Ugyan alapvetően a másodlagos nemi jellegek (például a mellek) alapján különböztetjük meg magunkat a férfiaktól, elsődleges nemi szerveink, így például a hüvelyünk sem szerepelhet utolsóként a listán, amikor a nőiségről és a női testről értekezünk. A hüvely esetében pedig különösen fontos, hogy odafigyeljünk annak egészségére, hiszen nemcsak a szexuális életünk, hanem a gyermekvállalásunk is múlhat e szerv állapotán.
Minimum a menstruációhoz hasonló, de inkább erőteljesebb tabusítás övezi a hüvelybemenet elváltozásainak témáját, holott e terület jóléte a női egészség alapja. Ahhoz azonban, hogy azonnal tudjunk reagálni a szervcsoport legkisebb problémáira is, nem árt tisztában lenni azzal, egyáltalán miféle rendellenességekkel találkozhatunk a hétköznapok során.
A borsón túl – Alapvető hüvelytan
Talán még a 21. században is erőteljes, anatómiai tekintetben mégis jogos gondolat, miszerint a hüvely különböztet meg minket más fajoktól, így például a gerinctelen élőlények nagy részétől.
A hüvely a női test egyik legfontosabb szerve: egy olyan cső alakú járat, amely a kismedencénk alsó részén helyezkedik el. Fő feladata, hogy megvédjen minket, s belső nemi szerveinket a külső veszélyek – legfőképp a kórokozók – ellen, ebből kifolyólag rendkívül savas váladékot termel. (Érdekesség, hogy a hüvelyváladékot csak a gyomorsav pH-ja előzi meg savasság tekintetében.)
Természetesen nem merül ki a szerepe a védelmi funkciókban, hiszen a nemi együttlét, az örömszerzés, a fogantatás és a szülés területein is kiemelkedő szerepet játszik: míg szexuális tevékenységek folyamán kellemes érzetet tapasztalhatunk meg általa, addig a gyermekszülés tekintetében a hüvely valódi csodaszervként működik, hiszen rendkívüli mértékű tágulásra képes.
Nemcsak a szöveti állománya ad okot álmélkodásra, hanem az ott lakó mikroorganizmusok egyensúlya is: a hüvely saját, öntisztító-tisztuló rendszerrel rendelkezik, ezért a nőgyógyászok nagy része nem igazán támogatja a manapság népszerű zuhanyoztatást, hiszen ezzel könnyedén felboríthatjuk az érzékeny balanszot.
Ahogy más szervek, úgy természetesen a hüvely kapcsán is akadnak bizonyos problémák, amelyek a terhesség és a szülés során hatványozottabban fordulnak elő, ám egyéb helyzetekben sem árt tisztában lennünk velük, hogy azonnali lépéseket tehessünk, ha a következő hüvelybemeneti elváltozásokat érzékeljük magunkon.
A hüvelybemenet elváltozásai – A vulvodynia
A vulvodynia a szeméremtesten érzékelt, gyakran krónikus típusú fájdalom. Az égő, csípő érzetnek két típusát különböztetik meg: beszélhetünk a teljes szeméremtestre kiterjedő változatról, illetve annak specifikusabb variánsáról, a hüvelybemenet fájdalmáról is.
A hüvelybemeneti kellemetlenség – értelemszerűen – csak az adott területen érzékelt tünetegyüttes, amely a legóvatosabb mozdulatra is égő, viszkető érzéssel jár, emellett ilyenkor jellegzetes, hogy a hüvelybemenet rózsaszín árnyalata vörhenyes, piros színre vált. A vulvodynia legtöbbször olyan mechanikai ingerek hatására jelentkezik, mint a biciklizés, lovaglás, de kiválthatja egy szorosabb fehérnemű, s persze a nemi aktus, tamponhasználat és nőgyógyászati vizsgálatok is.
Az irritáción kívül hormonális okok is állhatnak a probléma háterében: menstruáció és szoptatás esetén a felborult egyensúlyt egyaránt érzékenyebbé teheti a hüvelybemenetet a mechanikai behatásokra, emellett a különböző, legtöbbször gombás fertőzések hatására is gyulladás jöhet létre a területen.
A vulvodynia azért „faramuci” probléma, mert minden egyéb kórkép kizárását követően jutnak csak általában erre a diagnózisra. Amikor a nőgyógyász megbizonyosodott arról, hogy nem szervi probléma húzódik a háttérben, magát a fájdalmat kezdi kezelni, emellett életmódváltoztatási-javaslatokkal is élhet irányunkba.
A Bartholin-mirigy gyulladás
A Bartholin-mirigyek a hüvelybemenet két oldalán, a nagyajkak alsó harmadában helyezkednek el. (Mindkét oldalon egy-egy ilyen mirigy lelhető fel, kivezető nyílásuk egyébként szabad szemmel is könnyen látható.)
A Bartholin-mirigy gyulladása a mirigy kivezető csövében megtelepedő, gennykeltő baktériumoknak tulajdonítható. E mirigyek gyulladása irtózatos fájdalommal és kitapintható mértékű duzzanattal jár, s gyakori, hogy ennek következtében szervezetünk lázzal igyekszik legyűrni a problémát. A betegek számára ilyenkor nehézséget jelent a járás és az ülés, ezért legtöbbször fekvő pozícióban lelnek csak egy kis nyugalomra.
A Bartholin-mirigy gyulladása során létrejövő cisztát általában műtéti úton távolítják el: ilyenkor felmetszik az érintett oldalú mirigyet, kitisztítják, majd néhány öltéssel rögzítik a dalát úgy, hogy az ne tudjon bezáródni, s ki tudjon ürülni a benne lévő váladék. A Bartholin-mirigy gyulladásának megelőzésére nincs tökéletes recept, ugyanúgy, ahogy egyéb hüvelyi fertőzéseknél, úgy itt is érdemes odafigyelni a hüvelyi fertőzésekre, s azok kezelésére.
Méhsüllyedés
A hüvelybemenet elváltozásainak egyik legdurvább formája, a méhsüllyedés, vagy latin nevén descensus uteri általában a szülés során/után jön létre. Elnevezése tulajdonképpen „beszélő név”, hiszen ebben az esetben a méh a hüvelycsatornába süllyed, sőt, az is megesik, hogy megjelenik a hüvelykimenetben. Ez egy rendkívül súlyos kórkép, amely nyomás- és teltségérzéssel párosul a medencében, de gyakori a deréktáji fájdalom, a hólyag- és székletürítési panasz, továbbá a fájdalmas, szexuális érintkezés is.
Kezeléséhez mindenképp orvosi beavatkozásra és ellátásra van szükség: súlyos esetekben általában nőgyógyászati plasztikai műtéttel igyekeznek „feljebb húzni” a lesüllyedt méhet, ám előtte és utána is érdemes kiemelt figyelmet fordítani az intim tornára, hiszen az izmaink megerősítésével megfelelő alátámasztást adhatunk a belső nemi szerveinknek.
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
Források: ITT, ITT, ITT, ITT
