túl szép férfival”, mint Weinfeld. Tíz év után végül Raquel harmadik házassága is csődöt mondott: utoljára 1999-ben ment férjhez a nála 15 évvel fiatalabb Richard Palmerhez, akivel szintúgy megromlott a kapcsolata, ám hivatalosan nem váltak el. Negyedik zátonyra futott házasságát követően, 2015-ben kijelentette, hogy végzett a férfiakkal és soha többé nem megy férjhez mert: „túlságosan jól elvagyok magammal. Nincs szükségem férfira.”
Öregedni csak méltósággal
Pályatársaitól eltérően Welch nem küzdött kézzel-lábbal az öregedés ellen, mondhatni megbékélt vele. A korral együtt persze bölcsesség is kijutott neki, mint nemrég mondta: „Rettenetes erőfeszítéseket tettem, hogy átgondoljam, miket kell megtennem másokért, mivel tartozom nekik, s mennyi az én részem egy adott helyzetben vagy kapcsolatban. Gondolom, az öregedés teszi, hogy elkezdünk így gondolkodni. Megbékéltem a dolgaimmal.”
