Mióta megjelent Dan Buettner, Hogyan éljünk 100 évig: a kék zónák titkai című sorozata a Netflixen, az egész világ a hosszú élet titkát fejtegeti. Buettner és csapata azonban korántsem tett pontot az i-re, hiszen újabb várost illesztettek be a kék zónák közé. Okinawa, Ikaria, Szardínia, Nicoya és Loma Linda után Szingapúr is felkerült azoknak a területeknek a listájára, amelyek hosszú élettartamú lakókkal büszkélkedhetnek. De vajon hogyan tudta elérni egy „mesterségesen létrehozott”, alig hatvan éve létező városállam, hogy ekkora gyorsasággal a kék zónák közé kerüljön? Ennek jártunk utána.
Szingapúr több szempontból is más, mint a korábbi, kék zónák: Dan Buettner ugyanis „mérnöki kék zónaként” hivatkozik rá a másik, öt hellyel ellentétben, amelyek kultúrájukat és hagyományaikat mondhatni szervesen fejlesztették. „Gondom volt arra, hogy Szingapúrt Kék Zóna 2.0-nak nevezzem el, hogy megkülönböztethessem az első öt területtől” – mondta nemrég az újságíró az Insidernek. „Szerettem volna ugyanis elismerni egy olyan várost vagy országot, amely a mai mérőszámok szerint egészséges és hosszú életű lakosságot »hozott létre«, hiszen Szingapúr esetében precízen megtervezett államformáról, afféle modern utópiáról van szó.”
Dan Buettner tehát megint feldobta a labdát, ezzel együtt felvetődik a kérdés: hogy lehet, hogy egy alig hatvan éve létező állam ilyen hamar nemcsak gazdaságilag, hanem úgy fest, életszínvonal és élettartam tekintetében is a világ élvonalába emelkedjen.
A kék zónák titkai: Szingapúr alappillérei
1. Biztonság
Buettner e témában írt értekezése szerint Szingapúr egy olyan városállam, amelyet főképp „a hagyomány hajt, de a modern erők mérsékelnek.” Ugyan a területre gyakran hivatkoznak afféle modern utópiaként, ez nem jelenti azt, hogy mindenki szabadon létezik és ettől boldog, épp ellenkezőleg: a városállamban kialakult egy olyan rendszer, amely szigorú ugyan, de kellő biztonságot nyújt az ott lakók számára. (Rendkívül szigorú büntetőjogi törvények és korlátozások vannak érvényben Szingapúrban: keményen büntetik például a közterületen való szemetelést, vagy azt, ha valaki egy közintézményben nem húzza le maga után a wc-t.) A kutató szerint pedig ez, vagyis a kemény, ugyanakkor biztonságot nyújtó rendszer lehet a szingapúriak hosszú életének egyik titka.
2. Kultúra
Amikor 1965-ben kikiáltották Szingapúr függetlenségét, Lee Kuan Yew eltökélte, hogy az „alapkultúra eszméire” építi fel az országot a magas kultúra helyett. Ennél fogva – Buettner elmondása alapján – elhatározta, hogy hatékony, rendezett, jól képzett és udvarias társadalmat hoz létre, amely becsüli a művészeteket és az egymásról gondoskodó polgárokat.
Politikája a takarékosságot, az egészségügyet és az idősek támogatását, valamint a fejlődést-fejlesztést helyezte előtérbe annak érdekében, hogy fedezzék a polgárok alapvető szükségleteit. Kormánya támogatta a lakástulajdonlást, hogy elősegítse a közösség stabilitását. Mindenki számára elérhetővé és megfizethetővé tette a minőségi alap-, közép- és egyetemi oktatást, és ahelyett, hogy segéllyel segítette volna a munkanélkülieket, inkább munkahelyeket teremtett számukra, valamint adókedvezményeket biztosított annak érdekében, hogy az idősek otthonaikban, vagy legalábbis lakónegyedeikben maradhassanak.
A csaknem hatvan éve bevezetett „újítások” a mai napig Szingapúr társadalmának alapjait képezik, s Buettner szerint ezek a alapkulturális elvek esszenciálisak a hosszú élet tekintetében.
3. Egyenlőség
A fenti intézkedésekkel együtt Lee egy középosztálybeli társadalmat hozott létre: a lakosság több, mint 84 százaléka magántulajdonban lévő, állami építésű házban él – állítja Dan Buettner. Az, hogy a politikus az angolt tette az ország kötelező nyelvévé, és mindenki számára elérhetővé tette az oktatáshoz és a munkához való egyenlő hozzáférést, olyasfajta homogén társadalmat eredményezett, amely elősegítette Szingapúr lakóinak boldogabb működését.
4. Bizalom
Emlékszünk még az Apádra ütök című filmből „a bizalom körére”? Robert DeNiro anno erre építette fel családja összetartását, s nagyjából ugyanezen az elven indult el anno a szingapúri vezetés is: igyekeztek kialakítani egy kölcsönös bizalmon alapuló társadalmat. Szingapúr vezetői sokat fektettek abba, hogy megértessék az emberekkel a szigorú szabályokat és azok megszegésének következményeit. A másik oldalon viszont a lakók bíznak a rendfenntartó szervekben és a bíróságban, s úgy általában véve a kormányban. Utóbbi komoly lépéseket tett azirányba is, hogy felszámolja a korrupciót a kormány berkein belül: magas fizetésekkel jutalmazzák a kormánytisztviselőket, hogy azoknak ne legyen ilyesfajta indokuk elfogadni a kenőpénzt, bárkitől érkezzék is.
5. Értékek
Persze korántsem állíthatnánk, hogy Szingapúr társadalma lenne a „tökéletes utópia”: a fiatal generáció már kevésbé lelkesedik a hetven órás munkahétért, a kompetitív szemléletért, az ezzel járó stresszért (egy 2022-es tanulmány szerint a szingapúriak stressz szintje magasabb, mint a globális átlag), a hétköznapi élet magas költségeiért és a szigorú, a család és az állam által is megkövetelt magatartásformákért.
Buettner szerint azonban akárhogy is összegezzük Szingapúrt – annak pozitív és negatív tulajdonságaival együtt –, az értékek mindenképp számítanak a városállamban. Lee kormánya ugyanis anno olyan környezetet teremtett, amelyben az emberek megélhetik a családjuk ellátásának szépségeit, s ennek felbecsülhetetlen értékét, ezzel együtt megfelelnek a társadalom elvárásainak is. Szingapúr pedig nagyrészt mindenki számára olyan rendszert kínál, amely – ugyan gyakran mereven –, de meghatározza az ember helyét a társadalomban. És végső soron talán ez az utolsó szempont, amelyre mindannyiunknak szüksége van az egészséges, hosszú élethez. Legalábbis a kék zónák kutatója szerint.
Források: Bluezones.com, Insider.com,
Borítókép forrása: tmtphotos/Getty Images