A Disney név évtizedek óta a gyerekeknek szóló rajzfilmek szinonimája. Legutóbb az élőszereplős A kis hableány előzetese miatt kerültek be a hírekbe, hiszen Ariel szerepére egy afroamerikai származású színésznőt castingoltak, ami sok mindenkit zavart. A károgóknak (is) küldeném szeretettel ezt a cikket, hiszen ha ez problémát jelent számukra, vajon mit gondolnak majd a Csipkerózsika elleni nemi erőszakról és társairól?
“Mint a mesékben” – mondjuk sokszor arra utalva, hogy a gyerekeknek szóló történetekben minden szép, a gonosz elnyeri méltó büntetését és a jó győzedelmeskedik. Az emberek évszázadok óta mesélnek egymásnak, legendák és mondák százai képezik a népek kultúrájának jelentős részét, mára pedig már főleg a gyerekeknek írt sztorik hódítanak. A történelem legismertebb mesegyűjtői a Grimm-fivérek voltak, Jacob és Wilhelm a 18-19. század fordulóján rengeteg történetet gyűjtöttek össze és jegyeztek fel a német folklórból. Ezeket a meséket aztán több, mint száz nyelvre fordították le, és később örömmel dolgozták fel a huszadik század rajzfilmstúdiói és képregényrajzolói, így például az 1923-ban megalapított Walt Disney Studios is.
Bár a stúdió soha nem hangsúlyozta, hogy rengeteg esetben Grimmék történeteit vitték vászonra animált formában, aki nem csak tévében, hanem írásos formában is szeret mesét fogyasztani, az tudja, hogy így van. Nekik talán nem újdonság, hogy Disney-ék igyekeztek tompítani a néhol igencsak véres, kegyetlen vagy meghökkentő történeteken. Ha te is olyan felnőtt vagy, aki szereti a meséket, de kíváncsi az eredeti, valósághűbb sztorikra, olvass tovább!
Hófehérke és a herceg bosszúja
A stúdió első egész estés rajzfilmje a Hófehérke és a hét törpe volt 1937-ben, melyet a Grimm-testvérek először 1812-ben jelentettek meg Schneewittchen címmel. Az animált változat sokban követte a Grimm-féle mesét, megvan benne a gonosz királynő, a vadász, a törpék, a herceg és a mérgezett alma is. Azonban az eredetiben az üvegkoporsóban fekvő Hófehérkét nem csókolja meg a megmentésére érkezett herceg, hanem elviteti őt a kastélyába. Azonban az erdőben való meneteléskor megbotlik egy fa gyökerében, elejti Hófehérkét, akinek torkából így kipottyan a falat alma és feléled. Itt fordul sötétre a sztori. Hófehérke és a királyfi világraszóló lakodalmat rendeznek és meghívnak rá minden uralkodót a környékről. Mostohaanyja, a királyné is megjelenik az esküvőn – nem tudván, hogy ki az ara – akit a herceg arra kényszerít, hogy vörösen izzó cipőt viseljen, és táncoljon, amíg holtan nem esik össze. Ez már kevésbé gyerekbarát, ugye?
Csipkerózsika és a nemi erőszak
Az alvó szépség sztoriját sem kell bemutatni senkinek, amit a Disney 1959-ben adott ki rajzfilmként. A stúdió szintén Grimméktől vette az ötletet, akik viszont a 17. századi francia írótól, Charles Perraulttól kölcsönözték – ő pedig Giambattista Basile történetét dolgozta át. Basile verzióját Nap, Hold, Taliának hívták és szintén szerepelt benne a rokka, az ujjszúrás és a mély álomba zuhanás – innentől azonban más fordulatot vesz a cselekmény. Egy nap egy király sétál el a kastély mellett, ahol Csipkerózsika (itt Talia) alszik, és egyik solyma berepül az ablakon. A király kopogtat, de senki nem válaszol, így bemászik madaráért. Ott találja Taliát és „…leszakítja a szerelem első gyümölcsét.” – na gondolhatjátok, hogy ez mire utal.
A király dolga végeztével otthagyja a nőt, és visszatér birodalmába, miközben a továbbra is alvó Taliának megszületnek az ikrei. Az egyik iker elkezdi édesanyja ujját szopni, eltávolítva ezzel az ujjába fúródott lenszálat, és felébresztve őt. Nem sokkal később pedig a király úgy dönt, hogy visszalátogat hozzájuk. Kettejük között el is kezd kialakulni valami, de a királynak vissza kell térnie birodalmába, ám ígéretet tesz a nőnek, hogy újra eljön hozzá. Napokkal később felesége (mert hogy az is van neki) meghallja, hogy álmában Taliáról beszél, és megzsarolja a király tanácsosát, hogy mondja el, mégis mi folyik a férje és egy ismeretlen nő között. Mikor megtudja az igazságot, a király nevében levelet ír Taliának, és megkéri, hogy küldje el ikreit a palotába. Amikor a gyerekek megérkeznek, a királynő parancsba adja a szakácsnak, hogy főzze meg őket, de annak megesik rajtuk a szíve, és helyettük titokban bárányt szolgál fel a vacsoránál. A nő azonban nem nyugszik, meghívja Taliát is a kastélyba azzal a szándékkal, hogy megégeti, ám a király végül rájön minden ármányra, és a feleségét veti máglyára. Majd megköszöni a szakácsnak és feleségének, hogy megmentették gyermekeit, elveszi nőül Taliát és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
A kis hableány nem ért boldog véget
Hans Christian Andersen A kis hableány című meséje sokkal hátborzongatóbb, mint a Disney-féle verzió (amiből ugye most készült el az élőszereplős változat), és nem ér véget azzal, hogy Ariel és Erik herceg boldogan élnek, míg meg nem halnak. Andersen sellői háromszáz évig élnek, de nincs halhatatlan lelkük, így életük végén egyszerűen tengerhabokká változnak. A kis hableánynak azt meséli nagymamája, hogy halhatatlan lelket nyer, ha egy ember beleszeret, de az emberek túlságosan csúnyának találják a sellők farkát ahhoz, hogy ez megtörténjen.
Ariel azonban hozzá akar menni a herceghez, ezért elmegy a Tengeri Boszorkányhoz, aki figyelmezteti őt, hogy a farkának lábakká változtatása olyan állandó fájdalmat okoz majd neki, mintha késeken járna. Arra is figyelmezteti, hogy ha a herceg elvesz feleségül valaki mást, ő azonnal meghal, és tengeri habbá változik. A boszorkány tehát eredetileg nem szabotálja a kis hableányt, de a herceg mégis feleségül megy valaki máshoz. A kis hableánynak ekkor lehetősége adódik, hogy leszúrja őt, és leélje hátralévő napjait, de ehelyett a tengerbe dobja a kést és utána veti magát. Azonban ahelyett, hogy hullámmá változna, a „Levegő Lányai” között találja magát – ők azok a jó, éneklő szellemek, akik 300 év jócselekedetei után halhatatlan lélekre tesznek szert.
Véres jelenetek Hamupipőke háza táján
Hamupipőke történetét rengeteg mondakörben megtaláljuk különböző neveken, legelőször a görögök írták le i.e. 7 környékén Rhodopis, a rabszolgalány történetét, aki hozzámegy az egyiptomi királyhoz. Mesélték aztán ezt a sztorit a vietnámiak, a franciák, az olaszok is, a Disney-adaptáció végül ugyancsak a Grimm-testvérek által lejegyzett német verzióhoz állt a legközelebb, kihagyva a véresebb részeket. Abban Aschenputtel szintén szenved mostohaanyja és mostohanővérei gonoszságától, rongyokban kell járnia, de nincs tündérkeresztanyja, aki segítene neki, de van egy fehér madárka, aki finom ruhákat ad, hogy elmenjen a királyi ünnepségre, ahol találkozik hercegével. Innentől kezdve a történet hasonló: elmegy a bálba, találkozik a herceggel, és elveszíti a cipellőjét, amivel a férfi megtalálja őt (mert persze miért is emlékezne annak az arcára, akivel egész este táncolt és beleszeretett, nem?). Disneyék viszont jól kihagyták a sztoriból, amikor az egyik mostohatestvér levágja a nagylábujját, a másik pedig a sarkát, hogy beleférjenek az üvegcipőbe. Az sincs benne a rajzfilmben, hogy az esküvőn a gonosz mostohatestvérek szemét kiszúrták a galambok.
A Szépség és a Szörnyeteg nem csak vacsoráztak
Az eredeti történetet Gabrielle-Suzanne Barbot de Villeneuve írta és jelentette meg 1740-ben. Abban a tündérmesében Belle apja egy kereskedő, akinek tizenkét gyermeke van, és beleegyezik, hogy mindegyiküknek hazavisz egy-egy ajándékot, köztük egy rózsát Belle-nek. Akárcsak a filmben, véletlenül összefut a Szörnyeteggel, akit egy gonosz tündér megátkozott. A kereskedőt csak akkor engedi el, ha küld valakit maga helyett, ez lesz aztán Belle. A Disney-történethez hasonlóan ha meg akarja törni a varázslatot, Belle-nek bele kell szeretnie a Szörnyetegbe. De Villeneuve regényében ezt úgy próbálja kieszközölni, hogy megkéri Belle-t, hogy minden este feküdjön le vele. A Jeanne-Marie Leprince de Beaumont által írt 1753-as novellában a Szörnyeteg Belle-t rendszeres vacsorára kéri fel, ez a részlet végül minden idők egyik legjobb Disney-dalát hozta el nekünk.
Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT
Borítókép forrása: Northfoto
