A régészek és történészek által talált bizonyítékok alapján már hétezer évvel ezelőtt is léteztek szerek, noha azoknak nem sok közük volt a ma használatos sminkekhez, krémekhez és festékekhez. Viszont ha a 19. század végén, huszadik század elején kutakodunk, akkor könnyen találunk olyan szépségápolási márkákat, melyek ma is jelen vannak a piacon – de nemcsak rúzst, hanem arckrémet, parfümöt forgalmazó, napjainkig is stabil lábakon álló cégek ezek.
Elizabeth Arden
Az előzőekkel ellentétben ez a márka nem az alapítójáról kapta a nevét, legalábbis kezdetben nem. 1910-ben Florence Nightingale Graham (aki nem az ápolói hivatás forradalmasítója, de így legalább máris értjük névváltoztatásánk okát) Kanadából New Yorkba költözött, ahol éveken át tanult a bőrápolásról bátyja munkahelyén, egy gyógyszerlaborban. Nem sokkal később megnyitotta Red Door nevű szalonját a Fifth Avenue-n (ebből ma egész lánc létezik a tengerentúlon) és felvette az Elizabeth Arden “művésznevet”. Hite szerint a szépség nem a sminktől kell, hogy függjön, de utóbbi a természet és a tudomány “okos együttműködése” annak érdekében, hogy kihangsúlyozzák egy nő legvonzóbb adottságait. “Szépnek lenni minden nő születési joga” – szólt a mantrája, és ennek eleget téve termékei nem elfedték, hanem táplálni igyekezték a bőrt. Nemcsak a “teljes szépség” koncepcióját népszerűsítette, ami magában foglalta a bőrápolást, a táplálkozást és a mozgást is, hanem maga is ez alapján élt, miközben igyekezett tudományos megközelítést alkalmazni készítményeiben. Az Arden márka az 1912-es szüfrazsett-mozgalomban is nagy szerepet játszott, mert a tőle származó vörös rúzs a női emancipáció szimbólumává vált. Emellett ő vitte el először a szemfestéket Amerikába, sőt, utazóméretű sminktermékeket is gyártottak. A tulajdonosnő halála után inkább a parfümök felé fordult a szépségápolási cég figyelme, a kilencvenes és kétezres években például nem egy énekesnővel dolgoztak együtt (Britney Spears, Hilary Duff, Elizabeth Taylor, Mariah Carey, Taylor Swift).