Az iskolakezdés sok kötelezettséggel jár nemcsak a gyerekeknek, hanem a szülőknek is. Ha a gyerek önállósítja magát, és különböző különórákra jár, bizony a szülők feladata eljuttatni őt a megfelelő helyre, akár a saját egészségük árán is.
Az iskolakezdéssel szemben a nyári szünet az év legszebb időszaka. Bár a gyerekeket nekem kell szórakoztatni, végre itthon vagyunk, nincs iskola, nem kell korán kelni, és ha úgy adódik, ők is tudnak szorgoskodni velem a konyhában. Persze anyaként a nyaralás is teljesen más, mint korábban, mert az egyik szemem folyton rajtuk van, és ötpercenként hallom, hogy ,,Anyaaaa!” Ez jó esetben a szomszéd pléden ücsörgő anyukának szól, ám az esetek többségében nekem.
Mindennek ellenére imádom a nyarat, és a gyerekekkel együtt én is elmorzsolok pár könnycseppet, amikor kezdődik az iskola. Időre kell kelni, reggelit készíteni, házit csinálni, kikérdezni, és persze a különórák, amivel a nagyobbik fiam örvendeztetett meg a tavalyi év során.
Az iskolakezdés nem várt gyötrelmei
A fiam különösebb energiabefektetés nélkül jól tanul, ezért úgy gondolta, hogy a felesleges energiáit sportokban élné ki. Valójában hálás lehetek ezért, mert sok szülőnek úgy kell könyörögni a gyereknek, hogy járjon sportolni, és ne a számítógépes játék előtt ücsörögjön. Az első félévben a foci és a tenisz volt a szerelem, ami a második félévben is folytatódott, kiegészülve az iskolában indult színjátszókörrel. Meglepett, hogy ilyen vágyai vannak elsőszülöttemnek, de mindenben támogattam, és mivel megtehetem, hogy nem dolgozom, rajtam nem múlt. Nem hangoltam viszont össze azzal, hogy a kicsit el kell hoznom az oviból, majd logopédushoz vinni. Közben a naggyal rohantunk az aktuális napi programra. A nevelők szeretik, ha a szülők ott vannak – legalábbis amíg a gyerek alsós –, úgyhogy igyekeztem végignézni az edzést, már amikor nem kellett épp a kicsiért rohanni.
A délutánom így teljesen elment, délelőtt pedig főztem, rendet raktam, mostam, úgyhogy jellemzően este, a lakásba érve vettem észre, hogy rohannom kell a vécére, mert nappal annyifelé jártam, hogy fel sem tűnt, mennyire kell pisilnem.
Először még némi büszkeséggel is eltöltött, milyen jól bírom tartani, aztán egyre nehezebbé vált. Míg otthon voltam, végig a vécére rohangáltam, de csak pár csepp jött, és az edzések alatt is többször ki kellett szöknöm a mellékhelyiségre. Szintén csak pár cseppet sikerült kipréselnem, majd egyik nap, amikor már véres is volt, tudtam, hogy ez nem játék.
Azt hittem, elkaptam valami fertőzést, úgyhogy azonnal magamba erőltettem másfél liter vizet, és elkezdtem gyógynövényes készítményt szedni. Amíg a gyerekek oviban és iskolában voltak, elmentem az orvoshoz, aki vizeletvizsgálatot csinált. Kiderült, hogy hólyaghurutom van, de nem elkaptam valahonnan, hanem magamnak okoztam a bajt: annyira elfeledkeztem magamról a gyerekek programjai miatt, hogy a kevés folyadékfogyasztás és a vizelet tartogatása miatt hólyaghurutom alakult ki. Az orvosom nagyon letolt, amiért ennyire nem figyeltem oda, de meg is dicsért, amiért nem vártam napokat, hanem elkezdtem a gyógynövényes kezelést és a bőséges folyadékfogyasztást, mert ennek köszönhetően, mire hozzá kerültem, már csökkent a gyulladás, és a gyakori vizeletürítés el is kezdte átmosni a húgyutakat. Mint az orvosomtól megtudtam, a felfázás első 48 órájában a gyógynövényes kezelés és a legalább napi 3 liter folyadék fogyasztása a hivatalosan elfogadott szakmai ajánlás hólyaghurut esetén.
Azért figyelmeztetett, hogy a gyerekek igényeinek kielégítése mellett magamra is figyeljek oda, mert ha elhanyagolom a vécére járást vagy bármely más testi szükségletemet, komoly problémám lehet, és egy hólyaghurutnak akár a veséim is kárát láthatják.
Megfogadtam hát, hogy az idei iskolai szezonban odafigyelek a folyadékfogyasztásomra, és ha egy mód van rá, napi fél órát olvasok is, hogy a gyerekeim ne folyton egy kifacsart anyát lássanak.
Nyitókép forrása: Getty Images