Több türelem, alaposabb magyarázás és egy kis plusz biztatás – többek között ezt kínálja Mosolyzóna a jogsira vágyóknak, elsősorban nőknek. Pető Attilával, az autósiskola alapító-vezetőjével módszeréről és a két nem vezetési szokásairól beszélgettünk.
Coloré: Mióta foglalkozol vezetés oktatással?
Pető Attila: Már több, mint 30 éve működtetek autósiskolát különböző formákban. 15 éve pedig megnyitottam a női autósiskolát, a Mosolyzónát. Ide elsősorban hölgyek iratkoznak be, de nem csak nekik szól. Sokan egyébként ismerhetnek Kreszprofesszorként, most már negyedik éve működtetem a KRESZ TV YouTube-csatornát, ahová KRESZ-szel kapcsolatos oktatófilmeket töltök fel.
Hogy ismerted fel, hogy a nőknek másféle oktatásra van szükségük?
Egy brit tanulmányt olvastunk először, amiben arra jutottak, hogy a hölgyeknek átlagosan több órára van szükségük a jogosítvány megszerzéséhez, mint a férfiaknak. Elkezdtünk azon gondolkodni, hogy vajon ennek mi lehet az oka. Rájöttünk, hogy mint sok minden más is, a vezetésoktatás is a férfiakra lett kitalálva, de nők igényei ettől eltérőek. Vannak olyan egyediségeik, amikre, ha odafigyelünk, akkor hatékonyabb tudjuk őket tanítani. Tehát gyakorlatilag átgondoltuk, hogy hogyan lehetne másként tanítani. Leültünk az oktató kollégákkal, hívtunk pszichológust és kommunikációs szakembert, megbeszéltük, hogy min kellene változtatni.
Mit takar ez? Miben különbözik a nők oktatása?
80-20 százalék a módszer lényege. A 80 százalék az emberi tényező, elsősorban, hogy az oktatóink sokkal türelmesebbek, nyugodtabbak, figyelmesebbek a tanulóval. A hölgyeknek sokkal nagyobb igényük van erre, hogy figyeljenek rájuk, ne veszekedjenek velük, hogy legyen sikerélményük. Ezért kellett a pszichológus, hogy az oktatók megértsék, hogy nem szabad türelmetlenkedni. Én úgy tapasztalom, hogy az élet minden terület jobban igénylik az ilyen típusú hozzáállást.
A maradék 20 százalék szakmai dolog. Megnéztük, hogy milyen egyéb speciális igények merülhetnek fel a nők körében. Ilyen például az iránytévesztés, a jobb és a bal kéz keverése, amire van speciális módszerünk, jobban hangsúlyozzuk az irányt, esetleg összekötjük színekkel, van olyan autónk, ahol állatkák vannak a jobb- és baloldalon. Volt egy óvónő tanítványom, akit úgy kellett tanítani az irányokra, mint ahogy ő tette a gyerekekkel – úgy mondta, a kanalas és a villás kezünk. Ez persze így aranyosnak tűnik, de nagyon fontos, hogy a tanuló jól megtanulja az irányokat, mert biztonságosabbá teszi a vezetést.
A másik probléma a tájékozódás, a nők közül sokan nehezebben helyezkednek az utcákban, a környezetükben, rosszabbul tájékozódnak a térképen. Ebben egyébként az oktatás sem nagyon segít, mert az oktató általában mondja az útvonalat. Mi szoktunk olyan órát tartani, hogy nem mondjuk az útvonalat, hanem arra kérjük a tanulót, hogy induljon el, próbáljon eltalálni az egyik helyről a másikra. Ha nem jó az irány, azt finoman igyekszünk jelezni, korrigálni.
Szokták mondani, hogy a nők nehezebben parkolnak, ami zömében abból adódik, hogy zavarja őket, hogy a többiek mit gondolhatnak arról, amit csinálnak. Ezért már az elejétől kezdve tudatosítjuk, hogy nem fontos mások véleménye, nem kell velük foglalkozni, nekünk van egy saját tanulói ritmusunk, mi ezzel közlekedünk, akinek nem tetszik, az kerüljön ki. Sok hiba adódik ebből a vizsgán is, hogy valaki azért megy gyorsan, mert a mögötte lévő gyorsan akar haladni. A parkolásnál is nagyon fontos, hogy a vezető ne foglalkozzon a mögötte haladókkal, nyugodtan várja meg, amíg a másik autó elmegy, utána kezdjen beállni.
A negyedik dolog pedig a döntés. Például, ha sárgára vált a lámpa, el kell dönteni, hogy a fékre lépünk vagy gázt adunk. Rengeteg ilyen feladatot találtunk ki, ilyen a kitérési gyakorlat, a parkolóhely-keresés, ahol határozottan döntenie kell a tanulónak.
Miben jobbak esetleg a nők, mint a férfiak, ha vezetésről van szó?
Sokkal fegyelmezettebben tanulnak. Ők, ha megtanulják a KRESZ-t, akkor meg is marad a fejükben. Összességében pedig sokkal biztonságosabban közlekednek, nem véletlen, hogy a nagyobb baleseteket általában a férfiak szokták okozni. Sok férfi úgy megy az autósiskolákba, hogy csak a jogosítvány legyen meg, legyek túl rajta, majd utána megtanulok igazán vezetni. Eközben a nők legtöbbször úgy jönnek, hogy nem érdekel, hogy hány óra, csak tényleg alapos tudást szerezzek, hogy el merjek indulni egyedül, vagy akár gyerekkel a hátam mögött. Közvélekedés, hogy a hölgyek lassabban mennek az úton – azért, mert a biztonságra törekednek. A női vezetők jobban tartják a sebességkorlátozásokat is.
Átlagosan mennyi idő alatt szerez jogsit egy nő?
Vegyünk egy 30 éves hölgyet, ő átlagosan 40-50 órával teszi le a jogsit, vagy inkább 50, a magyarországi statisztikák szerint. A nőknek szóló oktatáson ez 5-8 órával kevesebb tapasztalatunk szerint.
Azért nehéz ez az összehasonlítás, mert a mi módszerünkkel a tanulóink szeretnek vezetni, szívesen visszajárnak, hogy megtanuljanak olyan dolgokat, amik nem feltétlenül szükségesek a vizsgához. Ilyen például az emelkedős, dombosabb részeken történő vezetés, vagy ha nem volt lehetőség esős időben vezetni, akkor esetleg visszajönnek még egy olyan órára, amikor éppen esik az eső.
Akadt olyan tanulónk is, aki 80-100 órát is vezetett, mert ennyi alkalom után érezte magát eléggé magabiztosnak ahhoz, hogy egyedül ki merjen menni a forgalomba. Figyelünk arra is, hogy ne csak a vizsgaútvonalakat nézegessük, például elmegyünk vidékre, akár a tanuló lakásának a környékére.
Összességében jobb hangulatban telik az óra, így nem akar a tanuló minél hamarabb szabadulni, inkább biztosra megy. Akad olyan is, aki a vizsga után jár vissza ezekre a plusz lehetőségekre.
Sok nő megszerzi a jogosítványt, mégsem mer vezetni, miért?
Sokan jönnek hozzánk úgy, hogy megvan a jogsijuk, csak nem úgy megy nekik, ahogy kellene, szeretnének még órákat venni. Erre külön oktatónk van, aki csak velük foglalkozik.
Annak több oka is lehet, hogy sokan nem mernek vezetni. Vagy mert olyan oktatót kaptak, aki elvette a kedvüket. Oktatónként változhat a hozzáállás, amiről ugye már beszéltük, hogy fontos a nőknek, hogy ne veszekedjenek velük, hogy elmagyarázzák, akár többször is. A másik ok lehet, hogy nem volt lehetőségük rögtön vezetni, nem volt autó. Sokan nem tudják, de a vizsga után azonnal autóba kell ülni, mert ha fél évig nem vezet valaki, máris mindent elfelejt. Ebben az esetben vesz valaki 10-15 órát, és máris el mer menni vezetni.
A nők hajlamosabbak feladni tanulást?
Sajnos, tapasztaljuk ezt mi is, akadnak olyanok, akik feladják egy idő után. Az a baj, hogy a vezetés nem egy hamburger, amit megveszek egy fix összegért. Előre nem lehet megmondani, hogy az adott illetőnek éppen mennyi órára lesz szüksége. Sokan csak abból indulnak ki, hogy rengetegen vezetnek, biztosan könnyű a vezetés. Ez nem így van. A vezetés egy nagyon bonyolult agyi és mozgáskoordinációs folyamat, és akinek valamelyikkel gondjai vannak (mint az iránytévesztés), annak azért nehezebben megy.
Például, ha valaki munka után jön vezetni, már nehezen tud figyelni, ő is nehezebb fog tudni megtanulni vezetni. Sokan tanulás közben szembesülnek azzal, hogy nehezebb, mint gondolták. Közben meg otthon a férj vagy az édesapa: „miért nem megy ez neked? Bezzeg a barátnőd milyen hamar megtanulta”. Emiatt pedig könnyen elmehet a tanuló kedve, esetleg szégyelli, hogy több órára van szüksége, és inkább abbahagyja. Sokan ilyen okból jönnek át hozzánk más iskolákból: abban bíznak, hogy a mi módszerünkkel könnyebben le tudják tenni a jogsit.
Az oktatóitok külön képzést kapnak?
Igen, kapnak képzést. Le szoktunk ülni az oktatóinkkal havonta, kéthavonta, van, hogy magunk között, néha pszichológussal, megbeszéljük, hogy ki bukott meg, miért nem sikerült a vizsga, milyen problémákat vettünk észre. Például volt egy tanuló, aki állandóan elsírta magát – mit lehet ilyenkor tenni? Meg kell vigasztalni, el kell magyarázni neki, hogy nem gond, nem baj, ha hibázik, legközelebb jó lesz.
Az autóvezetés lényege a gyakorlás, csinálni, csinálni, csinálni. A szakemberek szerint legalább 20 ezer kilométert kell vezetni ahhoz, hogy már ne figyelj a váltóra, meg a kuplungra, hanem tényleg a közlekedésre tudj koncentrálni. Ez két-háromévnyi intenzív vezetés. Ez nem olyan, hogy ma elmondták, másnap már tudom is – gyakorolni kell.
Problémát jelenthet, ha az oktató férfi, vagy a neme nem fontos?
Változó, valakinek számít, valakinek nem. Tapasztaltuk, hogy a fiatal női oktatónkat azért szeretik, mert jó példának tartják, hiszen nemcsak vezet, hanem oktat is. Vannak olyanok, akik férfiaktól szívesebben fogadják el a tanácsokat. Egyébként férfi oktatóból több van az egész szakmában, nagyjából 10 százalék lehet nő.
Máshol elérhető ez a módszer?
Gyakorlatilag 15 évvel ezelőtt, amikor elindult, akkor egy pár iskola elkezdte alkalmazni, azóta viszont már Budapesten csak a Mosolyzóna maradt meg. Talán még Szombathelyen van egy hasonló iskola.
Hiszen ezzel kizárják a fiúkat, ha mi diákjainkat nézzük, akkor is csak elvétve akadnak férfiak. Előfordult, hogy beíratta egy apuka a fiát, majd két nap múlva visszajöttek, hogy a fia meglátta, hogy ez egy női iskola, inkább ki szeretne iratkozni, mert ez neki ciki. Pedig a fiúkra is ráfér a türelmes oktatás.
Akadtak olyan női tanulóink is, akik kikérték maguknak a megkülönböztetett bánásmódot. Németországban például vannak nőnek szóló nyelviskolák, direkt hölgyekre szabott kurzusok. Van egy létező eltérés a gondolkodásban, tanulásban, mi ezzel senkit se akarunk bántani, sőt, könnyíteni szeretnénk a helyzetükön. Azok, akik elkezdték máshol, és kudarcot éltek át, azok nagyon dicsérik, amit csinálunk, a női módszert.
