A szomszédunkban zajló háború sokunkban a történelemkönyvek legsötétebb lapjait idézi fel. Némileg megnyugtató viszont a gondolat, hogy korábban többször is előfordult, hogy neves politikusok vagy vallási vezetők emelték fel a hangjukat a vérontás ellen, és beszédükkel belátásra bírták ellenfeleiket. Lássuk, kik voltak ők, s milyen fogadtatásra talált erőteljes megnyilvánulásuk!
Mahatma Gandhi és az indiai függetlenség
„Az erőszakmentességre épülő demokráciában mindenki ugyanolyan mértékben lesz egyenlő. Mindenki a saját maga ura lesz” – mondta Mahatma Gandhi 1942-ben, az egyik leghíresebb beszédében. A második világháború csaknem a teljes Föld lakosságát érintette valamilyen szinten, ez alól India sem volt kivétel. Mivel az ország már több mint egy évszázada brit fennhatóság alatt állt, alapvetően is érzékelhető volt az elnyomók és az indiaiak közti feszült viszony. Mindezt csak tetézte az a tény, hogy amikor Nagy-Britannia csatlakozott a második világháborúhoz, és Indiát is belerángatta a konfliktusba. 1942-ben Gandhi végül elmondta híres „Quit India” beszédét, amelyben könyörgött a briteknek, hogy biztosítsák az indiai lakosság azonnali függetlenségét, emellett passzív ellenállásra szólította fel az indiai lakosságot a brit elnyomókkal szemben. Beszédének napján az All India Congress Committee elfogadta a Gandhi-féle „Quit India” határozatot, melynek hatására 1947 nyarán Indiát független országgá nyilvánították. Kevésbé ismert tény, hogy a békés ellenállás szimbóluma a második világháború kitörése előtt levélben győzködte Hitlert, hogy hagyjon fel agresszív terveivel. Mint írta: „Ön az egyetlen ember ma a világon, aki képes megakadályozni a háborút, amely vademberré alacsonyítaná az emberiséget.”
George Bell szónoklata a szövetségesek értelmetlen pusztításai ellen
Az indiai vezetőnél talán kevésbé ismert George Bell neve, aki Canterbury főespereseként, majd később püspökeként elsőként szólalt fel a „hitlerizmus” keresztényellenessége ellen. Emellett a háború előrehaladtával éles kritikát fogalmazott meg a brit döntéshozók irányába is, hiszen felszólalt a szövetségesek azon törekvéseivel szemben, hogy civil épületeket és otthonokat bombázzanak Németországban. „Miként lehetséges, hogy a háborús kormányzat jóváhagyja a városok folyamatos pusztítását, és nem veszi észre, hogy mindez a civilizáció gyökereit fenyegeti?” – mondta érzelemdús beszédében 1944-ben, a Lordok Házában. Szigorú kritikája ugyan népszerűtlenné tette a háború mellett érvelő politikusok körében, ugyanakkor erkölcsi fennhatósága megingathatatlan maradt a későbbiek folyamán.
Eleanor Roosevelt és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
A második világháború borzalmai kitörölhetetlen emlékeket hagytak a világ lakosságában és vezetőiben is. Így volt ezzel a megboldogult Franklin D. Roosevelt özvegye, Eleanor Roosevelt is, aki tevékenyen részt vett az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának létrehozásában és elfogadtatásában a negyvenes évek végén. Eleanor a párizsi közgyűlés előtt tartott 1948-as, érzelemdús beszéde jelentősen előre lendítette a bürokrácia lassú tekervényeit. Mrs. Rooseveltet a második világháború elviselhetetlen atrocitásai inspirálták a nyilatkozat és beszédének létrehozására. Felszólalásában ezért kitért arra, hogy a szóban forgó dekrétum innentől meghatározza az egyetemes emberi szabadságjogokat és biztosítja, hogy a második világháború borzalmai többé ne forduljanak elő. A beszédét követő napon, hajnali háromkor a közgyűlés (több hónapnyi veszteglés után) végül elfogadta a nyilatkozatot. Érdekesség, hogy a dekrétum azóta csúcstartó a Guiness Rekordok könyve szerint, hiszen több mint 370 nyelvre fordították le, ezzel együtt minden idők egyik legtöbb nyelvre átültetett nyilatkozatává vált.
Martin Luther King és történelmi álma
Nem hagyhatjuk ki a listánkról Martin Luther King 1967-es beszédét, hiszen az „I have a dream”egyértelműen az emberi történelem egyik legnagyobb hatású szónoklata. A baptista lelkipásztor 1954-ben állt be a Montgomery város buszain utazók faji alapon történő megkülönböztetése ellen kezdeményezett mozgalom élére. Innentől kezdve a feketéket érő elnyomás, majd később az amerikai polgárjogi mozgalom kulcsfigurája lett. Gandhihoz hasonlóan hitt az erőszakmentesség erejében, így az úgynevezett „erőszakmentes közvetlen akciók” során inkább a szavak, semmint a fegyverek erejével igyekezett több embert meggyőzni saját és mozgalmának igazáról. „Az erőszaknélküliség hatékony és igazságos fegyver. Úgy üt, hogy nem sebez, s megnemesíti azt, aki használja” – fejtette ki egyik beszéde során. Az „álmos” szónoklatra végül 1967. április 4-én került sor a Lincoln-emlékmű lépcsőjén, melyben King követelte a faji egyenlőséget, továbbá (Amerikában elsőként) kitért a vietnámi háborúra, s annak létjogosulatlanságára is.
Tony Benn felszólalása az iraki bombázások ellen
Több mint húsz éve, 1998. február 17-én hangzott el a brit Lordok Házában Tony Benn mára ikonikussá vált, szenvedélyes beszéde. Amikor a képviselők megszavazták Irak bombázását, a munkáspárti képviselő (szembemenve pártja akaratával), kifejezte az iraki háborúban való részvétel iránti aggályait. Felszólalásában sérelmezte, hogy úgy tűnik, a vele egyidős képviselők elfelejtették, mit is jelent a civilek számára egy háború, beszéljünk akár britekről, akár tengerentúli polgárokról. Benn szerint ugyanis a háború leginkább azokat az ártatlan embereket érinti, akiknek semmi köze a politikához, s nem azokat, akiket végső soron felelősségre kellene vonni döntéseikért. „A háború nem egy videójáték vagy egy hír… Anno megfogadtuk, hogy megmentjük a jövő nemzedékeit a háború borzalmaitól, amelyek eddigi életünk folyamán már kétszer is kimondhatatlan szenvedést zúdítottak az emberiségre. Ez volt annak a generációnak az ígérete ennek a generációnak, és a legnagyobb árulás volna, ha szembe mennénk ezzel az egyezménnyel és megtámadnánk egy országot tettetve, hogy a világ érdekében tesszük azt.”
Borítókép forrása: Northfoto
