„Gondolta volna meg a hölgy hamarabb, mielőtt elválik, ne most kérjen segélyt!”
„Gondolta volna meg a hölgy hamarabb, mielőtt elválik, ne most kérjen segélyt!” – telefonált be a délutáni rádióműsorba egy hallgató, amikor arról beszélgettünk élő adásban, hogy milyen is egyedül gyereket nevelni. Kicsit zavarba hozott a mondat, hiszen a betelefonáló nem tudhatta, hogy elváltam-e vagy éppen özvegyen maradtam, segélyt pedig még soha nem kértem. A beszélgetés valami másról szólt.
Bár eltelt azóta néhány év, valamiért bennem maradt ez a mondat. Hiszen kicsit arra is magyarázat volt, hogy miért nem történt éveken keresztül semmi előrelépés az egyszülős családok érdekében. Mert ha valaki dönt valahogy az életéről, akkor onnantól viselje a döntése minden következményét. Akkor is, ha nem volt benne semmilyen döntés.
Az elmúlt hetekben viszont sorjáztak az egyszülős családokat érintő hírek: kezdődött az árvaellátás minimumának emelésével, ami kb. 42 ezer gyereket érint január elsejétől. A mostani 24 250 forint helyett 50 ezer forintra emelkedik az ellátás minimuma, ami komoly segítséget jelent azoknak a családoknak, ahol pl. a fiatalon elment szülő után nem járt sok támogatás. Ma Magyarországon kb. 57 ezer gyerek nő fel úgy, hogy elvesztette az egyik vagy mindkét szülőjét, a nagyrészüknek tehát januártól jelentősen emelkedik az ellátása.
Néhány nap múlva újabb hír érkezett, ezúttal a tartásdíjról: ha a különélő szülő nem fizet gyerektartást a gyereke után, az állam megelőlegezi az elmaradt összeget. Nemcsak azoknak, ahol nagyon alacsony az egy főre eső jövedelem – jelenleg csak azoknak jár az állam általi megelőlegezés, ahol a családban 57 ezer forintnál kevesebb az egy főre eső jövedelem – és nemcsak maximum 14 500 forintot, ami a mostani plafon, hanem több mint 50 ezer forintot, ami több mint háromszoros emelést jelent. Eddig a gyereket nevelő szülő feladata volt, hogy a bíróság-végrehajtó-rendőrség háromszögben igyekezzen valahogy érvényre juttatni azt, amit hivatalosan is megítéltek a gyereknek. A legtöbbször erre gyakorlatilag nem sok esélye volt. Egy-egy lépésnél akár évekig is elakadt az ügy és nem ritkán már felnőtt a gyerek és még mindig nem ért véget a tortúra. A család sokszor hónapról hónapra élt, mert esélyük sem volt, hogy valaha is megkapják a nem ritkán többmilliós kintlévőséget. Pedig ahogy nőtt a gyerek, úgy került egyre többe. Az új törvény nemcsak bevételt nyújt a családnak, de azt a terhet is leveszi a szülő válláról, hogy magánnyomozóként és behajtóként hajszoljon éveken keresztül egy szinte esélytelen ügyet. Ez mostantól az állam feladata, az államnak pedig nemcsak az érdekérvényesítéső képessége, de az eszközei is sokkal hatékonyabbak ahhoz, hogy ellássa ezt a feladatot. Jelenleg fél év után lehet kérni a tartásdíjak megelőlegezését, januártól három hónapra csökken ez az idő. Nem marginális problémáról van szó: többszázezer gyereket nevel egyetlen szülő és a gyerekek közel egynegyedéhez nem jut el az a tartásdíj, amit megítélt nekik a bíróság.
Még mindig májust írtunk és megjött a harmadik jó hír is: jövő év elején megnyithat Budapesten a második, budai Egyszülős Központ. A jelenlegi egyetlen központ Pesten, az Üllői úton található. Szinte napra pontosan három évvel ezelőtt nyílt meg, hogy azoknak a családoknak nyújtson segítséget, akik eddig nemigen kerültek fel a közvélemény radarjára. Pedig sokan vannak: 300 ezer olyan család él ma Magyarországon, ahol vagy csak anya vagy csak apa neveli a gyerekeket. Amikor megnyitott az Egyszülős Központ, nemcsak egy úttörő kezdeményezés volt, hanem olyan példa is, amely mintaként tud szolgálni más hasonló központok létrehozására. Hiszen egyszülős családok nemcsak az Üllői út környékén vannak, és bizony sok családnak már az Üllői út is messze van, hiába élnek Budapesten. Munka után már nem lehet elcsípni az 5 órás programot, ha Pesthidegkúton lakik az ember és akkor is nehezebben indul útnak a család, ha a két gyerekkel háromszor kell átszállnia, hogy odaérjen a jógaórára. Ilyenkor inkább csak legyint egyet és azt mondja, „majd legközelebb”.
Az új központ részben könnyebben elérhető lesz azoknak, akik Budán vagy a budai agglomerációban élnek. És mivel a Déli pályaudvar közvetlen közelében nyílik az új hely, azoknak is könnyebb lesz személyesen is elmenni, akik vonattal jönnek vidékről. A budai központ a tervek szerint nemcsak egyszerű másolata lesz a pestinek: bár itt is meglesznek az alapszolgáltatások, amelyek Pesten elérhetőek – mint a jogi segítség, a pszichológus, a korrepetálás vagy a munkaközvetítés -, de olyan helyre és helyi családokra szabott szolgáltatásokat is nyújt majd, amelyekre a legnagyobb itt az igény. Az előzetes felmérések alapján két olyan terület már biztosan van, amelyre kiemelt figyelmet kell Budán fordítani: az egyik a gyerekekkel kapcsolatos logisztika – hogy oldjam meg, hova tegyem, mi legyen a nyári szünetben –, a másik pedig a közösség. Az elszigetelődés, a magány nem ritka az egyedül nevelő szülők körében és egyedül lenni nemcsak akkor rossz, ha nehéz helyzetben vagyunk. Örülni is sokkal jobb úgy, ha megoszthatja valakivel az ember. A tervek szerint a budai központ is olyan barátságos, szerethető és hasznos lesz, mint a pesti. Hiszen az egyszülős központoknak is jobb párban.