Bár a testi sérüléseket (például ha elvágjuk az ujjunkat), könnyen kezeljük, a lelki elsősegélyhez nem kapunk kapaszkodót. Ebben segít a szakértő.
Manapság minden okunk megvan a szomorúságra. Ennek az egyik legfőbb oka a reményvesztettség. Ez a reménytelenségérzet teljesen racionális, és ahogy a szakértők fogalmaznak, bizonyítékokon alapul. Elveszítettük a reményt, mert úgy tűnik, hogy az életben minden egyes dolog elsötétült, és emiatt nagyon nehéz lelki elsősegélyt nyújtani magunknak. Nehéz reményt fűzni a bolygóhoz. Nehéz reménykedni abban, hogy a koronavírus-járvány valaha is elmúlik. Nehéz reménykedni a demokráciában, abban, hogy a jelenleg fennálló hatalmas egyenlőtlenségeket és igazságtalanságokat valaha is orvosolni fogják. Röviden nehéz hinni az emberiségben.
Következtetésképp szomorúak vagyunk. Mindeközben haladnunk kell tovább az úton, hiszen mégiscsak okkal születtünk erre a Földre. És bár elfuseráltan hangzik „tippeket” adni arra, hogyan nyújtsunk lelki segélyt magunknak, hogyan végezzük el továbbra is a munkánkat, ha egyszer úgy érezzük, nyomban bekebelez a szomorúság, ám valahol el kell kezdenünk. Ebben segít Eric R. Maisel pszichoterapeuta.
6 módszer, amivel lelki elsősegélyt nyújthatunk magunknak
Tudatosítsuk magunkban, hogy a dolgok végérvényesen megváltoztak
A szomorúsággal és a kilátástalansággal együtt jár a lelki és fizikai fáradtság is. Ez azt jelenti, hogy többet, esetleg nyugtalanul alszunk, nem tudunk úgy teljesíteni, mint ahogy szoktunk, kimerülünk az egyszerű házimunkákban, vagy már attól elfáradunk, ha csak belegondolunk, hogy mi mindent kellene csinálnunk. Ez teljesen normális, hiszen a dolgok végérvényesen megváltoztak körülöttünk. A lényeg, hogy ezt tudatosítsuk magunkban.
Minden megváltozott, és közben semmi sem
Mindannyian meghatározott időt kaptunk ezen a bolygón, ami ha lejárt, meghalunk. Ezért két választásunk van: vagy a saját céljainkat követve, jó emberként élünk, vagy nem. Ezeket a döntéseket ráadásul naponta meghozzuk. Szóval a körülöttünk kialakult felfordulás ellenére bizonyos alapigazságok nem változtak, és soha nem is fognak. Nem számít, milyen irányba és mekkorát fordul még a világ, nekünk csak a következő lépésre kell koncentrálnunk. Ezen erőfeszítéseink persze nem menthetik meg a világot, ahogy minket sem a haláltól, ellenben olyan életet biztosíthatnak számunkra, amely tartalmasabbá teszi földi létünket.
A tudomásulvétel nem egyenlő a fel- vagy a megadással
Képzeljük el, amint épp a sötétben állunk, és azt mondjuk: „Rendben, szomorú vagyok. Reménytelennek érzem magam. Szorongok. De azért maradt még néhány erőforrásom és némi szabadságom. Hadd nézzek az élet szemébe, beleértve a jelenleg végzett munkámat is, hogy lássam, hol és hogyan tehetek erőfeszítéseket. Az univerzumot nem érdekli, hogy megteszem-e ezt az erőfeszítést vagy sem, de engem igen. És képes is vagyok rá.”
Bizonyos dolgokra nincs ráhatásunk, ám az már rajtunk múlik, hogy hogyan reagálunk egy adott helyzetre. Ha például tudjuk, hogy egy nagy feladat áll előttünk, az energiatartalékaink azonban megcsappantak, érdemes részfeladatokra osztani az egészet, és csak annyit megcsinálni, amennyire éppen a kapacitásunkból telik. Az apró sikerekkel idővel felülkerekedhetünk a szomorúságon, ráadásul a kiégést is elkerülhetjük. Ez is egy módja a lelki elsősegélynek.
Legyünk szomorúak, de ne hibáztassuk magunkat
Szomorúnak lenni egy dolog. Az pedig már egy egészen más, ha emiatt úgy kezeljük magunkat, mintha bűncselekményt követtünk volna el. Pedig erről szó sincs, sőt gyengék sem vagyunk. Azért vagyunk szomorúak, mert minden okunk megvan rá, hogy azok legyünk. Engedjük meg magunknak ezt az érzést, már csak azért is, mert így jó eséllyel hamarabb elmúlik, míg az önostorozás csak tovább emészti az energiánkat.
Gondoljuk újra a munkánkat de közben dolgozzunk is
Amennyiben már az elmúlt időszak történései előtt sem szerettük a munkánkat, akkor most könnyen úgy érezhetjük, mintha extra terheket kaptunk volna a vállunkra. Nyilván, ideális esetben egyszerű lenne felmondani és inkább az álmainkat kergetni, csakhogy új célokat addig is találhatunk (sőt kell is, ha váltani szeretnénk), amíg még a mostani pozíciónkban dolgozunk. Ha pedig nem látjuk tisztán, hogy vajon a személyiségünknek megfelelő munkát végezzük-e, akkor ennek eldöntésében segíthet korábbi cikkünk.
Keress vigaszt és örömet az egyszerű dolgokban
Megnyugtató az álmodozás? Hát csináljuk. Igazi öröm számunkra retró slágereket hallgatni? Akkor hallgassunk régi dalokat. Újra megnéznénk azt a filmet, amit már legalább ötvenszer láttunk? Nosza, csak rajta! Az ilyen vészterhes időkben különösen fontos, hogy örömteli tevékenységeket végezzünk (talán ez az egyik legjobb lelki elsősegély), amik bár nem oldják meg a gondokat, de legalább mosolyt csalnak az arcunkra. És ez most mindennél többet ér.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
