A kisbaba altatásával kapcsolatos személyes tapasztalatairól a háromgyerekes Melissa Willets írt cikket a Parents magazinnak. Beleértve azt is, hogy hogyan nehezítették meg az életét a rokonok, ismerősök kéretlen tanácsai, mialatt megpróbált kialakítani gyermekének egy megfelelő alvási rutint.
Harmadik gyermeke érkezésekor Melissa már tudta, hogy egészen korán el kell kezdenie a csöppség alvási rutinjának kialakítását, ellenkező esetben éppolyan kimerültek lesznek párjával, mint ahogy az az első két gyereknél történt. Ez sikerült is neki, kisbabája rövidesen átaludta az éjszakákat.
Ám az altatás az anyuka szerint ellentmondásos dolog: bár sok szakértő azt javasolja, hogy a szülők ne akarjanak alvási rutint kialakítani a csecsemők négy-hat hónapos kora előtt, valójában nincs egy konkrétan ajánlott kezdési életkor vagy tutira működő módszer. Ezt a családoknak egyénileg kell kitapasztalniuk. Ennek ellenére Melissa – és az anyukák, akikkel beszélt – számtalan kritikát kapott környezetétől, ezért összegyűjtötte a számára legfájóbbakat, amiből remélhetőleg a megmondóemberek is tanulnak.
Kéretlen megjegyzések, amiket egy szülő sem akar hallani a kisbaba altatásával kapcsolatban
„Nem kellene ennyit törődnöd a babával.”
Még ha kívülállóként érthetetlennek is tűnik, hogy az anyuka miért ül a gyerekszoba ajtaja előtt, és miért sírja ki a szemét az első néhány altatás alkalmával, Melissa azonban elkötelezte magát a kicsi egészséges alvási szokásainak kialakítása mellett nem csupán a baba, de a családja iránt érzett szeretetből is, mert az ő általános jólétük legalább olyan fontos számára, mint a csecsemőé.
„Nem ártasz ezzel a babának?”
Az igazság az, hogy nem. A Pediatrics folyóiratban nemrég megjelent tanulmány olyan féléves és 16 hónapos csecsemőket vizsgált, akik nem aludták át az éjszakát, és megállapították, hogy nem okozott náluk stresszt, ha a szülők nem reagáltak minden felsírásukra. Sőt a kísérlet eredménye alapján, a felsírt babák önmaguktól, gyorsan visszaaludtak. És Melissa szintén ezt tapasztalata.
„Nem fog sikerülni”
Mégis sikerült. A családanya nem állítja, hogy az általa kipróbált alvástréning minden családnál működik, neki viszont nagyon is bevált, hogy hetekig ragaszkodott egy nagyon fegyelmezett rutinhoz. Fokozatosan hagyta, hogy kisbabája egy-két percig tovább sírjon, mielőtt közbelépett volna. Végül az arányok megfordultak; kevesebb sírásra és több alvásra.
„Ez egyszerűen aljas húzás”
„Persze, amikor a férjem a földön hagyja a koszos ruháit, előfordul, hogy kicsit rosszindulatú vagyok. De ha a babámról van szó? Dehogy. Az a tény, hogy hagyom néhány percig sírni, mielőtt odalépek hozzá – ami egyébként segített neki az önnyugtatás megtanulásában, valamint egyedül elaludni – nem jelenti azt, hogy az időnk többi részét ne töltenénk szeretetben” – magyarázza az édesanya.
Megvető pillantások
Melissa szerint bőven akadt példa arra is, hogy valaki egyetlen szót sem szólt, de a tekintetéből kiolvasta, hogy „mégis miféle szülő gondolja helyénvalónak azt, hogy a gyereke egyedül aludjon el?”
„Hogyan hat ez a gyerek későbbi fejlődésére?”
Melissa legkisebb gyermeke jelenleg három éves, és az édesanya elmondása szerint átalussza az éjszakákat. Az ébren töltött órákban pedig boldog és kiegyensúlyozott. Vagyis szemmel láthatóan az alvástréning nem tett kárt benne. Ezt egyébként az a Pediatrics folyóiratban megjelent 2012-es tanulmány is alátámasztja, amely olyan hatéves gyerekeket vizsgált, akik hét hónapos korukban alvásproblémákkal küzdöttek, majd a kísérletvezetők célzott technikákkal megpróbáltak segíteni rajtuk. A megfigyelési időszak végére bebizonyosodott, hogy az alvástechnikáknak nincs kifejezett hosszan tartó (pozitív vagy negatív) hatása a gyerekek fejlődésére.
„Az alvástréning önző dolog”
Melissa szerint amennyiben önző dolog azt tenni, ami a legjobb a családjának, akkor rendben. Bűnösnek vallja magát a hetedik vádpontban.
„Én egyszerűen nem bírom hallgatni a babám sírását”
Melissa tökéletesen megérti ezt – mert ő is így érez. Sőt ez minden szülőnek nehéz. De ami szerinte ennél is borzasztóbb, az az, hogy ha a kialvatlanság miatt örökösen rosszkedvűen, nyomorultul érezzük magunkat, ami a babával való kapcsolatunkra is rányomja a bélyegét. A kisbaba célzott altatása azonban abszolút segített neki abban, hogy irányítsa a családi életüket. És bár nem volt könnyű, nem bánta meg, hogy nem adta fel.
„Azt hittem, a harmadik gyereked érkezésére túllépsz ezen az egészen…”
„Mégis min? Hogy szeretem a gyermekem? Hogy azt csinálom, ami szerintem a legjobb neki? Hát nem. Talán nem vagyok már olyan, mint a húszas éveimben, amikor megszületett az első, de sokat tanultam. Például azt, hogy csak mert a babám egy pillanatra felsír, nem kell azonnal odarohannom hozzá. A babák sírnak. Így kommunikálnak. És néha ez a kiáltás azt jelenti: fáradt vagyok. Kérlek, hagyj egy kicsit pihenni, hogy megpróbáljak elaludni. Anélkül, hogy itt lennél” – zárja írását Melissa.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
