Ahogy mindenki személyisége egyedi, úgy a gyermeknevelés tekintetében is más és más elveket vallunk. A helikopter szülő veszélyes típus.
Semmi elítélendő nincs abban, ha a gyermekeit védi a szülő. Sőt, mi több, valójában ez az elsődleges szerep, csakhogy túlzásokba lehet esni. Ha pedig nincs senki, aki az orrára koppintana a túlságosan aggódó felnőttnek, és önismerete sem működik jól, tönkre teheti gyermekét anélkül, hogy annak tudatában lenne.
Milyen a helikopter szülő?
Beszédes és hasonló értelmet nyerő ugyanerre a szülői típusra a buldózer szó. Mert milyen egy ilyen gép? Áthajt mindenen, amerre csak megy. Ahogyan szokták még fűnyíró szülőnek is nevezni, amely arra utal, hogy minden gondot már a feltűnésekor igyekszik „elkaszálni”. Bármelyik kifejezést is használjuk, érezhetően magában sejtet valami olyat, amely nem követendő minta és aminek a csemete issza meg a levét.
Nem ez a cél. A helikopter szülő is csak jót szeretne: biztonság, szerető környezet, egészség. Ez a normális hozzáállás, azonban egy ponton túl már kórossá és károssá válhat.
Mi a gond ezzel a nevelési formával?
Kórosnak a szülői oldal felől mondható, hiszen a helikopter nevelés jellegzetessége, hogy a szülők mindig a csemetéik körül „repkednek”, köröznek, mintha más nem is létezne a világon. Ugyanakkor káros az utódokra nézve, mert nem hagynak elegendő személyes teret, tapasztalatgyűjtési lehetőséget. Ahogyan a párkapcsolatban sem lehet egy másik személyt teljességgel birtokolni, szükség van a szabadságra, úgy van erre természetes igénye a csemetéknek is. Az már csak természetes, hogy némi kontrollt gyakorlunk felettük, de saját maguktól is fel kell fedezniük szűkebb és tágabb környezetüket. (Feltéve, hogy a cél az önállóságra nevelés.) A helikopter (buldózer vagy fűnyíró) szülő csírájában igyekszik minden problémát kiirtani csemetéje körül. Ezzel megvalósul a túlféltés ténye, amely többet árt, mintha saját maguk tapasztalják meg a kudarcokat, a fájdalmakat, nehézségeket.
Kit érhet el ez a jelenség?
Bárkit beszippanthat a helikopter stílus. Az, hogy a legjobbat szeretnénk megadni csemetéinknek, a világ legtermészetesebb dolga. Ezzel nincs is gond egészen addig, amíg az már a gyerkőc kárára, személyes terének, lehetőségeinek lecsökkentésével jár. Sőt, bármikor felütheti a fejét az a fajta túlóvás, amelyet a szülő nem tud kordában tartani és az utód számára inkább ártóvá válik.
A túlféltő szülői megnyilvánulás okaként megemlíthető a szorongás, amely abból adódik, hogy a legjobbat szeretnék megadni a csemetéiknek és ez teljes irányítást igényel a felnőtt részéről. Helikopterré válhat az is, aki úgy érzi, hogy más szülőkhöz képest nem úgy teljesít, nem úgy nevel, mint ahogy azt elvárják tőle, ezért bűntudatának ledolgozása érdekében a tökéletességre és maximalizmusra törekszik magával és gyermekeivel szemben is.
A szülői attitűdöt meghatározza az, hogy gyermekként mit élt meg az ember. Aki nem a legideálisabb körülmények között nőtt fel, általában igaz rá, hogy szülőként igyekszik azt megadni utódainak, amelyet saját maga nem kapott meg. Azaz egyfajta kompenzáció, amelyet túlzásba visz.
Te is helikopter vagy?
Nézz magadba szülőként. Ha az alábbi jegyek rád illenek, akkor bizony te is a kelleténél jobban félted a gyermekedet és helikopterré váltál:
- a már említett túlféltés, de nem csak bizonyos helyzetekben, hanem a nap 24 órájában és a hét minden napján jellemző,
- a túlféltés persze állandó készültséget is jelent, mintha várná az ilyen szülő, hogy bármikor bármi gond történhet,
- nem megy az elengedés,
- nem megengedett a hibázás lehetősége,
- a legjobbra törekedés (bármiben),
- túl korai beavatkozás a gyerkőc életébe,
- a személyes szabadság ellehetetlenítése,
- a függetlenség hiánya.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
