A kudarcok, a hibázások életünk természetes velejárói, de próbáljuk ezt megértetni gyermekeinkkel is!
A kamasz gyerekeknek határozott elképzelésük van arról, hogy felnőttnek lenni milyen jó és mennyi előnnyel jár a tinikor küzdelmeihez képest: szabadság, önállóság, külön élet a szülőktől, testvértől, saját fizetés, amit arra költhet, amire csak szeretne, nem kell időre hazaérni stb. Mi ez, ha nem jó?! Csakhogy már kicsi gyermekként ízelítőt kapnak a kudarcokból is. Hiába igyekszünk minden gondtól megvédeni őket, az teljességgel lehetetlen. Ez így van jól, nem is baj. Az biztos, hogy az örömöt, sikert megélni és feldolgozni sokkal jobb érzés, mint szembesülni a hibákkal és megtapasztalni a kudarcot. Mégis ez az élet egyik fontos játékszabálya. Bármennyire is fájnak, sokat tanítanak a tiniknek önmagukról, szűkebb és tágabb értelemben vett környezetükről, kapcsolataikról. A siker kell a léleknek, mert az elért eredmények motiválnak és boldoggá tesznek, de a hibák is szükségesek az ego, a lélek erősítésében és ugyanúgy erőt adhatnak a folytatáshoz vagy a felálláshoz. Még akkor is, ha elsőre úgy tűnik, hogy az teljesen földbe tipor.
A gyerekek számára a család a legközvetlenebb minta és nevelő közeg, ezért a szülőkön nagyon sok múlik, hogy mit tanítanak meg utódjaiknak a világról, annak működéséről. Nem jó taktika egy buborékban tartani a csemetét, hiszen az egyszer kipukkan. Neveljük őket a való világra! A kudarc egészséges a kamaszok számára.
A tinikor túlélése senkinek sem egyszerű. A kudarc legyalázhat, és ezt egy még tapasztalatlan tini sokkal intenzívebben élheti meg. Felnőttként már tudjuk, hogy mennyire formáló hatású lehet az, ha valami nem sikerül, vagy nem úgy sikerül. Számos oka lehet annak, hogy a kamaszok egy komolytalannak tűnő gondot túlértékelnek, elefánt méretűnek vélik. Sőt olykor annyira megijednek, hogy kárt tehetnek magukban, vagy az öngyilkosság is megfordul a fejükben. Van előjele a problémáknak, csak észtre kell vennünk. Ezért kell résen lenni. A kudarcoktól való megkímélés nem a járható út. Sőt a tinik jövőjére nézve sokkal nehezebb utat mutatunk így.
A Harvard és a Stanford egyetem oktatóinak feltűnt, hogy azok a hallgatók, akiket szüleik megfosztottak a kudarcélményektől, a mindennapi életben sokkal nehezebben boldogultak és egészségügyi problémák is felmerültek. Az is kiderült, hogy a diákok közül többen küzdöttek depresszióval, szorongással és többek fejében az öngyilkosság gondolata is megfordult. Mindez összefüggésben lehet azzal, hogy a szülők teljes védelmet akarnak gyermekeik számára biztosítani, amellyel nem tanítják meg őket szembenézni a kudarcokkal.
Hibát véteni, annak minden hátrányával szembesülni, átélni nem egyszerű és nem is felemelő érzés. Mégis sokkal többet tanítanak, mint a sikerek. Ezt kell gyermekeink számára is megtanítani. Az ehhez szükséges leckék:
1. Értékes vagy!
A kamaszkor amúgy is tele van kérdésekkel, kétségekkel, bizonytalansággal, érthetetlenséggel. A fiatalok nagy része teljesen összezavarodhat: nem találják a helyüket sehol, nem tudják, hogy merre tartanak, mik a céljaik. Ezt csak tetézi az első szerelem élménye, amely a magasba repítheti és legalább ennyire hevesen a földre (vagy inkább a mélybe) ránthatja őket.
Nekünk szülőknek kell rámutatni és hangoztatni, hogy milyen szépségek és értékek vannak a srácainkban és az életben. Az állandó kritizálás helyett nagyon fontos szerepe van a motivációnak, a sok-sok beszélgetésnek, a pozitív tulajdonságok és erények kiemelésének.
2. Dicsérj!
Mindig dicsérni sem lehet a gyerekeket, mert az sem a valóságot mutatja. Egy tinédzserrel amúgy is kimondottan sok gond lehet, de mégis észre kell venni az apró erőfeszítéseket, amelyeket tesz (akár házimunkában, akár a tanulásban) és azt bizony értékelni is kell. Ha elvész a sok veszekedés, idegeskedés között a jó cselekedet, viselkedés, akkor kiöljük gyerkőceinkből a tenni akarás vágyát.
3. Beszéljük meg!
Felnőttként, sok tapasztalattal és gyakorlattal a hátunk mögött sem vagyunk makulátlanok, ugyanúgy hibázunk. Ezt mondjuk is el nekik és világítsuk rá arra őket, hogy hibázni nem bűn, nem bénaság. Egyszerűen nem lehetünk mindig a legjobb formánkban. Még akkor is érhet kudarc, ha a cél lebeg a szemünk előtt, felkészültünk és komoly erőforrásokat mozgósítottunk annak elérése érdekében. A kiegyensúlyozott és jó gyerek-szülő kapcsolatban mindennapos a kommunikáció. Szükség van a mélyreható beszélgetésekre, mert felszínre kerülhetnek a problémák. Már a beszélgetés is terápia a tinik zavarodott lelkének.
4. A minta te vagy
A gyerekek a szüleik, más felnőttek viselkedését utánozzák és ezáltal tanulnak. A minta tehát mi vagyunk. Ez a felnőttektől tudatosságot, következetességet követel meg. Egyértelműen nagy jelentősége van annak, hogy milyen közegben nevelkedik az utód. Ezt érdemes mindig szem előtt tartani. A gyermekeink ugyanúgy megélik, ha valami nem sikerül a szülőknek. Az nem mindegy azonban, hogyan reagálunk arra, ha valami nem sikerül. Nemcsak a srácokkal kell beszélgetni a félelmekről, kudarcokról, de arra is érdemes kitérni, hogy felnőttként hibázni ugyanúgy ér, és tudunk is és még számunkra is tartogat az élet félelmeket.
5. Ismerd a lelkét!
Az őszinte, odafigyelő beszélgetés kulcsfontosságú a kamaszok számára. Ám odáig el is kell jutni. Ez azt jelenti, hogy már kicsi gyermekkortól kezdve fontos a kölcsönös kommunikáció. Nemcsak a hangzatos hegyi beszédeket kell a fejükhöz vágni. Hallgassuk meg, kérdezzünk, érdeklődjünk! Ha ez így működik naponta, tinédzserként is természetes igényük lesz az ilyen jellegű beszélgetésekre. Igen, lesznek titkaik, de a nagyon fontos állomásokba bizonyára be fognak avatni.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
