A kleptománia tünetei jóval összetettebbek annál, mint hogy valaki rendszeresen lop. Derítsd ki mik azok!
Eltesz egy apró tárgyat egy üzletben, miközben gond nélkül ki tudná fizetni. Pedig lehet, hogy nincs is rá szüksége, sőt előfordulhat, hogy később soha nem használja. A lopás előtt azonban egyre erősebb belső feszültséget érez, majd amikor megszerzi a tárgyat, hirtelen megkönnyebbül. Utána viszont megérkezhet a szégyen és a bűntudat. A kleptománia jóval összetettebb annál, mint amikor valaki egyszerűen azért lop, mert szeretne valamit megszerezni. A kleptománia mentális zavar, amelynek központi eleme a lopásra irányuló, nehezen kontrollálható késztetés. Az érintett gyakran olyan dolgokat vesz el, amelyekre nincs szüksége, amelyeket megengedhetne magának, és amelyek akár jelentéktelen értékűek is lehetnek.
A lopás előtt nő a feszültség, utána jön a megkönnyebbülés
A kleptománia egyik legjellegzetesebb vonása az érzelmi folyamat. A lopást megelőzően az érintett egyre erősebb késztetést és belső feszültséget tapasztalhat.
Ennek nehéz ellenállnia, majd amikor megtörténik a lopás, átmeneti megkönnyebbülést, kielégülést vagy akár örömöt érezhet. Ez azonban rendszerint nem tart sokáig.
A történtek után gyakran szégyen, bűntudat és megbánás jelentkezik. Az illető tisztában lehet azzal, hogy amit tett, helytelen és törvényellenes, mégis újra megjelenhet benne a késztetés. Éppen ez különbözteti meg a kleptomániát a hétköznapi értelemben vett lopástól.
Nem azért lop, mert nincs pénze
Kleptománia esetén általában nem az eltulajdonított tárgy a lényeg. A hagyományos bolti lopás hátterében állhat anyagi haszonszerzés vagy egy konkrét termék megszerzésének vágya. Kleptomániánál viszont maga a cselekedet és az általa kiváltott feszültségcsökkenés kerül a középpontba. Az érintett akár olyan tárgyat is ellophat, amelyet könnyedén meg tudna vásárolni. Előfordul, hogy később elrejti a megszerzett dolgokat, és soha többé nem néz rájuk. Mások elajándékozzák őket, vagy akár megpróbálják visszajuttatni oda, ahonnan elvették. A lopás jellemzően nem gondosan kidolgozott terv eredménye. A késztetés spontán módon, például egy üzletben sétálva jelenhet meg.
A kleptománia nem egyszerűen rossz szokás
A kleptomániát az impulzuskontrollal összefüggő pszichiátriai problémák közé sorolják. A diagnózis felállításakor fontos megállapítani, hogy a lopást nem magyarázza-e jobban más pszichiátriai állapot vagy más motiváció. A kleptománia ráadásul más mentális problémákkal együtt is előfordulhat. A kutatások kapcsolatot találtak többek között hangulatzavarokkal, szorongásos problémákkal, kényszeres tünetekkel, evészavarokkal és szerhasználati problémákkal. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden kleptomániával élő embernél jelen vannak ezek az állapotok.
Mi okozza a kleptomániát?
Erre egyelőre nincs egyetlen, biztos válasz. Feltételezések szerint biológiai, pszichológiai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszhatnak a kialakulásában. Az egyik magyarázat szerint a viselkedést maga a megkönnyebbülés erősítheti meg. Ha valaki erős feszültséget érez, majd a lopás után ez jelentősen csökken, az agy megtanulhatja összekapcsolni a cselekedetet a feszültség megszűnésével. Idővel így egyfajta ismétlődő kör alakulhat ki: feszültség, késztetés, lopás, megkönnyebbülés, majd szégyen és bűntudat. Biológiai magyarázatok is léteznek. A kutatók többek között az agy jutalmazási és impulzuskontrollért felelős rendszereinek, illetve bizonyos ingerületátvivő anyagok – például a szerotonin, a dopamin és az endogén opioidok – lehetséges szerepét vizsgálják. A pontos mechanizmus azonban továbbra sem teljesen tisztázott.
Ritkább lehet, mint gondolnánk
A kleptomániát viszonylag ritka állapotnak tartják, a valódi gyakoriságát azonban nehéz meghatározni. Ennek egyik oka éppen a betegség természete. A lopás illegális, az érintettek pedig gyakran erős szégyent és bűntudatot éreznek, ezért sokan nem fordulnak segítségért. Előfordul, hogy valaki csak akkor kerül szakemberhez, amikor már jogi következménye lett a viselkedésének, vagy egy másik pszichés probléma miatt kér segítséget.
Hogyan állapítják meg?
A diagnózist orvos vagy mentális egészséggel foglalkozó szakember – például pszichiáter vagy pszichológus – állíthatja fel megfelelő kivizsgálás után. Nem elég annyit tudni, hogy valaki többször lopott. A szakember azt is vizsgálja, milyen motiváció áll a cselekedetek mögött, milyen érzések előzik meg és követik a lopást, illetve más mentális állapot magyarázhatja-e jobban a viselkedést. Ez különösen fontos, mert nem minden ismétlődő lopás jelent kleptomániát.
Lehet kezelni?
Igen. A kezelés egyik fontos eszköze a pszichoterápia, ezen belül gyakran a kognitív viselkedésterápia. Ennek során az érintett megtanulhatja felismerni a lopást megelőző késztetéseket és az azokat kiváltó helyzeteket. A cél többek között olyan új megküzdési stratégiák kialakítása, amelyekkel a belső feszültséget lopás nélkül is kezelni tudja. Bizonyos esetekben gyógyszeres kezelés is szóba kerülhet, különösen akkor, ha más pszichiátriai probléma is jelen van. Antidepresszánsokat és más gyógyszereket is vizsgáltak kleptománia kezelésében, de nincs mindenkinél működő, egyszerű gyógyszeres megoldás, ezért a terápiát egyénileg kell meghatározni.
Sokkal komolyabb következményei lehetnek, mint elsőre gondolnánk
A kleptománia nem mentesíti automatikusan az érintettet a lopás jogi következményei alól. Letartóztatás, büntetőeljárás és más súlyos következmények is kialakulhatnak, miközben a betegség a kapcsolatokat, a munkát és az önértékelést is tönkreteheti. Éppen ezért fontos minél hamarabb segítséget kérni. A kleptománia nem egyszerűen arról szól, hogy valaki „szeret lopni”. Egy nehezen kontrollálható késztetésekkel járó mentális problémáról van szó, amely megfelelő szakmai segítséggel kezelhető.
Forrás: verywellmind / Képek: Getty