Svájc: nem mind arany, ami fénylik (2. rész)

Svájc rendre a legjobb helyeken teljesít a különféle globális felmérésekben, mindig az élmezőnyben végez, ha életszínvonalról vagy vagyonról van szó, s évről évre a top 3-ban található a legboldogabb országok sorában is. De vajon mennyire boldogok itt például a nők, akik egyes kantonokban csak a 90-es években kaptak szavazati jogot?

A legtöbb ember fejében Svájc egyenlő a fejlett Nyugattal, azt viszont kevesen tudják, hogy az alpesi ország volt az utolsó a nyugati demokráciák közül, amely szavazati jogot adott a nőknek.

Kép forrása: Shutterstock / PuzzlePix

Míg Új-Zélandon már 1893-ban szavazhattak a hölgyek, Németországban pedig 1918-ban kapták meg ezt a jogot, addig a svájci nőknek 1971-ig kellett várniuk arra, hogy a férfiak 65 százalékos többséggel megszavazzák nekik ezt a lehetőséget. Ám még ezt követően sem mindenhol szavazhattak a gyengébbik nem képviselői: az utolsó, konzervatív svájci kantont, Appenzell Innerrhodent csak húsz évvel később, a szövetségi bíróság 1991-es határozata tudta rákényszeríteni, hogy politikai egyenjogúságot biztosítson a hölgyeknek.

Gyerek vagy karrier?

A fentiek alapján sejthető, hogy a hölgyek itt nincsenek különösebben elkényeztetve. A svájci társadalom alapvetően arra van berendezkedve, hogy a nő vagy karriert épít, vagy gyereket nevel, a kettőnek együtt nem nagyon van hagyománya. Egészen 2004-ig fizetett szülési szabadság sem járt az anyáknak, jelenleg is mindössze 98 napot, azaz 14 hetet maradhatnak otthon a kisbabájukkal.

Nők tüntetnek az egyenjogúságért 2019. június 14-én Zürichben
Kép forrása: Shutterstock / PuzzlePix

Nincsenek állami bölcsődék és óvodák, a magán „gyerekmegőrzők” havonta körülbelül kétezer frankba kerülnek. A kicsik ötévesen kezdik az iskolát, s évtizedek óta minden délben fél 12-kor hazamennek ebédelni, majd fél 2-től 3-ig (azaz másfél órára!), újra visszatérnek a suliba. Így, ha az anya (vissza) is menne dolgozni, továbbra sincs rá reális lehetősége. De még az otthoni munkát vagy home office-t sem egyszerű ezzel a napirenddel megoldania, hiszen amellett, hogy egész nap kísérgetheti a csemetéjét az iskolába és vissza, naponta legalább kétszer főzhet is, mert holtbiztos, hogy a gyerek(ek) délben és délután is farkaséhesen tér(nek) haza.

Az anyák hátrányos helyzete a statisztikákból is kiolvasható, ezek szerint a 7-14 éves korú gyerekeket nevelő anyukáknak csupán 15 százaléka dolgozik teljes munkaidőben, de még azoknak is alig ötöde rendelkezik teljes állással, akiknek már 15-24 évesek, tehát jóformán felnőttek a gyerekei.

Ennek oka, hogy hosszas kimaradás után a nőknek gyengék az esélyeik a munkaerőpiacon. Ha pedig mégis sikerül dolgozniuk, a Swissinfo adatai szerint átlagosan 15 százalékkal kevesebb pénzt vihetnek haza, mint férfi kollégáik ugyanabban a pozícióban.

Kép forrása: Shutterstock / PuzzlePix

Földi paradicsom?

Svájc rendre a legjobb helyeken teljesít a különféle globális felmérésekben. Mindig az élmezőnyben végez, ha életszínvonalról, vagyonról, várható élettartamról, az egészségügyi ellátás vagy az oktatás minőségéről van szó, de évről évre a top háromban található a legboldogabb országok sorában is. De vajon tényleg ez lenne az ígéret földje?

Köztudott, hogy Svájcban nem kell feltétlenül agysebésznek vagy atomfizikusnak lennie valakinek ahhoz, hogy magas fizetést vigyen haza a munkájáért, de tény, hogy az orvosok, a jogászok és bankárok keresnek legtöbbet. Érdekes, hogy Svájcban teljesen másképp vannak „beárazva” a különböző szakmák, mint nálunk.  

Kifejezetten jól keresnek például a tanárok (átlagosan bruttó 7300 CHF), nekik havonta többet utalnak a bankszámlájukra, mint mondjuk egy kezdő pilótának (kb. 6300 CHF). A SalaryExpert adatai alapján a futballisták keresete a svájci 5000-5500 frankos átlagfizetés körül alakul – ez kevesebb, mint egy újságíró vagy szociális munkás bére.

Kép forrása: Shutterstock / PuzzlePix

Svájcban körülbelül ugyanannyi milliomos él, mint szegény (7-7%), s teljesen jogos a kérdés, hogy egy ilyen gazdag országban mit is takar a szegénység? A Swissinfo.ch meghatározása szerint az egyedülállók közül azok élnek a szegénységi küszöb alatt, akiknek a havi keresete nem éri el a 2280 svájci frankot (kb. 744 ezer forint), egy kétgyerekes család esetében pedig 3980 franknál (1,3 millió forint) húzzák meg a vonalat. Nem csoda, ha magyarként egyáltalán nem tartjuk drámainak a helyzetet, (sőt, inkább hangosan felnevetünk az összeg láttán, esetleg felháborodunk rajta), azonban a svájci árak mellett valóban nem rózsás a helyzete annak, akinek ennyiből kell megélnie.

A svájci árakról és a lakosság összetételéről sorozatunk következő részében lesz szó.

A Svájcról szóló sorozat első része itt olvasható.

Borítókép forrása: Shutterstock / PuzzlePix

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

Egy író azt állítja, Vilmos hercegnek volt pár internetes kapcsolata celebekkel