A mindennapok során talán bele sem gondolunk, hogy mi magunk vagyunk azok, akik a legnagyobb stresszt okozzuk saját magunknak.
A mindennapi élet során számtalan olyan helyzettel találkozunk nap, mint nap, amely stresszt okoz számunkra, sokszor már szinte észre sem vesszük. Így épp elég jut belőle mindenkinek. Azonban előfordulhat az is, hogy anélkül, hogy tudatában lennénk, mi magunknak gyártjuk a szorongást. A mindennapos őrlődés és feszültség viszont különböző egészségügyi problémákhoz vezethet, így mindenképpen tegyünk arról, hogy legalább mi ne okozzunk magunknak extra idegeskedést és feszültséget. De erre csak nekünk van ráhatásunk.
Mivel stresszeljük magunkat?
A stressz a szervezetnek egy adott helyzetre, ingerre adott válasza. Ez sokszor épp a munka vagy bizonyos életesemények, amelyek egy egészséges szintig általában pozitívan hatnak az emberre és felpörgetnek, de egy határon túl, tartósan fennállva könnyen okozhatnak nehézségeket. Adódhatnak azonban olyan helyzetek is, amikor észrevétlenül valójában mi generáljuk a stresszt magunknak:
- Ha maximalisták vagyunk, előfordulhat, hogy bár bőven teljesítjük, amit elvárnak tőlünk, mégsem vagyunk elégedettek önmagunkkal. Ilyen esetben általában nem a környezetünk szeretné, hogy többek és jobbak legyünk, hanem mi magunk hisszük, hogy nem elég tökéletes az, amit letettünk az asztalra. Ez a folyamatos elégedetlenség rossz gondolatokat szül, és fokozza a feszültség érzését. Hajlamosak lehetünk túlgondolni egy-egy helyzetet, és utólag megváltoztatni a véleményünket egy adott szituációról, ami álmatlan éjszakákat okozhat.
- Az állandó rohanás és a túl sok feladat vállalása megnehezítheti a mindennapokat, hiszen a napi feladatok közti szünetekben is azon jár az agyunk, hogyan oszthatnánk be az időnket úgy, hogy magunkra is maradjon. Sokszor azonban ez lehetetlen küldetésnek bizonyul. Ha folyamatosan háttérbe szorítjuk önmagunkat, és nem jut időnk regenerálódni, feltöltődni, akkor ez előbb-utóbb komoly feszültséget teremt bennünk. Ilyen esetben érdemes segítséget kérni és biztosítani magunknak hetente legalább egy-két óra énidőt, amikor azt csináljuk, ami a szívünk vágya: egy-egy ágyban fekvős délelőtt vagy sorozatmaraton is helyre billentheti a lelkünket. De a legfontosabb, hogy ismerjük meg a saját határainkat, tanuljunk meg és merjünk nemet mondani!
- Előfordulhat az is, hogy mi magunk alakítjuk úgy az életünket, hogy túl sokat vállalunk: dolgozunk, edzésre visszük a gyereket, főzünk, sportolunk. A sok teendő mellett elhanyagolhatunk dolgokat, így például a társunkat vagy éppen a takarítást, ami önmarcangolásban nyilvánulhat meg: nem vagyunk elég jók, mert nem tiszta a ház, és a párunkra sincs időnk. Ahelyett, hogy hibáztatnánk magunkat, gondoljuk meg, mi az, ami igazán fontos, és engedjük el azokat a teendőket, amiket mi terheltünk saját magunkra. Felejtsük el, hogy mi illik: az legyen az elsőrangú, ami számunkra valóban fontos! A párunk, a családunk, a háziállatunk. A takarítás, a függönymosás és egyéb teendők ráérnek.
- Könnyen előfordulhat, hogy túlságosan érzékenyek vagyunk, és ez vált ki belőlünk rossz érzéseket. Érdemes megkérdezni a barátainkat és a családtagokat, hogy mit gondolnak egy-egy adott helyzetről, és megkérni őket, hogy őszintén mondják meg, hogy a helyünkben hogyan viselkedtek volna egy bizonyos szituációban.
Ha mi magunk okozzunk saját magunk számára a stresszt, legalább olyan nehéz szabadulni tőle, mintha más okozná. Mindennek ellenére érdemes megvizsgálni az életünket, és változtatni, mert hosszabb távon az egészségünk látja kárát annak, ha idegeskedünk. Tegyük fel magunknak a kérdést: mitől érezzük magunkat feszültnek? Ha megvan a válasz, pontosan tudni fogjuk, hogy életünk mely területén van szükségünk a változtatásra.
Nyitókép forrása: Getty Images