Nem teljesen egyértelmű, de valószínűleg egy szerzetesrendről nevezték az egyik legkedveltebb kávéfajtát, a cappuccinót.
Én az a fajta vagyok, aki nem kávézik minden nap, tényleg csak akkor iszom, ha nagyon szükségem van rá, vagy ha megkívánom. Ha mégis úgy döntök, hogy jól jönne egy kis koffein, akkor viszont szinte mindig a cappuccino mellett döntök. Ma, november 8-án pedig a cappuccino világnapja van, így eljött az ideje, hogy utánanézzünk honnan is kapta ez az ital a nevét.
Olasz cappuccino
Olaszul szó szerint „kis sapkát” jelent az elnevezés, ami tökéletesen leírja a zamatos tejhabot a tetején, vagyis igazán cappuccinová teszi a cappuccinot. Állítólag vallási inspirációból származik a közkedvelt habos kávé neve: ikonikus barna csuklyás köpenyükkel és borotvált fejükkel a kapucinusok szerzetesei nagyon hasonlítanak a klasszikus ital tetején lévő krém és fehér hab gyűrűjére. A ferences katolikus rend leszármazottaiként ezek a szerzetesek 1520-ban felvették a kávészínű köpenyt vagy cappucciót – tették ezt a bencés kamalduli szerzetesek iránti hála jeleként, akik menedéket ajánlottak a kapucinusoknak, akik az egyház elől menekültek.
A „hagyományos” cappuccino mintáját, amikor szakszerűen úgy töltik ki, hogy a fehér színű kört tökéletesen körbeöleli a sötétebb kávé, az olaszok szerzetesfejnek is nevezik.
Mások szerint a 19. századi Bécsben népszerű, kávéval és tejjel készült kávéitalból, a Kapuzinerből származik. Nem tudni pontosan, annyi biztos, hogy mai modern cappuccino egy eszpresszó alapú ital gőzölt, habosított tejjel a tetején. A kávé, amit ma fogyasztunk csak a 20. században jelent meg, amikor az eszpresszógép-gyártók gőzpálcákkal kezdték el felszerelni a berendezéseiket, lehetővé téve a baristák számára, hogy a tömény kávé kiegészítéseként a tejet is felmelegítsék és strukturálják.
Morbid sztori
Aki esetleg kíváncsi az emlegetett olasz kapucinusok szerzeteseire, ellátogathat a római katakombákba. A Santa Maria della Concezione dei Cappuccini alatti barlangban több mint négyezer klerikus csontjai vannak kiállítva. A történet szerint Antonio Marcello Barberini kapucinus bíboros építette a templomot 1626-1631 között. Miután elkészült, elrendelte, hogy a rendnek ide kell költöznie. Magukkal hozták a meghalt testvéreiket is, akiket valamiért nem újra temettek, hanem a csontjaikkal díszítették a falakat. Az első csontok 1528-ból származnak, utoljára pedig 1870-ben temetkeztek ide.
Borítókép forrása: Shutterstock
Forrás: Serious Eats, Hetedhétország