A BBC 2016-ban a 100 leginspirálóbb női közé választotta a nepáli Lhakpa Sherpát, aki idén tizedik alkalommal hódította meg a Mount Everestet. A mászónő eredményei rámutatnak: hiába indul valaki élhetetlen körülmények közül, hittel és akarattal fel tudja küzdeni magát a legmagasabb csúcsokra. Még akkor is, ha nő.
Immár tizedik alkalommal mászta meg sikeresen a Mount Everestet a 48 éves Lhakpa Sherpa, aki ezzel egyedülálló sikert könyvelhet el: ő az első nő, akinek sikerült ez a bravúr. (A férfiak körében egyébként a szintén nepáli Kami Rita Sherpa tartja a rekordot: ő összesen 26 alkalommal mászta meg a hegyet.) Lhakpa idén április 11-én indult el jubileumi expedíciójára, majd csaknem kereken egy hónap múlva érkezett a hír: újra sikerült meghódítania azt a hegyet, amelynek szomszédságában töltötte keserédes gyermekkorát.
Sanyarú kezdetek
A mászó egy négyezer méter magasságban lévő faluban látta meg a napvilágot Makalu régióban, Kelet-Nepálban. „Egy barlangban születtem. Azt sem tudom, pontosan mikor. Az útlevelem szerint 48 éves vagyok.”
Lhakpa a sherpa népcsoport tagjaként cseperedett az Everest lábánál. „Az Everest mellett nőttem fel, konkrétan ráláttam az ablakomból. Mióta az eszemet tudom, azóta inspirált és izgatott a gondolat, hogy egyszer megmászom” – nyilatkozta Lhakpa a BBC vele készült interjújában.
Már kisgyermekként szembesült a patriarchális berendezkedésű közösség kirekesztő alapelveivel:
„Emlékeszem, néha órákat gyalogoltam a fiú testvéreimmel a hátamon az iskolába, ahol engem már a kapuban visszafordítottak. Akkoriban a lányoknak még nem szabadott iskolába járniuk.”
Állhatatosságának köszönhetően azonban nem hatotta meg a környezete visszahúzó ereje, még édesanyja intelmeit is csak kinevette, amikor az asszony a hegymászás hallatán figyelmeztette: az Everest a férfiaknak való, s ha megpróbálkozik a mászással, elcsúnyul, s úgy már senkinek nem fog kelleni. A sherpa nők számára pedig ez a halálos ítélettel egyenlő.
Kitörni a béklyókból
1953 óta zajlik az Everest meghódítása, s azóta a számos sikertörténet mellett mégannyi halálhírt is hallani a magaslatokról: több mint 300 ember lelte halálát a hegyen. „Mindig imával kezdem a mászást, hiszen a biztonság a legfontosabb” – mondja Lhakpa, aki 2000-ben indult el az első expedíciójára. 2003-ra ő lett a világon az első nő, aki háromszor tette meg ezt az utat, a hihetetlen rekordot pedig továbbiak követték, hiszen ebben az évben húga és bátyja is csatlakoztak hozzá, ezzel ők lettek a világon az első hármas testvérpár, akik megmászták a több mint nyolcezer méteres hegyet. Teljesítményük a Guiness Rekordok Könyvébe is bekerült.
Úgy tűnik, ha valaki közel áll Lhakpához, hamar megfertőzi a hegymászás-őrülete: miután 2005-ben férjez ment egy George Dijmarescu nevezetű, román származású amerikai állampolgárhoz, férjével öt alkalommal mászták meg a hegyet az elkövetkezendő tíz évben. Lhakpa szerelme a hegy iránt viszont erősebbnek bizonyult, mint a papír, így 2015-ben párjával elváltak útjaik.
A sherpa élete viszont megváltozott a házasságkötés óta, hiszen azóta is Amerikában, Connecticutban él két lányával és fiával.
„Nem kerestem sokat, nem engedhettem meg magamnak az új ruhákat, vagy hogy elmenjek fodrászhoz. Arra fókuszáltam, hogy gondoskoni tudjak a gyerekeimről, és reméltem, hogy össze tudok spórolni annyit, hogy visszatérjek a hegyemhez.”
Lhakpa pénzügyi helyzete akkor stabilizálódott, amikor megtanult folyékonyan angolul: az így adott interjúk és beszédek végre felkeltették olyan befektetők figyelmét, akik szívesen dolgoznak együtt vele, s támogatják a célkitűzéseiben.„Büszke vagyok az édesanyámra. Annyi mindent elért, noha soha nem volt semmije” – nyilatkozta ugyanebben az interjúban a sherpa legfiatalabb gyermeke, Shiny.
Pokoli magaslatok
Lhakpa teherbírása mellett alázatos hozzáállása is figyelemre méltó: a mászó minden nyilatkozatában mély tisztelettel beszél a hegyről. „8000 méter felett már zombinak érzem magam. A magasság miatt már nehézkes az evés, minden fagyott. Rendkívül félelmetes, borzongató élmény.” Az újságírók gyakran faggatják arról, milyen érzés felérni a csúcsra, mennyit időzik ott, s milyen gondolatok járnak a fejében. Lhakpa erre mindig nevetve válaszol: mindössze 5-10 percre pihennek meg a magaslaton az elviselhetetlen szél és hideg miatt. Ez épp annyira elég, hogy elkészítsék az elmaradhatatlan képeket, hogy dokumentálják a célbaérést, kitűzzék a zászlót, s már fordulnak is vissza.
Kora ellenére Lhakpa nem gondolkozik még a visszavonuláson: meg akarja mászni a K2-t, a világ második legmagasabb hegyét, de az is tervben van, hogy legközelebb a fiával és két lányával vág majd neki az Everestnek.
„Kihívásokkal teli az életem. A hegymászás boldoggá és kiegyensúlyozottá tett. Az eredményeimmel szeretném megmutatni a fiatal lányoknak, hogy higgyenek magukban, s bárki bármit mond: soha ne adják fel! Én sem fogom.”
Borítókép forrása: Northfoto