Egy adott stresszre többféle válasz létezik, ahogy mi magunk is többfélék vagyunk, és ahány embertípus, annyiféleképpen reagálunk a stresszre. Nézzünk három embertípust, és azt, hogy hogyan élik meg a stresszt!
A stressz mindenki életében jelen van, ráadásul különböző formában jelentkezhet. Gyakori, hogy mi generálunk nehézséget önmagunk számára. Személyiségünkből adódóan ugyanis lehetnek olyan jellemzőink, amelyek szélsőséges formában – anélkül, hogy tudatában lennénk – hosszú távon feszültséget keltenek bennünk. Természetesen az sem mindegy, hogy mi magunk hogyan reagálunk a stresszre, hiszen rajtunk is múlik, hogyan éljük meg!
Így stresszel egy adott személyiségtípus
A stressz- és az embertípusok összefüggenek, hiszen sok esetben mi magunk generáljuk a stresszt: ami másnak nem okozna gondot, az nekünk a világ legnagyobb problémáját jelentheti. Gondoljunk csak a vezetésre! Sokaknak semmilyen problémát nem okoz, míg másoknak minden egyes alkalommal le kell győzni önmagukat, amikor volán mögé ülnek. Nem mindegy hát, hogyan reagálunk a stresszre, és hogy engedjük-e, hogy hasson ránk! Nézzük hát a típusokat!
A maximalista
Van olyan ember, akinek még a jó sem elég jó. Neki a tökéletes kell, sőt, a megkérdőjelezhetetlen. A perfekcionista ember nemcsak saját magával szemben támaszt magas elvárásokat, hanem másokkal szemben is. Persze számos előnye van, hiszen az ilyen ember alapos és megbízható, de ha mindenáron a tökéletesre hajt, sokak életét megnehezíti – elsősorban a sajátját, hiszen ebben az esetben a határidők betartása vagy a hibázási lehetőségek rendkívüli szorongást okozhatnak, és az ilyen embereknél már egy apró hiba is feszültséget válthat ki, mely idővel kimerültséggel és folyamatos belső nyomással jár.
Ilyen esetekben fontos, hogy a maximalista megértse: az ,,elég jó” is megfelelő. Tudatosítani kell, hogy a hibázás nem kudarc, hanem az emberi lét velejárója, ráadásul, ha nem hibázunk, tanulni sem tanulunk. Tudjunk hibázni, mert ez a célkitűzések realizálásában is segítségünkre lehet!
A mártír
A segítő, avagy mártír típus az, aki mindig másokat helyez előtérbe maga helyett, és ritkán, szinte soha nem mond nemet, még akkor sem, ha komoly erőfeszítésébe kerül, hogy egy adott helyzetet megoldjon. Az ilyen emberek rendkívül empatikusak, ezért könnyen kihasználhatóak. Bár szívesen segítenek, idővel ez belső nyomássá alakul, ami kimerültséggel, elfojtott feszültséggel és frusztrációval jár.
Ilyen esetben fontos, hogy kijelöljük a saját határainkat, és gyakoroljuk a ,,nem hatalmát”. Ez nem önzés, hanem öngondoskodás. Ha mi jól vagyunk, másoknak is jobban tudunk segíteni.
A művészlélek
Ezek a típusú emberek érzelmileg nyitottak, kreatívak és intuitívak. Általában mélyen megélik a dolgokat, amely bár inspiráló, megterhelő is lehet, hiszen megannyi érzelmi hullámzással jár, így bizonytalanságot és rendezetlenséget generál. Az ilyen emberek gyakran érzik magukat túlterheltnek, és elvesztik a motivációjukat, akár visszahúzódóvá is válhatnak.
Amennyiben ebbe a típusba soroljuk magunkat, érdemes kialakítani egy saját rutint, amely biztonságos keretek közé helyezi az életünket. A kreatív önkifejezés is segíthet, a rajzolás, az írás, a varrás, hiszen ezek nemcsak örömforrást jelentenek, hanem kiváló stresszlevezető-eszközök is.
A stressz jelen van, ha akarjuk, ha nem, ám nem mindegy, hogy mit adunk neki saját magunkból. Fontos, hogy megértsük, hogy mi miért hat ránk úgy, ahogy, és ennek megfelelően lépni: ha ismerjük a saját működésünket, sokkal könnyebben találunk rá megoldást, mint gondolnánk. Ne feledjük: az élet egy kísérletezés. Ami másnak bejött, nem biztos, hogy nekünk is be fog jönni, de ha odafigyelünk saját magunkra, és követjük az ösztöneinket, biztosan közelebb kerülünk a megoldáshoz és a stresszmentesebb élethez.