A Szelfimentes világnap arra figyelmeztet: ahelyett, hogy arra koncentrálnánk, hogyan tüntessük fel magunkat még jobb színben a közösségi oldalakon, törődjünk inkább a lelkünkkel, a világ apró szépségeivel, embertársainkkal. De hol tart ma egyáltalán a szelfikultusz?
Az emberek többségét beszippantotta a szelfikészítés világa, hiszen az okostelefonok elterjedése lehetőséget teremtett arra, hogy tökéletes fotókat készíthessünk magunkról. Aztán jöttek a különböző filterek, és a jelenség szinte addiktívvá vált, kis túlzással mindenhonnan önmagukat fotózó emberek lógtak, akik tündöklésre vágytak. Na, és persze arra, hogy az elkészült képeket azonnal posztolják a közösségi média szinte minden csatornájára, és a beérkező lájkokkal együtt önbecsülésük növekedését várták. A jelenség azonban sokaknál betette a kaput, a tiltakozó mozgalmak vége pedig az lett, hogy március 16-át Szelfimentes világnappá nyilvánították. A világnap üzenete egyszerű és világos: legalább egy napra szakadjunk ki az online térből, és foglalkozzunk inkább a körülöttünk lévő világgal.
Mit is jelent pontosan a szelfi?
Szó szerint lefordítva a szelfi digitális fényképezőgéppel vagy okostelefonnal készített önfotót jelent – tükörként használva az objektívet. Manapság szinte mindenki lőtt már magáról ilyet, a világsztárok és influenszerek pedig természetesen élen járnak a szelfikészítésben. Néhány éve, a szelfibotok megjelenése mérföldkövet hozott a szelfikultusz életébe, hiszen a botok lehetővé tették, hogy ne csupán kartávolságnyira lehessen befogni a kívánt fotót, hanem akár sokkal messzebbre. Az eszköz, vagyis egy kihúzható bot, aminek a végére erősítik a telefont, szélsebesen elterjedt, csakhogy több múzeum és látogatóközpont megtiltotta annak használatát, hiszen rengeteg kárt okozhat, ha nem vagyunk elég figyelmesek.
Ki készítette az első szelfit?
Kevesen tudják, hogy az első szelfi elkészítése szinte egyidős a fotózás születésével, azt ugyanis pár hónappal az első fényképező bemutatása után, 1839 őszén készítették. Egészen konkrétan egy Robert Cornelius nevű fiatalember lőtt magáról képet családi lámpaüzletük mögött, hogy kipróbálja fényképezőjét. Mivel a dagerrotípia elkészítése akkor még hosszú percekig tartott, a férfinak bőven volt ideje arra, hogy miután felállította a fényképezőt, levegye róla a lencsét, elvégezze a szükséges beállításokat, és az eszköz elé fusson, mielőtt az elkészítette volna a képet. Cornelius – akinek annyira megtetszett a dolog, hogy ezt követően néhány évig portrékészítéssel is foglalkozott – a következőket írta a szelfi hátuljára: „A valaha készült legelső fénykép”.
A szelfi virágkora
Ezt követően hosszú évszázadok teltek el, mire a szelfikészítés valódi teret nyert, majd világméretű őrületté nőtte ki magát. A szelfikultusz kezdetét 2002-re teszik a kutatók, amikor is az angol „selfie” szó először felbukkant az interneten. Az elnevezés egy huszonéves férfihoz kötődik, aki barátjának szerette volna megmutatni, milyen nyomokat hagyott arcán az előző esti buli. A magáról készített fotót elküldte haverjának, sűrű magyarázkodások közepette a gyenge képminőségért: mert ahogy fogalmazott, ez csupán egy „selfie” (self-taken photography – magyarul: önmaga által készített fotó).
Alig egy évtizeddel később pedig már mindenki tudta, mi az a szelfi és hogyan kell készíteni. A jelenség elterjedésében természetesen fontos szerepe volt a Facebook 2009-es tőzsdére kerülésének, illetve az előlapi kamerával felszerelt okostelefonok elterjedésének. A szelfik valódi térnyerése ugyanakkor a telefonra letölthető fotós és szépség appoknak, így az Instagramnak is köszönhető, ami 2011-ben több hashtaget és filtert épített be az applikációba. Ma már a „selfie” hashtagre szűrve több, mint 465 millió találat érkezik, maga a „selfie” szó pedig 2013-ra annyira elterjedté vált, hogy az Oxford English Dictionary online változatába is belevették, sőt az év szavának választották. Ha pedig a sztárvilágot nézzük, akkor a szelfizés koronázatlan királynője egyértelműen Kim Kardashian, aki bár ma már jóval kevesebb szelfit posztol magáról, pár évvel ezelőtt egy napot sem hagyott ki szelfizés nélkül, ahogy a tükörszelfi elterjedése is az ő nevéhez fűződik. Rajta kívül más ismert személyek, így például Ferenc pápa is felismerte a szelfi nyújtotta lehetőségeket, az egyház népszerűsítése érdekében ezért gyakran szelfizett fiatalokkal. (A világjárvány miatt használunk múlt időt, hiszen az oly sok más mellett a szelfikultuszt is egyértelműen befolyásolta.)
Tragédiába torkollt szelfikészítésektől a Szelfimentes világnapig
Minden előnye ellenére a szelfizés nem egy veszélytelen műfaj, sőt nem egyszer halálos balesetet is okozott már, amikor turisták extrémebb körülmények között próbálták megörökíteni magukat utazásuk során. Részben ezek a tragédiák váltották ki az emberek nemtetszését, és ezért születhetett meg a Szelfimentes világnap, ami arra figyelmeztet, hogy ahelyett, hogy arra koncentrálnánk, hogyan tüntessük fel magunkat még jobb színben a közösségi oldalakon, törődjünk inkább a lelkünkkel, a világ apró szépségeivel, embertársainkkal.
A hiúság lenyomatából a társadalmi üzenetek eszköze?
A pandémia a szelfi történetét is átírta, és a rengeteg haláleset elvette az emberek kedvét a magamutogatástól. Illetve nemcsak elvette, de elkezdtek rossz szemmel nézni azokra a sztárokra is (például Jennfier Lopezre vagy Madonnára), akik ebben a nehéz időben kényelmes életükről posztolgatnak. A világban tehát érezhető volt a hangulatváltozás. Illetve azt se felejtsük el, hogy manapság az olyan platformokon, mint az Insta, a TikTok és társai, előtérbe kerültek a különböző politikai és társadalmi mozgalmak. Gondolhatunk itt a jelenleg zajló háborús helyzetre a szomszédunkban, de akár korábbi ügyekre is, mint amikor tavaly májusban a rendőrök megölték George Floydot, elindítva a hosszú hónapokon át tartó Black Lives Matter-megmozdulásokat, az Instagram az antirasszizmus deklarálásának színtere lett. A #blacklivesmatter hashtagnek jelenleg egyébként több, mint 27 millió követője van, és napi átlagban több, mint 56 ezerszer használják.
Pandora Sykes, aki hitelesen ír a közösségi médiáról a How Do We Know We’re Doing it Right? (Honnan tudjuk, hogy jól csináljuk?) című könyvében, a divatiparban eltöltött évei során jóval több fotót posztolt magáról, mint manapság, ennek ellenére kiáll a szelfik védelmében. „Nárcizmusként definiáljuk, vagy az önismeret, az önaktualizálás és az önkifejezés kereséseként?” – hangzik el a kérdés könyvében. „Mindig is azt akartuk kifejezni, hogy ‘ez vagyok én.’ Meglátásom szerint épp egy politikai és társadalmi mozgalmak előtérbe kerülésének vagyunk szemtanúi, ettől függetlenül továbbra is az én áll a középpontban – mivel a vizuális platformokon ez a leghatékonyabb módja a kommunikációnak” – folytatja eszmefuttatását. Példának Florence Given képzőművészt, a Women Don’t Owe You Pretty (A nők nem tartoznak csinosak lenni) című bestseller szerzőjét említi: „ő kimondottan menő képeket tesz fel saját magáról, és az aktivizmusát nagyrészt a saját imidzsén keresztül fejezi ki.” Given a modern generációt képviseli, és ezt reprezentálja alkotásain, közösségi médiában kitett posztjain is. Gyakran készít például az arcot és a testet ábrázoló képeket a dac jelképeként. A róla készült fotókon pedig sokszor széttárt lábakkal, hatalmat sugalló pózban ül, ami a „manspreadinget”, a férfiak hasonló pózát kérdőjelezi meg. Fotói erőteljesen önkifejezőek, mégis olyan erőt sugároznak, amelyben talán mindannyian osztozhatunk.
Az önimádat nem vész el, csak átalakul
Az influenszerk új nemzedéke tehát kétségkívül megváltoztatta Instagram-feedünk külsejét – a valódi kérdés mégis az, hogy milyen mélyreható változást jelent mindez a kultúránkban? Tényleg megtörténhet, hogy az emberek felhagynak az önimádattal? A jelenség szakértői nem így látják. „Valóban úgy tűnik, a szelfi egyre inkább háttérbe kerül, de kizárólag azért, mert a kultúra túllépett rajta, és az emberek új módokat társadalmi státuszuk kinyilatkoztatására” – állítja Will Storr, a Selfie és a The Status Game című könyv szerzője. „Manapság már nem az arcunk hirdeti az elit csoportokhoz való tartozást, hanem a meggyőződéseink. Személy szerint azt gondolom, hogy a közösségi médiában az emberek épp olyan nárcisztikusak, mint a Kardashianok fénykorában. Az önimádat ugyanúgy jelen van, csak épp más formában nyilvánul meg.”
Dr. Campbell hasonló véleményen van, noha szerinte 2020-ban minden olyan gyorsan történt, hogy egyelőre túl korai a diagnózis. „Fogalmam sincs, hogy az új aktivizmusból mennyi a nárcizmus és a figyelemfelkeltés” – magyarázza. Még ha valóban fontos is számunkra egy társadalmi mozgalom, ettől még ugyanúgy reméljük, hogy ezer lájkot hozzon, és hogy mások elismerjék haladó nézeteinket. „A kutatási eredmények alapján a nárcisztikus emberek politikailag aktívabbak: ki akarják nyilvánítani a véleményüket, meg akarnak változtatni másokat. Tehát ami társadalmi igazságosságnak tűnik, az egyben az egót is kiszolgálhatja.”
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
