Megrendítő helyzetjelentés bontakozott ki abból az UNICEF által kezdeményezett kerekasztal-beszélgetésből, amely (öt szakember és egy kamasz tolmácsolásában) a magyar gyerekek lelki egészségét állította fókuszba. A párbeszédből kiderült: a teljesítménykényszer és a szülői nyomás óriási terhet ró a fiatalokra, de a rendszerszintű problémák miatt nincsenek jobb helyzetben az őket segítő szakemberek sem.
„Mi lesz velünk?” – tette fel a kérdést Galambos Anna, az UNICEF Magyarország fiatal nagykövete egy, a szervezet által kezdeményezett kerekasztal-beszélgetés során, amely a gyerekek lelki egészségének témáját tűzte zászlajára. Anna nincs egyedül a kétségbeesett kérdésfelvetéssel: egy nemzetközi UNICEF-jelentés szerint hét gyermekből egy mentális betegségben szenved, az öngyilkosság pedig globálisan a negyedik vezető halálozási ok a 15-19 évesek körében. (Kelet-Európában, Közép-Ázsiában, Észak-Amerikában és Nyugat-Európában pedig a második.)
A probléma komplexitását mutatja, hogy nemcsak a gyerekek nincsenek jó állapotban: az UNICEF adatai szerint négyből egy gyerek olyan szülővel él, akinek valamilyen mentális zavara van. A szülők nehézségein túl az ellátási rendszer sincs a helyzet magaslatán: az OECD egészségügyi adatbázisa szerint az európai fiatalok 50%-a számolt be kielégítetlen mentálhigiénés ellátási szükségletről.
Mi okozza a gyerekek gyakori mentális problémáit, s mi a helyzet az ellátórendszerrel, a szülőkkel és a pedagógusokkal? Egyúttal mennyire eredményes az UNICEF LEÓ (Lelki Egészségóra) kezdeményezése, amely gyerekeknek és felnőtteknek is segítséget nyújtana abban, hogy megküzdjenek a világjárvány, s az azt követő időszak negatív hatásaival?
Gyerekek lelki egészsége: túlterheltség, szorongás és elveszettség a köbön
„Azt mondhatom, hogy sokszor úgy érezzük magunkat, mint egy beprogramozott robot, akinek bele kellene illenie egy olyan, ránk szabott rendszerbe, amibe nincs beleszólásunk” – összegezte Galambos Anna a fiatalokon gyakran érzékelhető korai kiégés legfőbb okát.
Az UNICEF Magyarország fiatal nagykövete kiemelte: az elavult oktatási rendszer, annak elképesztő elvárásai, a túlterheltség és a szülők felől érzékelhető nyomás lehetnek a fő okai annak, hogy egyre több fiatalt diagnosztizálnak különböző mentális problémákkal, például szorongással, depresszióval vagy étkezési rendellenességgel. Mivel a kortársai nagy többsége nem rendelkezik a megfelelő megküzdési stratégiákkal, ezért gyakran az alkoholhoz vagy különböző szerekhez nyúlnak, hogy enyhítsenek lelki problémáikon. Anna úgy véli, nehéz megtalálni a közös hangot a szülőkkel és pedagógusokkal: szerinte ennek leginkább a generációs különbség lehet az oka.
A fiatal nagykövet szavait támasztja alá Csákány Ágnes pedagógus, önkéntes lelki egészségóra tréner is, aki szerint egyszerűen nem érnek össze a fiatal és idős korosztály kulturális kódjelei, magyarán nehezen értik meg egymást. A szakember szerint a pedagógusok eszköztelenek, tanácstalanok és tehetetlenek, hiszen legjobb tudásuk ellenére sem tudnak mit kezdeni például a gyerekek iskolában is jelentkező pánikrohamaival.
Csákány szerint együtt tanulási folyamatra lenne szüksége az egész társadalomnak, amely lehetővé tenné, hogy együttérzéssel kezeljük a gyerekeket, mivel a felnőttek gyakran elbagatellizálják a problémát: afféle „jólétből fakadó hisztiként” értékelik azt. A szakember rámutatott: az oktatási rendszerünk jelenleg teljes egészében a kognitív képességek fejlesztésére épül, az egyre növekvő mentális problémák miatt viszont érdemes lenne a gyerekek érzelmi intelligenciájával is tudatosan foglalkozni.
Hátráltató tényezők
Ugyan Anna korát meghazudtoló módon fejezte ki a kerekasztal-beszélgetésen a generációját érintő legfőbb problémákat, sokaknak nincs meg az az eszköztáruk, amely lehetővé tenné számukra érzelmeik kifejezését. A segítségkéréssel sem állunk jobban, mivel a fiatal szerint azt gyakran erőteljes stigmatizáció övezi.
Nemcsak a stigmatizáció áll azonban a mentális segítséget kérő gyerek útjába: Peer Krisztina klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus szerint a pszichológiai ellátórendszer is rendszerszintű problémákkal küzd. Peer szerint mind a magán, mind az állami szektorban kevés a pszichológus, különösen a klinikai szakpszichológus és pszichiáter, emiatt olyan szakemberek látnak el klinikai eseteket, akiknek nem ez a kompetenciaterületük, vagy pályakezdőként nem rendelkeznek azzal a rutinnal amelyre szükségük lenne az eset kezeléséhez.
Gyakori, hogy a vizsgálati időpontokra olykor hónapokat kell várni, emiatt sokan már az elején kiesnek a rendszerből. (Emellett az azonnali beavatkozást igénylő, magyarán a legsúlyosabb esetek többsége sokszor szakellátás nélkül marad.) Érdekesség, hogy míg korábban a magánszférából az állami ellátórendszerbe küldték a gyerekeket, mostanra megfordult ez a gyakorlat.
Peer emellett kiemelte, hogy jelentősen romlik a gyerekek mentális állapota: míg eddig jellemzően enyhébb tünetekkel fordultak pszichológushoz a családok, mostanra a gyermekpszichiátriáról érkeznek a gyerekek, sokkal súlyosabb patológiával, mint az korábban jellemző volt. Már a 9-10 éves gyerekek körében is megjelennek bizonyos kényszerbetegségek, a kamaszoknál pedig a már említett depresszív és szorongásos tünetek, valamint az alvás- és evészavar buknak ki legfőbb problémaként.
Mit tehetünk?
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyöntetűen hasznosnak látják a Lelki Egészségóra kezdeményezést, amellyel főként arra edukálják a gyerekeket, igenis lehet és bizonyos helyzetekben szükséges segítséget kérni, ugyanakkor több ízben is kitértek arra, hogy a kezdeményezés önmagában nem elegendő: rendszerszintű változtatásra lenne szükség a társadalom és a döntéshozók részéről.
Spitzmüllerné László Gabriella iskolapszichológus, önkéntes lelki egészségóra tréner az órákkal kapcsolatban megjegyezte: a frontális és csoportfeladatokból álló interaktív óra négy fő téma köré épül: az érzések, gondolatok, szavak és tettek, valamint ezen dimenziók negatív irányból pozitív irányba állítása, de talán a legfontosabb az, hogy gyermekek az interaktív feladatokon túl információt kapnak arról is, hogy kihez (személy, szakember, szervezet) fordulhatnak segítségért.
Ilyen például a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány, amely egy olyan online segítségkérő konzultációs felületet működtet, melynek köszönhetően telefonon, chat szobán és e-mailen keresztül tudnak segítséget kérni a fiatalok. Az Alapítvány a nemzetközi UNICEFFEL egyetértésben olyan módszertani anyagot dolgozott ki az elmúlt időszakban a gyermekekkel foglalkozó szakemberek számára, amelynek segítségével pozitív megküzdési stratégiákkal segíthetik a gyerekeket és fiatalokat.
A kerekasztal-beszélgetésben résztvevő szakemberek és Galambos Anna egyöntetű véleménye szerint cselekvésre van szükség annak érdekében, hogy mihamarabb, egyúttal hosszú távon is orvosoljuk a gyerekek lelki problémáit. Hogy hogyan? Leginkább a józan ész és széleskörű összefogás által.
Forrás: UNICEF sajtó
Borítókép forrása: Unsplash.com
